A filmrendező emlékezik

Oliver Stone az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású amerikai filmrendezőjének nevezhető. Témáiban az igazság keresése és a vitaindító megközelítés dominál, amelyet az itt-ott kissé didaktikus narratíva sem tud zárójelbe tenni. Többször foglalkozott az amerikai történelem vitatott fejezeteivel (például a Kennedy-gyilkossággal, a vietnámi háborúval vagy Nixonnal), nemcsak játékfilmjeiben, hanem egy önálló dokumentumfilm-sorozatban is. Élete, pontosabban előélete pedig hasonlóan érdekes, és tavaly megjelent könyvében erről ír.

Az utolsó őrjárat

1972 nyarának eseményei között említésre méltó egy megmozdulás, amely a Vietnámi Veteránok a Háború Ellen nevű szervezethez köthető. A csoport, amelyet többek között A tél katonája-vizsgálat, illetve egy jelentős washingtoni demonstráció kapcsán már említettem, ezúttal a Miamiben megrendezett republikánus elnökjelölő gyűlésen tűnt fel, hogy a politikusok közvetlen közelében hallassa a hangját. 

Az esztendő legnagyobb slágerei

A nyári hónapok kihagyhatatlan témája itt, a blogon az adott év slágerparádéja, úgyhogy merüljünk máris el az ötven évvel ezelőtti dalok legjobbjai között. (Ezúttal is elsősorban az amerikai, illetve a magyar toplisták alapján válogattam.)

A The First Time Ever I Saw Your Face eredetileg népdalként tűnt fel 1957-ben, méghozzá egy brit énekes, Ewan MacColl jóvoltából. Sikeréből fakadóan többen feldolgozták a következő évtizedben, azonban Roberta Flack 1972-es változata hozta meg neki a globális ismertséget. Ez a verzió a Billboard-lista első helyén kötött ki, és az énekesnő még Grammy-díjat is kapott érte.

Jane Fonda hanoi látogatása 

A vietnámi beavatkozás ellen küzdő békemozgalomban számos híresség vállalt szerepet Dr. Spocktól Donald Sutherlandig. A legismertebb név talán mégis az akkor már befutott színésznőé, Jane Fondáé volt, akinek legmerészebb akciójára ötven évvel ezelőtt került sor.

Jane Fonda egy háborúellenes megmozduláson beszél 

Árral szemben

John Paul Vann élettörténete több mint tanulságos, és szerencsére voltak is az HBO-nál olyanok, akik ezt az alapanyagot filmre akarták vinni. Azonban mielőtt erre rátérnék, röviden az alapjául szolgáló gigantikus kötetet is bemutatnám.

John Paul Vann élete

Tavaly Daniel Ellsberg életrajza kapcsán már említettem valakit, aki az amerikai beavatkozás legaktívabb tíz évének fontos szereplője, emellett a konfliktus egyik legnevesebb ismerője volt, és akiről azt mondogatták, nem lehet elképzelni őt a vietnámi háború nélkül, ahogy a vietnámi háborút sem őnélküle. Egy ellentmondásos életű katonatiszt, aki civilként is visszatért Délkelet-Ázsiába, hogy aztán ilyen minőségében hadtestparancsnoki poszton is bizonyítson.

Alezredesként vietnámi szolgálata idején

ICM 1:32

Tavalyelőtt, a helikopterháborús sorozat részeként egy Huey makettjét készítettem el, de nagyon ácsingóztam egy hasonló léptékű (azaz szép nagy) AH-1-esre is. Nos, a makettpiacon minden lehetséges, ha eleget várunk, és végül az én imáim is meghallgatásra találtak. 

Egy fénykép története 

A vietnámi háború ikonikus fényképei közül többet is bemutattam már. Ilyen volt például a saigoni utcai kivégzés, a Yankee Papa 13 bevetése, de Don McCullin vagy Catherine Leroy fotói között is bőven találunk közismert darabokat, amelyek nemcsak ennek a konfliktusnak, hanem a huszadik századnak is maradandó emlékei. Mégis van egy fotográfia, amely sokak számára minden másiknál jobban egybeforrt ezzel a háborúval, mivel egyetlen képbe sűrítette azt, amit sokan éreztek – és amit sokan átéltek – ezzel kapcsolatban.

A napalm elől menekülve

Ellenséges területen

A vietnámi légi háborúról meglepően kevés játékfilm szól ahhoz képest, hogy  az amerikai szerepvállaláson belül milyen jelentős arányú volt a légi tevékenység. Jelen alkotás is csak felerészben támogatja ezt a vonalat, hiszen nagyrészt a földön játszódik, azonban a légierő is fontos szerepet játszik benne.

Az enyhülési politika és a húsvéti offenzíva

1972 elején úgy tűnt, az amerikai beavatkozás rövid időn belül már valóban lezárul: a csapatok kivonása folyamatosan zajlott, a háború vége azonban még váratott magára, Dél-Vietnám sorsa erősen kérdéses maradt, és az egyik legsúlyosabb összecsapás még hátra volt. 

Dél-vietnámi tengerészgyalogos viszi hátra bajtársa holttestét
az 1. főút környékén folyó harcok során, a húsvéti offenzíva idején

Egyetlen lövés

Már javában készült a Hazatérésről szóló bejegyzés, amikor teljesen véletlenül megtudtam, hogy ugyanazon év, vagyis 1978 másik vietnámi klasszikusa, A szarvasvadász hamarosan újra mozikba kerül nálunk, méghozzá digitálisan felújítva. Nem volt mit tenni, erről is írnom kellett. 

Egy nem mindennapi katonaélet

A Vietnámban megfordult magyar-amerikai veteránok közül fogok egy újabbat bemutatni, bár ezúttal nem interjú formájában, hanem tavaly megjelent életrajzi könyve nyomán. Olyasvalakiről lesz most szó, akinek katonai pályafutása még amerikai viszonylatban sem volt mindennapi…

Néha hazatérni se könnyű 

Az amerikai filmekben egészen a hetvenes évek végéig csak marginális szerep jutott a vietnámi háborúnak, azon belül is az egykori katonáknak. Utóbbiak esetében pedig dominált a problémás, esetleg kimondottan erőszakos veteránok szerepeltetése. 1978-ban azonban két olyan alkotás is született – A szarvasvadás és a Hazatérés –, amelyekben ők kapták a főszerepet, méghozzá igen emberi megközelítésben.

A téma végéhez közeledve tekintsük át a szakirodalmat is. A SEAL-ekről ma már nem nehéz forrásokat találni, és az átfogó kötetek mellett igen sok visszaemlékezés is elérhető. Én túlnyomórészt ez utóbbiakra támaszkodtam, és most elsősorban, de nem kizárólagosan ezeket fogom bemutatni. 

Kedves Mindenki!

Pár héttel ezelőtt hekkertámadás érte a blog Facebook-oldalát. Hozzáférésemet ezáltal elvesztettem. A támadó szerencsére nem tömte meg az oldalt vállalhatatlan szeméttel, nem használta a bankkártyámat (amelyet letiltottam, és újat igényeltem), de így sem volt örvendetes, hogy egy évek óta épülő felületemet elvesztettem. 

Egy pixelekben gazdag csatatér

Érdekes, hogy a relatíve ritkás vietnámi témájú videójátékok között elvétve foglalkoztak a SEAL-ekkel (és modern viszonylatban se volt ez másképp), viszont van egy a hőskorból, ami egyenesen ezt az alakulatot tette meg főszereplőnek. A hőskor emlegetése pedig nem túlzás, hiszen 28 évvel ezelőtt, 1993 végén látott napvilágot a szóban forgó PC-s szoftver. 

Dragon 1:16

Ha már SEAL-ek, egy témába vágó makett is kellett… Így szereztem be egy régóta halogatott készletet, amely a kilencvenes évek közepén látott napvilágot a Dragon jóvoltából. Ez a cég 1:35-ben akkoriban egészen bőkezűen bánt a vietnámi témával, és amikor megkezdték az 1:16-os Warrior szériát, feltűnt ott is egyik 35-ös készletükben már elsütött figurájuk 1607-es sorszámmal. 

Richard Marcinko élete

A SEAL-ek kapcsán már bemutattam Roy Boehm nem mindennapi élettörténetét, de ha már itt tartunk, sort kerítek egy másik, hasonlóan híres-hírhedt tengerészkommandósra is, akinek nevét regényeinek köszönhetően hazánkban is ismerik…

Marcinko az 1990-es években

SEAL-ek Vietnámban: Fegyverzet és felszerelés

A Vietnámban bevetett SEAL-alakulatok egyenruhája és felszerelése igen változatos volt. A támaszpontokon sokszor civil öltözéket vagy standard olajzöld gyakorlót viseltek, de bevetésen a különböző terepszínű ruhadarabok voltak a leggyakoribbak (főleg a tigriscsíkos, illetve az ERDL-levélminta), nemegyszer keverve. Néha zsákmányolt ellenséges egyenruhákat is használtak. A felsőt sokszor betűrték (védekezésül a piócák ellen), viszont a nadrágszár alján található szűkítőzsinórt ritkábban használták (hogy a partraszállás után a víz minél könnyebben kifolyhasson). Névszalagot, egységjelvényt vagy rendfokozati jelzést szinte sosem viseltek. 

A SEAL-eknél jól megfért egymás mellett
a farmernadrág és a terepszínű felső

Egy SEAL visszaemlékezése

A SEAL-taktikát taglaló cikk kiegészítéseként mindenképpen közzé akartam tenni egy megtörtént bevetésről szóló visszaemlékezést. Ehhez hosszas válogatás után végül Harry Constance kötetét választottam, amelynek nyolcadik fejezete egyebek mellett részletesen mutat be egy kissé félresikerült akciót, méghozzá a tervezéstől a hazatérésig. Ahogy az várható, nem éppen könnyed olvasmány, de nagyon tanulságos, mert jól példázza, hogy mi minden mehet félre a harctéren, milyen fontos a rögtönzés, a kommunikáció, illetve a szerző az elkövetett hibákat sem próbálja a szőnyeg alá söpörni.