A Mobil Gerillaerőkkel Vietnamban

A Vietnamban harcoló különleges alakulatok tevékenységét eddig még nemigen érintettem, így igencsak aktuális volt már elővenni legalább egy témába vágó kötetet, mely ráadásul épp egy ötven évvel ezelőtti ütközetet elevenít fel, méghozzá egy olyan katona tollából, aki ott volt a csata kellős közepén.

Jim Donahue azok közé a nyughatatlan fenegyerekek közé tartozott, akiknek a katonáskodás ifjúkori lételemük... 17 évesen csapott fel a tengerészgyalogsághoz, ahol öt évet húzott le az ötvenes és hatvanas évek fordulóján. Leszerelése után nem sokkal ismét bevonult, ezúttal a hadsereghez, ahol a Különleges Erőkhöz jelentkezett. Zöldsapkásként többek között Vietnamban szolgált, s ottani tapasztalatai nyomán később három könyvet is írt, melyek az amerikai szervezésű, de állományukat tekintve vegyes Mobil Gerillaerők tevékenységéről szólnak. Ezek az alakulatok a Különleges Erők alárendeltségében dolgozva lényegében ugyanazzal a taktikával dolgoztak, mint a Vietkong. Általában kis létszámú őrjáratokban mozogtak, megfigyelést és felderítést végeztek, csapdákat állítottak vagy lesállásokat hajtottak végre. Soraikban kambodzsai, kínai és a vietnami hegyvidék őslakosai közül való katonák is harcoltak.

Donahue egy 166 fős egységgel folytatott felderítő tevékenységet 1967. július 18-án, a Blackjack-34 fedőnevű művelet keretében, Quan Loitól északra, egy sűrű dzsungellel borított vidéken. Feladatuk a körzetben található ellenséges alakulatok és bázisok felkutatása volt, azok elpusztítása viszont az 1. gyaloghadosztályra várt. Találtak is nyomokat, melyek a gerillák közelségére utaltak, sőt egy futárukat is lekapcsolták. Utána viszont egy ellenséges zászlóalj őket találta meg. Hosszú és véres napnak néztek elébe...

Mivel több olyan, beszámolót is olvastam, mely egy-egy csata történéseit percről percre mutatja be, nem vártam sokat, de pozitívan csalódtam. Donahue egyrészt a részletesség mellett is jól megragadja a lényeget, másrészt egykori bajtársaival folytatott interjúi alapján teljes képet tud adni az ütközetről (úgy, ahogy Harold Moore a Katonák voltunk esetében tette). Nyugodtan állíthatom ezért, hogy szakmabelieknek (vagyis katonáknak) is nagyon hasznos, és nem szimplán érdekes lehet ez a kötet. Egy körülzárt egység kitartásának és elszánt küzdelmének keresztmetszetét kapjuk, mely azonban nem monoton csataleírás, hanem emberközeli beszámoló. Külön kiemelendő, hogy Donahue milyen mély tisztelettel és szeretettel beszél kambodzsai katonáiról, ami egyébként nem csoda: a zöldsapkások többször is dolgoztak együtt helyi erőkkel, és igen szoros kapcsolatot alakítottak ki velük, nemcsak szakmailag, hanem emberileg is.

A könyvben három térképet, továbbá 16 oldalnyi képmellékletet találunk, mely nagyrészt a résztvevők arcképeit, kisebb részben vietnami életképeket tartalmaz, sajnos igen apró méretben. Donahue ezenfelül összeállított egy szójegyzéket is, illetve alakulatának számos tagjáról rövid életrajzi összefoglalót is készített.

Blackjack-34 (Korábbi cím: No Greater Love)
Írta: James C. Donahue
Ballantine Books 2000
272 oldal