Légi háború a fotelből

Vietnámi vonatkozású játékokkal a repülőszimulátorok terén sem árasztották el a piacot, bár például az Intruderek támadását feldolgozták ilyen módon, illetve a kevert korszakos címek között ezt a vonalat is érintették (lásd például a klasszikusok közül a Chuck Yeager’s Air Combatet, a Dogfightot, esetleg az újhullámos War Thundert). Most egy 2013-as repülősdit fogok bemutatni, amely többféle platformra (PC, PS3 és 4, XBOX 360) is megjelent. 

Az első benyomások gyengécskék vagy közepesek: a menü szerkezete egyszerű, de funkcionális; a rövid történelmi bevezető, később az átvezetők eléggé elnagyoltak, grafikájuk kimondottan csúnyácska, hitelességük pedig több ponton kifogásolható (például az amerikai hadsereg Shermaneket nem használt Vietnámban, a VKH angol rövidítése pedig ARVN és nem AVRN); a menüben fura érzés egy repülőgép-hordozó fedélzetén viszontlátni az összes amerikai géptípust (ideértve a hadsereg helikoptereit és a légierő gépeit, néha még a B–52-est is). Maga a játékmenet már valamivel jobb benyomást kelt, de az elnagyoltság és a váltakozó színvonalú történelmi hitelesség problémája többször is jelentkezik – nagyon érződik, hogy vagy nem hívtak szakértőt a stábba, vagy nem érdekelte őket a szakmaiság. 

A címből adódóan egy viszonylag átfogó légiháborús megközelítést kapunk, amely a konfliktus hosszú történetének számos pontját felvillantja az egyjátékos hadjárat során, de csak amerikai oldalról. A történet 1962-ben, a tanácsadók háborúja idején veszi kezdetét, később az eszkaláció évei, végül a vietnamizálás időszaka következik, bennük olyan ismert csatákkal, mint a Tonkin-öbölbeli incidens, a Starlite hadművelet, Saigon védelme a Tet-offenzíva idején, esetleg Khe Sanh, a Hamburger Hill, a Linebacker II hadművelet, de még a Babylift akcióban is részt vehetünk. A személyes hangvételről az átvezető képsorok gondoskodnak, ezekben hősünk is megszólal, kommentálva a történteket, nem mindig pozitív hangnemben, de néha szeretteink leveleit is elolvashatjuk. A családi háttértörténet kellően drámai, tulajdonképpen hiteles, de hangvétele sajnos elég közhelyes, úgyhogy nem sokat tesz hozzá az élményhez, ráadásul a szinkronhoz felkért munkatársak is inkább csak közepes munkát végeztek. 

Az első bevetésen a Vietkong által megszállt falvakat és az ott elhelyezett ellenséges fegyverzetet kell megsemmisítenünk egy F–105-ös nyergében, míg a második küldetésen AH–1 és UH–1 helikopterekkel egy elfoglalt falu visszafoglalásában segédkezünk tűztámogatással (ideértve a fedélzeti géppuskás feladatát) és csapatszállítással. Ebben a két részben rövid bemelegítésen is áteshetünk, amelynek révén megismerkedhetünk az irányítással. Ehhez természetesen egy gázkarral és legalább tíz gombbal ellátott botkormány az ideális. A helikoptervezetés összetettebb, ráadásul kevesebb alkalmunk nyílik gyakorolni, úgyhogy érdemes e célból meglátogatni a menü Instant Battle pontját is. Itt lezavarhatunk néhány rövidebb küldetést. Ehhez beállíthatjuk a helyszínt (pl. Laosz hegyei vagy Hanoi légtere), a napszakot és időjárást (például alkonyati időt vagy sűrű felhőzetet), saját gépünket és természetesen az ellenséges géptípusokat, illetve azok számát. Ez a rész abból a szempontból dicséretet érdemel, hogy az indokínai háború francia kokárdás gépmadarait is szerepelteti, az viszont sajnálatos, hogy nem gondoskodtak többféle beállítási lehetőségről. 

A játékstílus amolyan akciószimulátoros, vagyis hosszas navigálásra vagy a műszerek böngészésére nem lesz szükség. A bal felső sarokban látható navigációs segédlet ennek megfelelően igen egyszerű, a jobb felső sarokban pedig gépünk állapotát és fegyverzetét ellenőrizhetjük. A tulajdonképpeni feladatvégrehajtás is inkább ügyesség és türelem, mint taktika kérdése. A küldetések nagyjából 5-10 perc hosszúak, vagyis elunni magunkat nem fogjuk, már csak azért sem, mert a szkriptelt forgatókönyvbe gyakran (a valósághoz képest túl gyakran) becsempészték a vietnámi MiG-ek vagy helikopterek váratlan megjelenését, amivel persze rögtön izgalmasabb az egész, ha nem is hitelesebb. Nem csak szállítás, bombázás és elfogás lesz a feladatunk, időnként még mentenünk, felderítenünk, esetleg szenzorokat telepítenünk is kell. A háttérből az irányítás és a pilóták hangja mellett megállás nélkül dübörögnek a korszak slágerei (bár ehhez elég kevés dalt vásároltak meg), szóval a hangulat adott. Sajnos a részfeladatok hossza sokszor túl rövid, a váltás pedig néhol nagyon elsietett, értsd: többször is úgy érezhetjük, hogy még nem végeztünk, de máris tovább kell lépnünk a következőre.

A Ranch Hand hadművelet esetében mindez például azt jelenti, hogy kísérővadászok nyergében először a célkörzetet kell megpuhítanunk, kiiktatnunk a légvédelmi ágyúkat, hogy aztán a C–123-asba átülve elvégezzük a lombtalanító vegyszerek kiengedését. (Szerencsére a kommentárban hősünk tisztázza a laikus játékos előtt is, hogy ez nem különösebben dicsérendő módszer, és talán nem így kéne ezt a háborút megvívni…) A ‘63 januári Ap Bac-i csata kapcsán a különböző helikoptertípusok között kell ugrálnunk, így tengerészgyalogosokat kell letennünk egy Chinookkal, majd az erős tűz miatt megfelelőbb leszállóhelyet kell keresnünk a felderítő OH-6-ossal, végül az AH-1-essel kell további célpontokat levadásznunk. (Igen, tudom, egyik fenti helikoptertípus sem volt ott Ap Bacnál, de ahogy írtam, a készítők szabadosan kezelték a témát.) A kommentár itt is őszinte, a valóságnak megfelelően közlik a bevetés után, hogy erőfeszítéseink ellenére sem sikerült győzelmet aratnunk.

A játékon belüli grafika nagy általánosságban szerintem megfelelő színvonalat képvisel. Alacsony magasságban a terep persze kissé elnagyolt, de feljebb, pláne ahol a felhők is megjelennek, az összhatás kimondottan jó, a repülési élmény néhol magával ragadó. Sajnos a vidék elég kihalt, emberalakokat csak ritkán látunk, akkor is csak álldogálnak, és elhelyezésük (például a szabályos sorokban, nyílt terepen álló vietkong gerilláké) néha botrányos. Szerintem a mentési feladatoknál igazán lemodellezhették volna a gép felé rohanó figurákat, így nem nekünk kellett volna odaképzelni őket, ahogy mondjuk Saigon kiürítésénél is elvártam volna az utcákon hömpölygő tömeg megjelenítését… 

Repülés közben természetesen váltogathatunk a nézetek között: a hátsó-külső nézet kifejezetten látványos (és innen jól átlátható a helyzet, vagyis főleg ezt érdemes használni), de átválthatunk a HUD közelképére (ami távolról végzett célzásnál nagy segítség), a tetszőleges szögre beállítható külső nézetre, vagy a hagyományos kabinnézetre is. Ez utóbbinál nem az ülésbe mereven bekötve fogunk kikandikálni, hanem a manőverekre reagálva pilótánk nagyon is mocorog, ami életszerűbbé teszi az élményt. Körbetekintésre is van lehetőség, bár ezt sajnos belső nézetben nem folyamatos elfordulással, hanem képváltással oldották meg. További plusz, hogy ha a másodlagos fegyver kioldógombját hosszan nyomjuk, akkor a becsapódásig követhetjük az útját, akár rakétáról, akár bombáról, akár ledobandó szenzorról van szó – csak ne feledkezzünk el arról, hogy a gép közben persze repül tovább, márpedig hegyes terep felett ez okozhat gondot… 

A szakmaiatlanság a fegyverhasználat terén is kiüt: néha, a feladat ismeretében egyszerűen nem értettem, hogy miért olyan fegyverzetet kaptam, amilyet. Megtörtént például, hogy bombázáshoz csak gépágyú és légiharc-rakéta állt rendelkezésre. Időnként a felszállás előtt egyébként tudjuk valamennyire variálni a rakományt, de nem elég szabadon. A rakétabefogást, illetve a gépágyúval való célzást is elég fura módon oldották meg, szokni kell. Az sem túl profi, hogy a lézerirányítású siklóbombát ugyanolyan módszerrel kell ledobnunk, mint a hagyományost... A fegyverek mellett természetesen infracsapda kieresztésére is van lehetőség. Egyes helikoptereken olykor a fedélzeti géppuskához is át kell ülnünk, de sajnos sok más programtól eltérően ez kifejezetten felejthetőre sikerült, az irányítás nehézkes, és az sem túl hiteles, hogy géppuskával kell többször is szétlőnünk a Shilkákat. Tényleg csak töltelékszerepet nyújtanak ezek a részek, holott vietnámi vonatkozásban ez nagyobb hangsúlyt érdemelne, ráadásul a hasonszőrű betétek még az FPS-ekben (pl. a Men of Valorben vagy a Black Ops: Cold Warban) is igényesebbek és átélhetőbbek. 

Összességében az Air Conflicts Vietnam csak gyenge-közepes élményt nyújt, ami azért is szomorú, mert pár apró részlet kijavításával máris jobb helyezést érhetett volna el. Aki hozzám hasonlóan rajong a vietnámi háború gépmadaraiért, és nem zavarják az említett pontatlanságok, azok tehetnek vele egy próbát, de csodát ne várjanak tőle, inkább könnyed kikapcsolódásra használják, arra teljesen megfelel, pláne ha az Instant Battle módban kalózkodunk, és nem a küldetéseket akarjuk újra végigjátszani. Egyébként a játék a mai napig beszerezhető a Steamen, jómagam egy leárazás keretében jutottam hozzá. Most, a cikk megírása idején 15 eurót kóstál, és ennyit szerintem hiányosságai miatt nem ér meg. Mindenesetre feltehetjük a kívánságlistánkra, és a rendszer majd a következő akciónál értesít minket az árcsökkenésről.