A háború nem ér véget az utolsó lövéssel

Azt, hogy a dél-vietnámi oldal arányaiban mennyire elhanyagolt téma az amerikai megközelítésben, többek között az is bizonyítja, hogy a helyi katonák a vonatkozó játékfilmekben is csak elvétve tűnnek fel. (A kevés kivétel közül hármat említenék: Ég és föld, Katonák voltunk, Vissza a csatatérre.) Olyan pedig, amelyben főszerepet is kapna a köztársasági erők valamelyik aktív tagja, tudtommal csak egy létezik, ezt fogom most bemutatni.

Richard Botkin azonos című könyvéből született a forgatókönyv, amelynek főszereplője egy dél-vietnámi tengerészgyalogos alezredes, Le Ba Binh, továbbá tanácsadója, egy amerikai tengerészgyalogos tiszt, a sokat látott és Vietnámban több évet eltöltött John Ripley. Barátságuk, közös küzdelmük, illetve a háború utáni évek élményei – a hazai támogatás hiányából fakadó csalódottság vagy épp az átnevelő táborok kegyetlen viszonyai – adják a történet csapásirányát.

Játékfilmet vártam, de a mű igazából egy kevert műfajú alkotás, amolyan dokudráma, ugyanis történészi megszólalások szakítják meg többször is a sztorit. Bár ezek a kiegészítések a kevésbé tájékozottabb nézők segítségére lehetnek a látottak értelmezésében, rendkívül idegesítőnek tartom az ilyesféle szerkesztést, részben mert a főszereplők narrálásával is el lehetett volna mondani olyasmit, ami a párbeszédekbe talán nem illeszthető, de lényeges. Maga a szkript sem túl erős, inkább közhelyes és nagyjából közepes színvonalú. Határozottan olyan érzésem van vele kapcsolatban, hogy az alkotói üzenet görcsös célba juttatásának rendelt alá mindent. Ezzel a film élvezhetősége csorbát szenvedett, ugyanis tapintható ív helyett inkább szemelvényes, sőt töredékes történetmesélést és erőltetetten csengő történelemórát kapunk. 

Ez a történelemóra ráadásul egyoldalúsága miatt ugyanúgy támadható, mint azok, akiket az alkotók amerikai oldalról olyannyira elítélnek, vagyis az egykori háborúellenes mozgalom egyes képviselői. Utóbbiakat – köztük Jane Fondát, Donald Sutherlandet vagy a későbbi külügyminisztert, John Kerryt – alapvetően híradórészletekre támaszkodva szándékoznak elhelyezni ebben a történetben, nem számítva persze a helyi kocsmában tivornyázó és a veteránoknak beszólongató motorosokat, akiket élő szereplők alakítanak. És az egyoldalúság a vietnámi oldalt is érinti. Mert szép dolognak tartom, hogy végre készül egy film, amelyben a déli erők nagyobb szerepet kapnak, illetve nem minősítik le őket automatikusan, plusz egy hatékonyan működő amerikai tanácsadón keresztül megmutatják, hogy azért voltak méltán említhető pillanatai ennek az együttműködésnek, de ez így, egyetlen példát megragadva még kevés. A kommunista átnevelő-táborok kegyetlenkedéseit jogosan mutatják be, de az érem másik oldala rejtve marad, nevezetesen a déli rezsim módszerei és korruptsága. 

Mindezek mellett a a film technikailag sem emelkedik a közepes szint fölé. Bár szépen fényképezett, a csatajelenetek jellegtelenek, a zene nem igazán karakteres. Mindez nyilván az alacsony költségvetés számlájára írható, amely miatt a színészek között se láthatunk sztárokat. Az mondjuk méltó, hogy a vietnámi főszereplő, Joseph Hieu a témában igazi veteránnak számít, hiszen olyan filmekben szerepelt már – igaz, több esetben csak statisztaként –, mint az Ütközetben eltűnt 2, a 84 Charlie MoPic, a Katonák voltunk, vagy a Vietnam War Story és a Tour of Duty című tévésorozatok, de hangja még a Men of Valor című videójátékban is hallható. Ripley alakítója, Eric St. John filmográfiája viszont csupa számomra semmitmondó címmel van tele, és alakítása is egyértelműen háttérbe szorul kollégáé mögött, ahogy a mellékszereplők többsége sem nyújt emlékezetes teljesítményt. 

Az alkotást tudtommal csak egy-két amerikai moziban játszották, DVD-n vagy a fenti linken valószínűleg többen látták. A lemez prezentálása nem túl meggyőző, a filmen túl mindössze vietnámi feliratot tartalmaz, pedig angol, esetleg más felirat hozzáadása talán nem lett volna nagyon megterhelő feladat. A borítón szereplő lelkendező feliratok (például “Történelmi jelentőségű film”; “Megdöbbentő… magával ragadó.”; “Nem is film, élmény!”) pedig a fentiek fényében erősen túlzottnak hangzanak. Kár érte.

Ride The Thunder
Ride The Thunder Productions 2015, 105 perc
Rendező: Fred Koster
Főszereplők: Joseph Hieu, Eric St. John
Zene: Jason Downer