Kong: Koponya-sziget

Apokalipszis óriásgorillával

Ahogy többször is említettem, manapság már kevésbé kerül elő játékfilmeken a vietnámi háború, de a kivételek néha kifejezetten szokatlan műfajokban érkeznek… Mondjuk egy szörnyfilmben. Ez a zsáner mostanság reneszánszát éli, így térhetett vissza a vászonra többek között Kong, a gigászi gorilla. Az ő történetét először 1933-ban vitték filmre, és azóta nem kevesebb mint tizenegy alkalommal szerepeltették még nagyjátékfilmen, hol önállóan, hol más óriásszörnyekkel szemben. Ezenfelül három tévésorozat is készült vele, sőt a Netflix jelenleg egy animeszériát, a Disney pedig élőszereplős eredetsorozatot tervez a témában. Popkulturális ismertségét számtalan más megjelenés is elősegítette, hiszen paródiákban, rajzfilmekben, képregényekben vagy épp vidámparki motívumként is számtalanszor feltűnt az elmúlt évtizedekben. 

kong_skull_island_01.jpg

Kong mostanság főleg egy másik legendával, Godzillával szokott összecsapni. Így történt 2021-ben, Kong Godzilla ellen címmel, és nemsokára újra megütköznek, várhatóan a jövő évben. A most bemutatandó 2017-es alkotásban, a Kong: Koponya-szigetben viszont jóval az említett szörnytorna időpontja elé utazunk vissza. 1973 tavaszán éppen hazaindulnak az utolsó amerikai alakulatok Vietnámból, amikor a Landsat és a Monarch cégek expedíciót indítanak egy feltáratlan csendes-óceáni szigetre. A szállításról és a biztosításról pedig a hadsereg egy frissen kivont, veterán helikopterszázada gondoskodik. A viharzónával védett területre bejutás még egész simán megy, de hamarosan furcsa és rémisztő lényekkel találják szembe magukat…

Ez így nem sokban tér el egy átlagos szörnyfilm szinopszisától, amelyben a vietnámi motívum inkább csak retróelemként lehetne jelen. Azonban a forgatókönyv második felében sem dobják sutba mindezt, és itt nemcsak a trópusi környezet buja zöldjében bandukoló katonákra kell gondolnunk, hanem a kontextusra, benne egy elveszített háború traumájával, ami könnyen párhuzamba állítható egy hasonlóan kilátástalan helyzettel, és ami még nagyon fontos, azzal a kérdéssel, hogy a főszereplők mindezt hogyan is kezelik. Tágabb értelemben természetesen az emberiség és a természet (sajnos) véget nem érő harcát is beleképzelhetjük ebbe az alaptörténetbe, illetve az ember felelősségének kérdését a környezet védelmében, de a karakterek és a párbeszédek tesznek róla, hogy ne merüljön feledésbe a vietnámi háttér. 

kong_skull_island_17.jpg

És hogy hogyan is lyukadtak ki ide a készítők? A forgatókönyv első változatának írója, Max Borenstein elmondása szerint nem akarta szolgaian lemásolni a korábbi Kong-filmek klasszikus (“a szépség és a szörnyeteg”) történetét, sokkal inkább az Apokalipszis most hatása alatt formálta az alapanyagot (bár a női főszereplő révén finoman megjelenítették az említett kapcsolatot is). A történet idősíkjáról még folytak viták, és emiatt a szkript egyes változataiban más korszakokba (például az első világháború idejére) ugrottak át. A felfogadott rendezőnek, Jordan Vogt-Robertsnek azonban nagyon megtetszett a vietnámi összefüggés, így végül ennél maradtak. Ennek megfelelően az ismeretlen fenyegetés felé tartó, a külvilágtól elszigetelt katonák kerültek a fókuszba, akik közül néhányan rutinszerűen démonizálják ellenfelüket, és kizárólag fegyveres megoldásban gondolkodnak, holott a kérdés ennél jóval összetettebb – szerencsére akadnak mellettük civilek is, akik más szempontból is képesek értelmezni a helyzetet. Ami pedig Kongot illeti, vele kapcsolatban a direktor úr tisztelegni akart a klasszikus változat előtt, és az ILM szakemberei ennek megfelelően, a ‘33-as verziót megidézve, de modern eszközökkel és komoly részletességgel alkották meg a gorilla digitális modelljét. A forgatókönyv is merít a klasszikus változatból, mert a Koponya-sziget már abban is szerepelt, ahogy a földdarabot benépesítő, őskort idéző egyéb állatok is. 

A filmet jelentős részben Hawaiin, Ausztráliában, de főleg Vietnámban forgatták. Ez utóbbi részlet azért említésre méltó, mert a nemzetközi filmipar az elmúlt években kezdte csak felfedezni “Délkelet-Ázsia gyöngyszemét”, és a Koponya-szigethez olyan vidékeken is vettek fel jeleneteket, ahol azelőtt nem járt még nagyjátékfilmes forgatócsoport. Az egzotikus helyszínek, például a világörökség részét képező Ha Long-öböl (lásd a helikopteres jelenetet) nagyot dobtak a látványon, amely itt-ott valóban lélegzetelállítóan szép. A CGI-technológia leginkább a hátterek, illetve a helikopterek, az állatok és szörnyek megjelenítésénél lép színre. Ezek nagyon meggyőzőek, és bár pár helyen picit túlzásba is vitték a vizuális duhajkodást, a film képi világa nem egyszerűen erős, hanem emlékezetes. Példaként bedobhatnám a helikopteres jeleneteket, amelyek persze más miatt is kimerítik a “badass” kategóriát (hiába, az Apokalipszis most még mindig sokakat inspirál), szóval azok az elvetemültek, akik minden lehetőséget megragadnak, hogy Huey-k felszállását és repülését nézzék, illetve hallgassák (lehetőleg 5.1-es hangrendszerrel és nagyképernyőn), azok ne merjék kihagyni az alábbi képsorokat. 

A szereposztás mind a fő-, mind a mellékszereplők kapcsán meggyőző. Samuel L. Jackson (aki nem először érinti a vietnámi témát) otthon érezhette magát kemény, de bajtársias parancsnokként, akinek kissé agyára ment egy megnyerhetetlen háború traumája – bár reménykedtem, hogy sikerül elszakadni nála a “hajlíthatatlan katonatiszt” klisétől vagy épp Ahab kapitány figurájától. Beosztottjai nem kapnak ilyen mélységet, bár például a Cole-t alakító Shea Whigham kiválóan ráérzett a közömbös, harcedzett pilótára (őt egyébként a Tigrisek földjénben is láthatjuk egy rosszmájú újonc szerepében), de Toby Kebbell is szót érdemel a szűkszavú Chapmanként. John Goodmannek nem esett nehezére eljátszani Randát, az egész vállalkozást erőltető kutatót, aki ugyanúgy küszködik múltja démonaival, de John C. Reilly is abszolút a helyén van, ahogy a leszerelt SAS-tisztet alakító és méltán népszerű Tom Hiddleston is. (Az ő neve, a James Conrad nyilván utalás az Apokalipszis mostot inspiráló regény, A sötétség mélyén szerzőjére, Joseph Conradra.) Brie Larson jól adja az agilis, békepárti és burkoltan feminista fényképészt, már csak azért is, mert a rendező ötletére nemcsak eljátszotta a fotográfust, hanem konkrétan tényleg fotózott a forgatás közben, méghozzá nagyon szép eredménnyel. Sajnos a szövegkönyv nem minden esetben használja ki a szituációk erejét: bizonyos részek zseniálisak (például Jackson úr Ikaruszról szóló monológja), mások kimondottan gyengécskék (például Mills nyavalygásai). Még így is korrekt a forgatókönyv, s ennek köszönhetően a mozgalmas akciórészek nem nyomják agyon a történetet.

Az akcióműfaj és a vietnámi háború időszaka persze ordít egy igazán atmoszférikus filmzenéért. Henry Jackman pedig kitett magáért: nyugodtan állíthatom, a korszak slágerei (például a Black Sabbath Paranoidja vagy a Jefferson Airplane White Rabbitje) mellett az instrumentális filmzene is telibe talál. A felszállást kísérő dallamok, vagy a mesterien, szinte szuggesztíven összevágott, a sztorinak kiválóan megágyazó, montázsszerű főcím alatt futó zene számomra felejthetetlenek. 

A 185 millió dollárból készült film végül 566 milliós bevételt produkált, és az újhullámos szörnyfilmek között a legnyereségesebb lett. A vietnámi bemutató – nyilván nagyrészt a helyi érdekeltség miatt – kimondottan jól sikerült, a nyitóhétvége 2,5 millió dolláros summát hozott, ami országos rekord volt. Nagy általánosságban a nemzetközi kritikai fogadtatás is kedvezően alakult, és díjakra is jelölték a művet, bár ezek közül végül egyet sem nyert el. Mindazoknak ajánlom, akiktől a szörnyes akcióvonal nem idegen, esetleg a korábbi Kong-filmeket is szerették. Aztán a stáblista után elrejtett zárójelenetről se feledkezzenek el…

kong_skull_island_19.jpg

A film DVD-n és BluRay-en is elérhető nálunk. A kétlemezes DVD-változatot szívből tudom ajánlani: angol és magyar hangsáv, illetve ugyanilyen feliratok kerültek rá, illetve emészthető mennyiségű extra, úgymint kimaradt jelenetek, lényegre törő werkfilmek, Monarch-akták, kisfilm a vietnámi forgatási helyszínekről és Brie Larson fotós tevékenységéről, továbbá Tom Hiddleston utazási beszámolója. 

Azoknak, akik már látták a filmet, ajánlom a FilmSpeak csatorna videóesszéjét.

kong_skull_island_poster.jpgKong: Koponya-sziget
(Kong: Skull Island)
Warner Bros. / Legendary Pictures 2017 (118 perc)
Rendezte: Jordan Vogt-Roberts
Főszereplők: Samuel L. Jackson, Tom Hiddleston, Brie Larson
Zene: Henry Jackman

Címkék: helikopter