Conflict Vietnam

Dzsungelhárorú külső nézetből

Ismét egy régebbi játék következik a sorból, amely a felemás sikerű Conflict-széria harmadik tagjaként érkezett, és az Xbox, illetve a Playstation 2 mellett PC-re is kapható volt. Ezt a TPS-t a Pivotal Games adta ki, és egészen pontosan 2004 őszén került a boltokba, akkortájt, amikor a játékipar felfedezte magának a vietnámi háborút. (Brutális belegondolni, hogy ennek is lassan húsz éve már…) 

conflict_vietnam_2.jpg

A történet 1968 elején kezdődik, közvetlenül a Tet-offenzíva előtt, amikor is Harold Kahler közlegény újdonsült szanitécként megérkezik a 101. légideszant-hadosztály egyik vietnámi bázisára… A főszerep azonban nem egyedül az övé. A Conflict-sorozat jellegzetes sablonjait követve ugyanis itt is egy négyfős osztag vezetése a feladat, amelynek tagjai között tetszés szerint váltogathatunk, így kihasználva a karakterek eltérő képességeit és felszerelését, közben pedig adott gombokkal és egyszerűbb utasításokkal (gyógyítás, védelem, aknák hatástalanítása, járműre szállás, megsemmisítés, stb.) kommandírozva a rajt. Vagyis legalább azt biztosították, amit a legtöbb ilyen játék inkább hanyagol: a csapatmunkát és -vezetést. 

conflict_vietnam_6.jpg

A szériára jellemző külső nézetes irányítás ezúttal is jelen van, és ez sűrű növényzetben vagy falak mentén óhatatlanul nehezíti a tájékozódást, sőt néha saját emberünk feje is képes a célpontokat kitakarni. A pontosabb célzás érdekében szerencsére az irányzékot is igénybe vehetjük, míg a TPS-nézetben automatikus célzás-rásegítés sokszor éppen hogy nehezíti a dolgunkat. A fegyvertípusok terén a megszokott módon van miből válogatni, illetve harc közben az ellenség eszközeit is lehet használni. 

A feladatok sokfélék (őrjáratozás, célpont-kijelölés, gépjármű-vezetés, és így tovább), szerencsére a pályák jellege is, azonban a pályaszerkezet jellemzően lineáris, az akció pedig természetesen szkriptelt, vagyis taktikázni, más útvonalat választani nemigen van lehetőség, ami pedig a sűrű dzsungelben, ellenséges tűz alatt javunkra válna. A mentési lehetőségek száma ugyanakkor enyhén szólva korlátozott – szinttől függetlenül bevetésenként kettő! –, bár ezt a cheat módban legalább át lehet állítani végtelenre, és sajnos erre valószínűleg szükség is lesz. A 14 küldetés egyébként összesen olyan 4-6 órás játékot jelent.

conflict_vietnam_3.jpg

A csapattársak állapotát a bal alsó sarokban látható kijelzőn követhetjük figyelemmel. Intelligenciájuk egyáltalán nem nevezhető rossznak, de az ellenfeleké igencsak gyenge, sőt mondhatnám, hogy sokszor nem igazán gerillára vall, amit látunk tőlük – cserébe néha idegesítően bőségesen állnak rendelkezésre, illetve nem csak talajszinten aktívak. Saját karaktereink fejlődését mi magunk is elősegíthetjük, ugyanis a begyűjtött pontokat képességekre válthatjuk. 

conflict_vietnam_8.jpg

A grafikai színvonal – mind az átvezetőknél, mind a játék közben, mind az állóképeknél – közepesnek mondható, és már a megjelenés idején sem nevezhettük volna csúcskategóriásnak. Hangulata mondjuk van, de sokkal inkább az összhatásra, mint a részletek kidolgozottságára épít. Az nagyon pozitív, hogy katonáink felszerelése és ruházata eltérő, illetve alapvetően hiteles. A különböző helyszínek (őserdő, falvak, bázisok, város, templom stb.), illetve a terep- és fényviszonyok pedig valamelyest előrelendítik a változatosságot. A hangokon lehetett volna még javítani, de összességében megfelelők, sajátosak. A zenei felhozatal – nem nagy meglepetésre – sokadszorra is felvonultatja a korszak híres slágereit. 

conflict_vietnam_5.jpg

A Conflict Vietnam vegyes kritikákat kapott, alapvetően közepes produktumnak minősítették. Amennyire emlékszem, nálunk sem volt különösebb visszhangja, és ez részben talán annak is köszönhető, hogy akkortájt nemcsak vietnámi, hanem úgy általában háborús játékokkal is nagyon is el voltunk kényeztetve, köztük pedig ennél jóval komolyabb darabok is akadtak. Csupán a kortársak közül válogatva inkább a Vietcongot és a Men of Valort javasolnám, de mondjuk az akcióorientált TPS-k műfajában még a szintén közepes Shellshock is jobban tetszett. (A szoftver egyébként rendelkezett multis résszel, de ezt nem próbáltam ki, így nem tudok véleményt mondani.)