A fényképészek emlékére

A háborús fényképészet lényegében egyidős magával a fotográfiával. Onnantól kezdve, hogy a technikai háttér lehetővé tette a fényképek viszonylag gyors és megbízható elkészítését, az újfajta hivatás képviselői megjelentek nemcsak a városok szalonjaiban, a politikus és koronás fők fogadótermeiben, hanem a harctereken is. A mexikói háborút az emberek már nem kizárólag rajzokról és rézkarcokról ismerhették, de az amerikai polgárháború arcait és eseményeit is számos fotó örökítette meg. A vietnámi konfliktus e téren egy időre átvette a vezetést, hiszen elképesztő mennyiségű fénykép készült ott, ráadásul ez még az a korszak volt, amikor a televízió egyelőre nem tette teljesen zárójelbe a képes magazinok népszerűségét.

A háborút számos híres és alig ismert fotográfus örökítették meg, kezdve a neves tudósítóktól az egyszerű katonákig. Elsősorban persze előbbiek munkája révén ismerte meg a világ a délkelet-ázsiai harcok körülményeit. Közülük többen is halálukat lelték hivatásuk teljesítése közben: 1945 és 1975 között 135 fényképész halt meg vagy tűnt itt el, köztük vietnámiak, kambodzsaiak, britek, japánok, németek, amerikaiak és mások, olyanok, mint Robert Capa, Dickey Chapelle vagy Larry Burrows. Horst Faas és Tim Page, akik ugyancsak megjárták ezt a hadszínteret, a kilencvenes évek közepén döntöttek úgy, hogy egykori kollégáik tiszteletére összeállítanak egy albumot. Munkájuk során több ezer képet gyűjtöttek össze levéltárakból és családi gyűjteményekből, Washingtontól Hanoiig. A kiválogatott képeket végül nagyjából időrendben szerepeltették, a változó háború megrendítő krónikájaként. 

A Requiem nemcsak fizikai értelemben jelentős kötet, de már kézbe venni is különleges. A fekete előzéklapon ott sorakoznak a halott fényképészek nevei (kicsit a washingtoni háborús emlékműt megidézve), majd következik David Halberstam bevezetője. Nem az övé az egyetlen szöveges rész, ugyanis többen is hozzájárultak hosszabb-rövidebb emlékekkel, esszékkel, többek között Peter Arnett vagy Neil Sheehan. A főszerep természetesen a fotóké, amelyek kapcsán kétszeres elismerés illeti a szerkesztőket. Egyrészt sikerült biztosítaniuk az átfogó jelleget, és nemcsak kronológiailag, hanem a témák terén is. Tájképek, portrék, csataképek, hátországi felvételek váltják egymást, megragadva nemcsak a küzdelmet, hanem a teret, ahol ezt megvívták, az embereket, civileket és katonákat, akik elszenvedték, sőt a hangulatokat, amiket átéltek, hol a fájdalom, hol a félelem, hol a megkönnyebbülés, hol pedig a halál markában. Másrészt a fotográfiák valóban időtálló sort alkotnak, tényleg a legemlékezetesebbek közül valók, testamentumaként a fényképészeknek, akiknek a téma elég fontos volt ahhoz, hogy az életüket kockáztassák érte, újra és újra, míg oda nem vesztek a háború viharában. Természetesen nemcsak előttük tiszteleg, hanem a konfliktus minden áldozata előtt. Az anyagokból egyébként 2000 márciusában kiállítás nyílt Saigonban, amely a mai napig látogatható. 

A kötetet sajnálatos módon sosem nyomták újra, pedig legkésőbb az ötvenedik évforduló apropóján megtehették volna. Szerencsére használt példányokat még lehet találni az aukciós oldalakon, de meg is kérik ezek árát. A Requiem eredetileg 65 dollárba került, mostanság legalább ennyit kell fizetni egy jó állapotú darabért, de inkább többet. Mindenesetre aki beszerzi, az igazi kinccsel lesz gazdagabb.  

Requiem
Szerkesztette: Horst Faas és Tim Page
Random House 1997
336 oldal