Harc a győzelem útján

Időnként olvasók irányítják rá a figyelmemet olyan könyvekre és filmekre, amik addig valahogy elkerültek… Most is ez történt, amikor Csaba barátunk révén hírét vettem egy régebbi kötetnek. Meglehetősen semleges címe magyarázza, hogy eddig miért nem tűnt fel a radaromon, de akkor lássuk bővebben, miről van szó.

A szerző, Máté György a NEFB magyar tagozatának tagjaként került Vietnámba, vagyis a témára mindenképpen volt rálátása. Műve több mint tíz évvel a misszió vége után, 1987-ben jelent meg a Zrínyi Kiadó Katonapolitika fiataloknak sorozatában. A durván száz oldalas könyvecske – címéből adódóan – a Ho Si Minh-ösvényt középpontba helyezve igyekszik röviden elmesélni a vietnámi háború történetét. A megközelítés olyan szempontból nagyon is helytálló hogy az úthálózat születése egybeesett a forradalmi háború megindításával 1959-ben, és a konfliktus legvégéig döntő szerepet kapott a délen harcoló északi alakulatok, illetve a Front gerilláinak ellátásában – a vonatkozó cikkem címe nem véletlenül lett A győzelem útja. 

A koncepció tehát nagyon is működőképes, a megvalósítás viszont már nem sikerült ilyen jól, legalábbis ennyi év távlatából szembeötlők a hibák. A legsúlyosabb – és sajnos az akkori viszonyok között lebírhatatlan – gond az ideológiai hátszél. ‘87-ben még a régi szellemben kellett ilyen témákról írni, de ehhez adódott még, hogy megbízható források sem nagyon voltak, ha pedig mégis, azok politikai okokból számítottak megbízhatatlannak. Ezek miatt aztán többször olvashatunk olyan téves vagy túlzó számadatokat, esetleg szimplán hamis állításokat, amelyek a szocialista szellem termékei voltak. A kötet 1963-as dél-vietnámi vonatkozásban például 25 ezer amerikai tanácsadót említ (16 ezer helyett); a Tet-offenzíva katonai kudarcát úgy magyarázza, hogy a hanoi vezetés “kezdettől tudatában volt annak, hogy az amerikai légi fölény miatt még nem tudja egész Dél-Vietnamot felszabadítani”, bár a lakosság tevékenyen részt vett a harcokban (tudomásom szerint egyik állítás sem fedi a valóságot); az 1972-es Nguyen Hué offenzívát elhallgatja, és ezáltal úgy állítja be, mintha az északi tartományok akkori elfoglalása a néphadsereg mindennapos tevékenységének eredménye lett volna; vagy épp John Paul Vann helikopterének lezuhanását “lelövésnek” titulálja. Mindezt természetesen kíséri a korszakot idéző retorika (az olyan megnevezésekkel, mint a “saigoni bábhadsereg” és társai). 

A főszöveg stílusa inkább csak átlagos. A történeti részek a szűk terjedelem okán kissé szemelvényesek, az viszont jó pontot jelent, hogy a hegyvidéken folyó szállítás mellett a vízi szállításra is kitérnek. Az ezt kiegészítő interjúrészletek nagy része hozzátesz valamit a kötet értékéhez, némelyik valóban emberközeli módon láttatja az Ösvényen folyó tevékenységet – talán ez a könyv igazi erőssége. Az elmondott események követését azonban nehezíti, hogy térképet nem kapunk (a borítón szereplő túl kicsi), holott a sokszor említett földrajzi helyek nagy része alig ismert mifelénk, és még az atlaszok lapjain sem találnánk őket. Ráadásul a helységnevek korrekt betűzése is gondot okozott a szerzőnek (például Khe Sanh nevét kétféleképp írta, de mindkettő hibás). A fekete-fehér képanyag kiválogatása már valamivel jobban sikerült.

A kötetet semmiképpen nem sorolnám a kötelezők közé, inkább érdekességként állja meg a helyét. Beszerzése antikváriumokból még megoldható.

Az Ösvény (Katonapolitika fiataloknak sorozat)
Írta: Máté György
Zrínyi Katonai Kiadó 1987
104 oldal