Orvosként a háborúban

Véletlen egybeesés, hogy pont a demilitarizált övezettel kapcsolatos cikk írása közben néztem újra ezt a filmet, mely többek között a Con Thien-i határcsatát is felvillantja, bár fő vonalát mégis az egészségügyiek vietnami mindennapjai adják. Ez utóbbi sem gyakori téma a háborús darabok körében, bár időről időre készülnek örvendetes kivételek.

Don Jardian az amerikai flotta orvostisztje, aki nap mint nap sebesült tengerészgyalogosokat lát el a frontkórház viszonylagos biztonságában. Ezzel meg is elégedhetne, de neki több izgalom kell, így az sincs ellenére, ha néha a csatatérre vezénylik. Közben megismerkedik egy csinos nővérrel is, akibe persze beleszeret, és aki képes kicsit más irányba terelni ezt a kalandor lelket...

A cselekmény meglehetősen banális, és bár összességében realista, azért a forgatókönyvíró nem bírta ki, hogy a történet vége felé ne prezentáljon egy extra fordulatot is, mely ugyan történelmi tényeken alapszik (egy bizonyos észak-vietnami táborban tartott foglyok kiszabadítását az amerikaiak valóban megkísérelték), de a valóságban nem ebben az időszakban történt és a felvezetés ismeretében sajnos nagyon erőltetettnek érződik, ahogy a lezárás is kissé idealista, bár a romantikus vonal megléte miatt ez utóbbi még megbocsátható. Mindezek miatt a filmet nem nevezném kiemelkedőnek, inkább csak átlagosnak, bár a hitelességet tekintve összességében korrekt, főleg mert megmutat olyan részleteket is, amelyekre a többi alkotás nem tért ki. Ráadásul nem akar senkit sem heroizálni, ahogy nem áll oda sem a háborúpárti, sem a háborúellenes oldal mellé.

Ami az alkotókat illeti… A rendező Sidney J. Furie, a többször is díjakkal jutalmazott kanadai direktor, akinek alkotásai minálunk sem ismeretlenek, hiszen Az Ipcress-ügyirat, vagy a Vasmadarak-széria három része is az ő nevéhez fűződik, nem beszélve a DVD-n hazánkban is kiadott újabb filmjeiről, melyek sajnos elég hullámzó színvonalat képviselnek (Vissza a csatatérre, A veterán, Iraki misszió, stb.), ugyanakkor a vietnami témát összesen négyszer érintette, s ezekre a művekre később még kitérek.

A színészek között csak két ismerős arcot találtam. A női főszereplő, Cheryl Ladd neve az idősebb nézők számára mondhat valamit, például az eredeti Charlie angyalai-sorozat, illetve egyéb tévés produkciók révén. A másik név viszont a háborús filmek kedvelői számára közismert, hiszen arról a Lee Ermeyről van szó (lásd a fenti képet), aki többek között az Acéllövedék kiképző őrmestereként vonult be (szó szerint) a filmtörténetbe: itt csak mellékszerepet kapott ugyan, de többször is látható, először a nyitójelenetben, melyet érdes és ellentmondást nem tűrő hangja vezet be, rögtön a főcím alatt.

A Bíbor szív többször is sugárzásra került a magyar tévécsatornákon és nem tartom kizártnak, hogy VHS-en is elérhető volt. A tengerentúlon DVD-n is kiadták.

Bíbor Szív (Purple Hearts)
Warner Bros. 1984 (116 perc)
Rendezte: Sidney J. Furie
Főszereplők: Ken Wahl, Cheryl Ladd
Zene: Robert Folk