Bármit, bármikor, bárhová

Olvasói ráhatásra elővettem néhány, eddig kihagyott filmet. Ezek egyike az 1990-es Air America, amely annak idején hozzánk is gyorsan megérkezett, így a mozikban is látható volt, később pedig VHS-en és DVD-n is megvásárolhattuk. 

Aki az átlagnál jobban ismeri a vietnámi háború történetét, tudja, hogy azokban az években a szomszédos Laosz és Kambodzsa is hadszíntérnek számított. Nemcsak az észak-vietnámi utánpótlási vonalak és azok bombázása miatt alakult ez így, ugyanis mindkét országban belpolitikai viszály és polgárháború zajlott. Ezek alakulását a nagyhatalmak is figyelemmel kísérték, így az amerikaiak is küldtek ide politikai tanácsadókat, hírszerzőket, megfigyelőket, pilótákat és katonákat. Politikai célokat szolgált az Air America nevű, 1946-os alapítású civil légitársaság is, amelyet 1950-ben vett át a CIA, és onnantól fogva titkos műveletekben hasznosította. A pilóták mindenféle rakományt szállítottak szövetséges vagy kvázi szövetséges államoknak és frakcióknak, sokszor igen veszélyes körülmények között. Gépeik – amelyeket több esetben az amerikai légierő biztosított – akkoriban nemcsak Indokínában, hanem a tágabb kelet-ázsiai térségben is repültek, így például Thaiföldre vagy Japánba. 

Miután a társaság 1976-ban megszűnt, egy bizonyos brit újságíró, Christopher Robbins tollat ragadott, és 1978-ban ki is adta kötetét a témában, Air America címmel. Ez képezte a későbbi forgatókönyv alapját – amely a valós háttér és a tényleg érdekes téma ellenére sajnos nem sikerült valami jól. Ennek oka, hogy a cselekményben és a karakterek terén is megmaradtak a közhelyek és a kitalálható szkriptek szintjén. Ennek megfelelően sablonszereplőket kapunk: lelkes és lelkiismeretes fiatal pilóta gyereket, blazírt, de melegszívű veterán pilótát, rosszindulatú, korrupt főnököt, hasonló kvalitású távol-keleti tábornokot, haverkodó, de minden lében kanál szenátort és így tovább. A lényeg, hogy a végén az amerikai vagányság és nagylelkűség ismét győzedelmeskedjen a politikai vezetés megkérdőjelezhető döntései ellenében is. Ezt akár izgalmas vagy dominánsan vígjátéki formában is tálalhatták volna – de nem sikerült. Az izgalmi szint nagyon harmatos, a humor meg csak nyomokban fedezhető fel. 

A film eleve nehezen jött tető alá. Még 1985-ben kezdtek neki az előkészítésnek. Az első rendezőjelölt, Richard Rush úgy gondolta, ez lesz majd az első vígjáték a vietnámi témában. Aztán a Carolco berkein belül több direktor és producer kezén átment a projekt – végül Roger Spottiswoode ült a rendezői székbe (az ő legismertebb filmje a A holnap markában című Bond-epizód, de utána szorosan A hatodik napon és az Állj, vagy lő a mamám! következik). Közben a potenciális szereposztás is változott. A Mel Gibson által formált középkorú pilótát eredetileg Sean Connery játszotta volna, míg Robert Downey Jr. által alakított ifjoncot Bill Murray, James Belushi, később Kevin Costner. Én a végső felállás miatt nem panaszkodom, mert Gibson és Downey kiválóak a szerepükre, más kérdés, hogy érdemes lett volna mélységet is adni nekik. Ez egyébként az egyetlen női szereplőre, Nancy Travisre is igaz, aki láthatóan csak azért téblábol ott, mert a jószolgálati missziós motívum miatt szükség volt egy hölgyre, de nagyjából ennyi.

A forgatás sem ment zökkenőmentesen, bár trópusi és repülős témánál ez természetes. Az 500 fős stáb három országban (Thaiföld, Anglia, Egyesült Államok), összesen 49 helyszínen dolgozott, s munkájukat két földrengés és egy tájfun is nehezítette. Ehhez adódott még az is, hogy a thai haderőtől bérelt 26 repülőgép egy része használhatatlannak bizonyult, így még a felbérelt kaszkadőrpilóták sem voltak hajlandók felszállni velük. A légi felvételeket amúgy 8-15 kamerával rögzítették, ami a vágásoknál jól érvényesül, de maga a repülési koreográfia szinte egyik jelenetben sem igazán látványos. Tulajdonképpen a repülőtechnika avítt képviselőinek jelenléte önmagában több izgalmat hordoz, de ez is csak az utóbbiért lelkesedők számára; gondolok itt az örökzöld UH–1-re, a C–123-asra vagy a Pilatusra.

A bevételek és a kritikai fogadtatás a fentieknek megfelelően nem volt igazán hízelgő. A 35 millió dolláros költségvetésből a mozis körben durván 36 millió jött csak vissza, és bár a VHS- és DVD-jogok nyilván valamennyit rádobtak erre, azért jól látszik, hogy a film alapvetően elhasalt. Ahogy egy kritikus is megjegyezte: ez a téma ennél többet érdemelt volna. A sztorihoz tartozik, hogy 1998–99-ben futott egy azonos című, hasonló alaptörténetre épülő, de Latin-Amerikában játszódó tévésorozat is, amely két évadban 22 részt ért meg. Erről nem tudok véleményt mondani, de az IMDB 4,5/10-es értékelése alapján nem lehetett nagy durranás.

Az első magyar DVD-kiadás a fapados igénytelenség iskolapéldája volt. Bár a 2.0-ás angol hang mellett megtalálható volt az eredeti magyar és román szinkron, a magyar felirat sokszor rosszul időzített volt, így néha alig olvasható. Extrák nuku. Plusz a borító hátoldalán még Mel Gibson nevét sem voltak képesek helyesen leírni. Külföldön egyébként Blu-ray lemezen is kapható.  

Air America (Air America)
Carolco 1990, 108 perc
Rendező: Roger Spottiswoode
Főszereplők: Mel Gibson, Robert Downey Jr.
Zene: Charles Gross