Egy misszió emlékére

A magyar NEFB-misszióról évtizedeken át inkább csak újságcikkeket lehetett olvasni, illetve a haza kiadású átfogó munkákban (például a Bögös–Vajda kötetben) említették őket. Ez nyilván köszönhető volt annak, hogy a rendszerváltásig bizonyos információkat inkább titkoltak, vagy legalábbis nem hirdettek nagy hangon, 1989 után pedig az ideológiai váltás miatt nem akarták egyesek felemlegetni.

Emiatt szükség volt egy könyvre a témában, s így történhetett, hogy 2018-ban, vagyis a NEFB munkájának megkezdése után 45 évvel a Zrínyi Kiadó gondozásában megjelent a Magyar katonák Dél-Vietnámban című kötet. A szerzők, Kemény János politológus és Nagy Tamás hadtörténész nem kevesebbre vállalkoztak, mint hogy egy átfogó és részletes leírást nyújtsanak a misszióról. Ennek megfelelően az első nagyobb részben egy történeti bevezetővel indítunk, amely Vietnám viharos történelmét, majd a párizsi békeszerződés megkötését, a NEFB megalakulását veszi előre, elvárható részletezéssel. A magyar tagozat válogatása, felkészítése, utazása, majd működése következik ezután, persze bővebb terjedelemben. Szóba kerülnek az egyes váltások munkáját kísérő jellegzetességek, a háború akkori eseményei, a főbb vezetők személye, de még a körzetek sajátos viszonyai és az ottani csoportok tevékenysége, illetve néhány jelentősebb incidens is. Ezek kapcsán elsősorban a hivatalos jelentésekre és adatokra támaszkodtak, emiatt ez a rész több helyen viszonylag száraz, de mindenképpen részletgazdag, és ez a megalapozott kutatómunkát dicséri. 

A második rész, amely a kötet nagyjából utolsó harmadát teszi ki, a függelék, amely szintén érdemes az olvasó figyelmére. Olvasható itt a párizsi békeszerződés szövege, a magyar tagozat váltásainak névsora, hírszerző tevékenységének előírt pontjai, néhány résztvevő hosszabb-rövidebb visszaemlékezése és levelezése, továbbá kiegészítő adatok is. A személyes hangvételű szakaszok érzékletes képet festenek a kinti mindennapokról, ezeket mindenképpen érdemes elolvasni. A legvégére beszúrt összesítő, amely a háború legfontosabb adatait és következményeit tartalmazná, viszont szerintem méltatlan a teljes könyv részletessége ismeretében, sokkal inkább olyan, mint egy nem túl szorgalmas diák jegyzete a tanóra végén... 

A tanulságok kapcsán a szerzők nem kendőzik el a valóságot – nevezetesen, hogy a NEFB kezdettől fogva működésképtelen volt, a vietnámi feleknek nem állt érdekében a bizottság munkájának pártatlan segítése, illetve hogy a magyar tagozat politikai állásfoglalása eleve nem kedvezhetett a dél-vietnámi félnek semmilyen körülmények között –, de érzésem szerint ennek élét igyekeznek tompítani, és inkább a misszió tagjai előtti tisztelgést tartották szem előtt, akik nem tehettek arról, hogy milyen politikai háttérrel kellett tevékenykedniük, sokszor nehéz, sőt veszélyes körülmények között. Más szóval úgy objektívak, hogy egy kicsit azért elfogultak is… Ami a forrásként felhasznált (főleg külföldi) köteteket és az ezekből kiolvasható – sokszor ideológiai háttértől terhes – tényeket illeti, néha vitába szálltam volna velük (például a ‘72-es karácsonyi bombázások végkimenetelét illetően), de ezek kapcsán a szakirodalomban sem értenek egyet. 

Szerkesztői oldalról sajnos van néhány hiányosság. Sem névmutató, sem forrásjegyzék nem került a kötetbe (a forrásokat így a lábjegyzetek alapján lehet csak ellenőrizni, ami nem igazán profi megoldás). A szöveg átnézése sem sikerült tökéletesen, így történhetett például, hogy ugyanarra a megjelölésre hol VKH-t, hol ARVN-t olvashatunk, amit az egyszeri olvasó nem biztos, hogy értelmezni tud. A “rohamlövész” elnevezés használatával is vitába szállnék: a szó csak pár évvel ezelőtt lett a “ranger” magyar megfelelője, de a dél-vietnámi hadszervezet vonatkozásában nem használtam volna. A “Központi Fennsík” megnevezés pedig szerintem kissé szolgai magyarítása a “Central Highlands” névnek, amit egy az országot ismerő fordító ismerősöm szerint inkább “Közép-vietnámi-felföldnek” kellene nevezni. 

Ezzel szemben a képanyag kellően átfogó, éppen annyira bőséges, amennyire ez elvárható, illetve jól válogatott (talán csak a 196. oldalon szereplő fotó kapcsán panaszkodnék, ami szűkebb kivágással, a bal oldalon távolodó atlétatrikós[!] férfi kizárásával elegánsabb lenne). A könyv kiállítása pedig – mondhatnám – időtálló: vastag félfényes papírra nyomták, ami tartósságát növeli, ugyanakkor közepes méretéhez képest kellemetlenül nehézzé teszi. (A kötetnek mellesleg létezik egy “párja” is, az azonos formátumú Magyar katonák Szíriában, Kolozsvári Sándor tollából, amely a Közel-Keleten 1974 és 1983 közötti békefenntartó missziót ismerteti.) 

A könyv mindenképpen érdemes az érdeklődők figyelmére, és jó érzés, hogy rendelkezésre áll a témában egy önálló kötet. Nem mellesleg nemrég érkezett a hír, hogy 2025 tavaszán, a háború lezárásának 50. évfordulóján Vietnámban is ki fogják adni.

Magyar katonák Dél-Vietnámban 1973–1975
Írta: Kemény János & Nagy Tamás
Zrínyi 2018
388 oldal