A hidegháború hadszínterein

Vietnami témájú játékszoftverből nincs is olyan kevés. A hidegháború egyéb hadszíntereiről azonban sajnálatos módon elenyésző számú játék készült. A Call of Duty-széria nyolc évvel ezelőtt megjelent része, a Black Ops viszont mind a két kategóriába beletartozik és már az elején leszögezném, nemcsak nosztalgiázásra alkalmas: ennyi idő elteltével is kellemes élményt jelent.

Alex Mason, CIA-ügynök egy székhez bilincselve ébred. Egy testetlen, eltorzított hang válaszokat követel tőle, múltjáról, bevetéseinek részleteiről faggatja. Az agyában számok és emlékek sorjáznak, melyek létfontosságú titkokat hordoznak. Így indul a történet, mely aztán elvisz minket a világ számos pontjára: megfordulunk Kubában, a Szovjetunióban, Vietnamban, Laoszban, Hongkongban, az Egyesült Államokban, de a sarkvidékre és a Mexikói-öbölbe is eljutunk, nem egyszer érintve a hatvanas évek háborús tűzfészkeit és olyan döntő eseményeket, mint a Disznó-öbölben végrehajtott partraszállás vagy Khe Sanh ostroma. Közben pedig nemcsak olyan történelmi személyiségek jönnek szembe, mint Kennedy, Castro vagy McNamara, hanem a Call of Duty: World At War bizonyos orosz karakterei is.

A Black Ops egyik erőssége, hogy bár fiktív cselekménnyel dolgozik, a megtörtént eseményeket támpontokként használva kiválóan megágyaz egy többé-kevésbé hihető, ugyanakkor rejtélyekkel teli és kiszámíthatatlan történetnek. Mindehhez pedig az egész Call of Duty-sorozat talán legszemélyesebb hangvételű sztoriját kapjuk (ahol atipikus módon a főszereplő hangját is hallhatjuk végre), és a főhős szétzilált emlékezetében turkálva élhetjük át az eseményeket, miközben kétségbeesetten próbáljuk összerakni a mozaikdarabkákat. Időnként átugrunk persze más karakterek bőrébe, hogy egyéb küldetéseken keresztül a mellékszálakat is megismerhessük. A lényeg, hogy a forgatókönyv és a jellegzetes, valóban egyéni karakterek dicséretet érdemelnek és sokat tesznek a 15 küldetésből álló, 7-8 óra alatt végigjátszható egyjátékos mód sikeréért.

A grafika véleményem szerint manapság is megállja a helyét. A helyszínek gyönyörűen részletezettek és változatosak; esőverte őserdőtől a havas orosz hegyeken át a Pentagon földalatti főhadiszállásáig sokfelé megfordulunk. További extraként megint átélhetünk néhány formabontó pályaszakaszt, ahol motorkerékpárra vagy harci helikopterre pattanunk, másutt folyami naszádot irányíthatunk, de a víz alatt is lesz dolgunk. A hadjárat természetesen szkriptelt és csőszerű, mivel azonban a történet jól átgondolt és pergő, ez nem annyira zavaró. Az ellenfelek intelligenciája már kevésbé lenyűgöző, inkább izomból dolgoznak, ennek ellenére többször is meg tudnak minket szorongatni.

A hangeffektek többé-kevésbé jól sikerültek, de néhány egyszerűen hiányzik, illetve egyes kritikusok szóvá tették, hogy kategóriánként túl sokszor halljuk totál ugyanazokat a hangokat (például azonos robbanásokat). A szinkronhangok között igazi nagyágyúkat találunk: Sam Worthingtont, Gary Oldmant, Ice Cube-ot vagy Ed Harrist. Sean Murray instrumentális zenéje se semmi, ráadásul felcsendülnek itt a kor klasszikusai is, többek között a Creedence Fortunate Sonja, vagy a Stones Sympathy for the Devilje.

A fegyvermániás játékosok kiélhetik magukat, hiszen a korszak szinte összes jelentős kézifegyvere kezünkbe kerül: AK-47, FN FAL, CAR-15, M-14, de nem marad el a nyílpuska, a rakétavető vagy a CZ-75 sem. (Itt mondjuk a szakértők beleköthetnének sok mindenbe. Például erős túlzás, hogy az észak-vietnami erők Kalasnyikovjaira már gránátvetőt prezentáltak a készítők, holott ez a kiegészítő csak a nyolcvanas években jelent meg. És hát a vorkutai kitörésnél használt forgócsöves kéziágyú is picit erős, de végső soron ezeket mind megbocsátjuk, mert a játékélményt csak fokozzák.)

A multis rész is kellemesen sikerült. A COD-széria hagyományos játékmódjai (Team Deathmatch, Free For All, stb.) mellé kellemes és változatos 14 pályát kapunk (ilyen például az Indiana Jones 4-ből ismerős Nuke Town, vagy a kubai rakétabázis, esetleg a romos Hué), ráadásul a fegyver- és egyenruhaválaszték is elég széles; a begyűjtött pontokat felhasználva aztán be is vásárolhatunk ezekből. Zombi-módot is kapunk, ahol megint csak a hullámokban támadó élőhalottakat kell visszavernünk.

A Black Ops annak idején komoly sikert aratott. Egy nap alatt öt és fél millió példányt adtak el belőle szinte minden létező platformra, de szűk egy év alatt további húszmillió darab is gazdára talált. Három további játék készült még ezzel az alcímmel – a negyedik rész nemrég került a boltokba. Aki szeretne belekóstolni a hidegháború bizonytalansággal teli éveinek hangulatába, az nyugodtan fusson neki, mert az egyedi történet jó eséllyel gyorsan magával fogja ragadni.