SEAL-ek Vietnámban: Fegyverzet és felszerelés

A Vietnámban bevetett SEAL-alakulatok egyenruhája és felszerelése igen változatos volt. A támaszpontokon sokszor civil öltözéket vagy standard olajzöld gyakorlót viseltek, de bevetésen a különböző terepszínű ruhadarabok voltak a leggyakoribbak (főleg a tigriscsíkos, illetve az ERDL-levélminta), nemegyszer keverve. Néha zsákmányolt ellenséges egyenruhákat is használtak. A felsőt sokszor betűrték (védekezésül a piócák ellen), viszont a nadrágszár alján található szűkítőzsinórt ritkábban használták (hogy a partraszállás után a víz minél könnyebben kifolyhasson). Névszalagot, egységjelvényt vagy rendfokozati jelzést szinte sosem viseltek. 

A SEAL-eknél jól megfért egymás mellett
a farmernadrág és a terepszínű felső

Egy SEAL visszaemlékezése

A SEAL-taktikát taglaló cikk kiegészítéseként mindenképpen közzé akartam tenni egy megtörtént bevetésről szóló visszaemlékezést. Ehhez hosszas válogatás után végül Harry Constance kötetét választottam, amelynek nyolcadik fejezete egyebek mellett részletesen mutat be egy kissé félresikerült akciót, méghozzá a tervezéstől a hazatérésig. Ahogy az várható, nem éppen könnyed olvasmány, de nagyon tanulságos, mert jól példázza, hogy mi minden mehet félre a harctéren, milyen fontos a rögtönzés, a kommunikáció, illetve a szerző az elkövetett hibákat sem próbálja a szőnyeg alá söpörni.  

SEAL-ek Vietnámban: Taktika

A SEAL-eknek nem kellett sokat várniuk az első bevetésekre. A kubai rakétaválság során behatoltak a szigetországba, ott voltak az 1965-ös dominikai inváziónál, Libanonban, Afrikában, de ekkor a figyelem már inkább Délkelet-Ázsiára irányult. 

Bevetésre készen a zöldarcúak

Roy Boehm élete

Az amerikai flotta SEAL-alakulata történetének legfontosabb nevei között az egyik első Roy Boehmé, akit az egység alapítójaként ismernek. Egy sokat látott tengeri medve volt, aki több háborúból is kivette a részét, mielőtt Vietnámba ért volna. 

Roy Boehm 30 éves szolgálata végén

SEAL-ek Vietnámban

A Vietnámban megfordult amerikai különleges alakulatok közül minden bizonnyal a haditengerészet SEAL-csoportjai számítottak a leghatékonyabbnak. Az 1962-ben megalapított egység egyes tagjai már abban az esztendőben megjelentek Délkelet-Ázsiában, és szakaszaik további tíz éven át jelen voltak. Itteni bevetéseikkel alapozták meg máig fennálló hírnevüket. 

UDT-búvár merülés közben egy robbantási gyakorlaton

Kedves Mindenki!

Éjfélkor befejeződött a blog hatodik születésnapja alkalmából rendezett nyereményjáték, most pedig következzen az eredményhirdetés.

Lassan iskolába kell íratni a blogot… Más szóval hatévesek lettünk. A korábbi időszakokhoz képest a tempó és a megjelentetési gyakoriság csökkent valamelyest, de ez érthető, lévén egy egyéves tanfolyamot végzek, meg aztán első regényem kiadása is elvitt némi időt és energiát. De a blog is így pörög tovább, szóval nem kell megijedni. 

A hadnagy úr nem tágít...

Jó ideje nem mutattam be semmit a nyolcvanas évek B-kategóriás vietnámi témájú akciófilmjei közül. Most egy annak idején VHS-en hozzánk is eljutott, illetve a televízióban is sugárzott, viszonylag jól ismert, 1988-as darabot vettem elő. 

Egy legenda emlékezik

Tim Page nevét már többször említettem, legutóbb éppen a Requiem című emlékalbum kapcsán. Bár élettörténete külön posztot érdemelne (na, talán egyszer), könyvéről szólván röviden bemutatnám, mert ahogy kitalálható ő sem mindennapi ember.

Képregényes visszaemlékezés

Pár évvel ezelőtt már beszámoltam egy több szériát megért vietnámi témájú Marvel-képregénysorozatról, de most ideje írnom “a másikról” is, amely nagyjából ugyanabban az időben jelent meg, és hasonlóan híres lett.

Egy háború krónikája

Vannak olyan fordulópontjai az emberi életnek, amelyek egy bizonyos időponthoz köthetők, mások esetében már nehezebb lenne meghatározni a pontos dátumot. Ha viszont megkérdezné valaki, hogy tulajdonképpen mikortól is érdeklődöm én a vietnámi konfliktus iránt, akkor viszonylag egzakt módon meg tudnám válaszolni. 

Éppen harminc évvel ezelőtt, 1991 szeptemberében történt a dolog. A könyvtárosnő beengedett minket, néhány osztálytársamat és engem az őrmezei Menyecske Utcai Általános Iskola (akkor már Kerényi György Általános Iskola) apró könyvraktárába. Időről időre szanálniuk kellett a felesleges könyvállományt, így megmutatta, hogy melyik polcokról lehet válogatni. Ekkor került a kezembe egy kicsi, puhafedeles kötet: Dzsungelháborútól győzelemig. Le is csaptam rá. 

Láttál már repülő elefántot?

A Jó reggelt, Vietnám! kapcsán említettem, hogy erről a konfliktusról alig készült vígjáték, most pedig megállapíthatom, hogy családi film se sok. Valószínűleg a Dumbó-hadművelet az egyetlen, s ezt nem meglepő módon a Disney Stúdiónak köszönhetjük.

A zöldsapkás Doyle százados éppen megérkezik a vietnámi hegyek közé, hogy a helyi törzsekkel együttműködve felderítse a Ho Si Minh-ösvény közeli szakaszát. A türelmetlen, öntelt tiszt szöges ellentéte elődjének, az idősebb és bölcsebb Cahill századosnak, így hozzáállásuk is gyökeresen ellenkező lesz, mikor formabontó feladatot kapnak: keríteniük kell egy elefántot az őket befogadó falunak, méghozzá gyorsan, még a közelgő holdújévi ünnepségek előtt.

Az esztendő legnagyobb slágerei

A nyári szezon kihagyhatatlan témája itt a blogon az ötven évvel ezelőtti slágerek felidézése, persze a teljesség igénye nélkül, de annál nagyobb lelkesedéssel és nosztalgiával. Vágjunk is bele. 

Az év legsikeresebb amerikai slágere a Three Dog Night Joy to the World című dala volt. A saját bevallásuk szerint is gyerekes szövegnek tényleg nincs sok értelme, úgyhogy ezt elemezni kár is lenne. Ezért vagy ennek ellenére két hónap alatt aranylemez lett belőle az Egyesült Államokban, de számos más országban is tarolt, és a kislemez több millió példányban kelt el. Feldolgozásaival Dunát lehetne rekeszteni, a vonatkozó játékfilmek közül pedig a Forrest Gumpban hallható. 

Akció & kaland, ahogy egyesek azt elképzelik

A rendszerváltozás környékén a magyar könyvpiacon is megjelentek az úgynevezett lapozgatós játékkönyvek, amelyek a lineáris olvasás helyett egészen más, lényegében egyszemélyes szerepjátékos élményt nyújtottak. Az olvasó a rövidebb, számozott szakaszok végén található döntési lehetőségek, plusz néha a dobókockával szerezhető pontok alapján juthatott tovább. Ezeket a címeket elsősorban a Kaland, Játék, Kockázat-sorozatban adták ki, de például a Móra Könyvklub exkluzív kötetei között is létezett egy hasonló jellegű Időgép-sorozat. A témák igen változatosak voltak, s ennek megfelelően beleképzelhettük magunkat egy posztapokaliptikus országúti harcos, egy horrorházból kitörni igyekvő szerencsétlen vagy éppen a középkori Európát járó időutazó helyébe. A szerzők között pedig nagy nevek is feltűntek, például Steve Jackson, Michael Reaves vagy Steve Perry. Akkortájt nagyon népszerűek voltak ezek a könyvek a fiatalok körében, ami annak is köszönhető volt, hogy lényegesen kevesebb személyi számítógép, videójáték-konzol vagy épp videómagnó állt nálunk rendelkezésre. 

Egy háború mozaikdarabkái 

Bár a témában több dokumentumfilmet láttam az elmúlt évek során, van egy, amely számomra egyértelműen kiemelkedik a mezőnyből, és nemcsak a vietnámi, hanem úgy általában a dokumentumfilmes mezőnyből. A Hearts and Minds kora ellenére a mai napig friss, illetve aktuális darab.

Daniel Ellsberg visszaemlékezése

A Pentagon-iratok közzétevőjének részletes életrajza után mi más következhetne, mint egy rövid visszaemlékezés tőle? 

"Az emberek eltűnődnek azon, hogy is történt, hogy ilyen okos emberek ilyen nagyot tévedtek arra nézvést, hogy mit érhetnek el Vietnámban. Hogyan lehettek ilyen alaptalanul optimisták? De a Pentagon-iratokból kiderül, hogy az amerikai döntéshozók gyakran kimondottan pesszimisták voltak és tudták, hogy politikájuk hibás. Megmondták nekik, hogy a sikerre csekély az esély. És ők nem voltak szélsőségesen optimisták vagy épp szerencsejátékos alkatúak, mégis folytatták, amit elkezdtek, saját kétségeik ellenére is meghosszabbították és kiterjesztették a háborút. És ezt titkolniuk kellett, mert a közvélemény nem fogadta volna el jobb kilátások híján, amivel a hírszerző ügynökségeink tudtak szolgálni. Ez négy elnökkel ment így. Pártjukat és személyiségüket tekintve eltérők voltak, mégis nagyon hasonlóan viselkedtek.

Daniel Ellsberg élete

A Pentagon-iratok kiszivárogtatása kapcsán már említettem Daniel Ellsberg nevét. Ő nemcsak a szigorúan bizalmas dokumentumok nyilvánosságra hozatala révén lehet méltó a figyelemre, ugyanis felnőtt életének legtevékenyebb évtizedei szorosan egybefonódtak a hidegháború történetével, és azon amerikaiak közé tartozik, akik talán a legtájékozottabbak voltak a vietnámi konfliktussal kapcsolatban. Ismét egy nem mindennapi életút következik. 

Daniel Ellsberg

Napvilágra kerülnek a Pentagon-iratok

1971 közepén a dél-vietnámi hadszíntéren folyamatosan csökkent az amerikai részvétel mértéke. Május közepén véget ért a tengerészgyalogság utolsó nagy hadművelete, az Imperial Lake. A Quang Nam tartományban előző év szeptemberében megkezdett és a szárazföldi haderő, illetve a dél-koreai hadsereg alakulataival is támogatott akció során nagyjából 300 ellenséges katonát öltek meg, saját veszteségük 24 halott volt. Ugyanekkor a hadtest a dél-vietnámi pacifikálási programját is lezárta, sőt júliusban utolsó alakulatait is kivonta a hadszíntérről; csak a dél-vietnámiakhoz beosztott tanácsadóik maradtak az országban. Ekkortájt az amerikai kontingens 245 ezer főt számlált, egy hónappal később pedig már 236 ezret. Innentől fogva havonta átlagosan 14 ezer főt vezényeltek haza. Augusztusban Ausztrália és Új-Zéland kormánya jelentette be, hogy beszüntetik vietnámi szerepvállalásukat. A dél-vietnámi haderők január eleje óta Kambodzsában, Snoul környékén harcoló alakulatai május végén tértek vissza vietnámi területre. 

Amerikai tengerészgyalogosok az 5/1. zászlóaljból felszállásra készülnek a Que Son-hegységben

Demonstrálnak a veteránok

1971 elején az amerikai hátország háborúellenes hangulata – részben a laoszi behatolás nyomán – ismét erősödni kezdett. A békemozgalom egyes csoportjai azonban nem tudtak közös nevezőre jutni, így egyesített megmozdulásra nem került sor, viszont a Vietnámi Veteránok a Háború Ellen (VVHE) két emlékezetes akciót is véghez vitt a maga részéről.

A VVHE jelvényében a vietnámi amerikai kontingens pajzsát szerepeltették, némi átalakítással: a kard helyére földbe szúrt szuronyos puska került, rajta sisakkal. Az 1967-ben alakult szervezet a mai napig működik.

A szállítóalakulatok harcáról szóló sorozatom végére szokásomhoz híven egy kis szakirodalmi ajánlót is készítettem, hogy az általam elsődlegesen használt forrásokat bemutathassam.  

Az első, témába vágó könyvem a Squadron/Signal kiadó Gun Trucks című kötete volt. Timothy J. Kutta 64 oldalban foglalta össze a főbb tudnivalókat. A hasonló kiadványokhoz hasonlóan most is a képanyagon van a hangsúly, és e téren hozza is az elvárható szintet. Fekete-fehér, illetve kisebb részben színes fotókon mutatja be nemcsak az alkalmazott járműveket, hanem a legénységet és a környezetet, ahol szolgáltak, továbbá kis mértékben ugyan, de kitér a szövegben élményeikre is. Sajnos a kiadóra jellemző hiányosságok is visszaköszönnek: a tördelés és a szöveg színvonala nem kedvez az olvasásnak, továbbá egyes képek mérete és minősége sem megfelelő. Átfogó forrásként azonban így is nagyon hasznos az érdeklődők számára.