Csapatnövelés és tisztogató akciók
Az első lépések az ingoványban
1965. április 20-án Honoluluban tartottak konferenciát amerikai részről, ahol megjelent William Westmoreland tábornok, Robert McNamara hadügyminiszter, Maxwell Taylor saigoni nagykövet, John McNaughton belbiztonsági államtitkár, Earl Wheeler tábornok, vezérkari titkár és Ulysses G. Sharp tengernagy. McNamara kifejtette, hogy a háború súlypontja délen van, az Észak-Vietnam elleni légi csapások másodlagos fontosságúak: a fő cél a gerillaerők és a Vietnami Néphadsereg visszaverése. Westmoreland bővítette műveleti koncepcióját is: a Vietkong csapatkoncentrációinak szétzúzására tisztogató akciókat javasolt a Vietnami Köztársasági Hadsereggel együttműködésben az I. hadtest területén, további támaszpontok kiépítését (Chu Lai és Phu Bai), illetve mélységi felderítők kiküldését az ellenséges beszivárgási útvonalak azonosítására. További 42 ezer fő vietnami bevetését javasolták. Mindeközben növekedett a gerillatámadások száma (az amerikai bázisok ellen is), de a VKH nem jeleskedett a csaták során, ráadásul havonta átlagosan egy zászlóaljnyi katonájuk dezertált. A dél-vietnami politikai helyzet ingatag maradt, Johnson elnök pedig nem látott más lehetőséget, mint további csapatokat küldeni. Ehhez május 4-én a Kongresszustól újabb 700 millió dollárt kért a védelmi költségvetésbe, melyet két nap múlva meg is kapott.
Az augusztusi csapaterősítésekkel partot ért
fiatal tengerészgyalogos Da Nang mellett
Az amerikai tengerészgyalogosok először április 22-én Binh Thai mellett (Da Nangtól délnyugatra) csaptak össze a Vietkong egy századával. Egy halott gerilla és egy sebesült tengerészgyalogos került a veszteséglistára, de ez még csak a kezdet volt...
A Da Nang melletti My Son falucska lakói fedezékbe húzódnak, míg a tengerészgyalogosok átkutatják a települést (1965. ápr. 25.)
Június 26-án Westmoreland teljesen szabad kezet kapott a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai erők bevetésére. Immár semmi nem akadályozta abban, hogy akár nagyarányú támadó jellegű műveleteket vezessen a helyi gerillák ellen. A Da Nang környékén vezetett felkeléselfojtó akciók ekkor nemcsak egy adott terület megtisztítására törekedtek, hanem a lakosság biztosítására és támogatására is. Le My falvak körül sikerrel is jártak (a többesszám azért jogos, mert a név egy falukomplexumot jelöl), de a fokozódó vietkong tevékenység folytán Westmoreland az ellenség megfékezését tartotta fontosabbnak. Egyre több jel utalt arra, hogy hamarosan megjelennek délen a Vietnami Néphadsereg egységei is, melyek a laoszi és kambodzsai határ mögött húzódó Ho Si Minh-ösvényen érkeztek.
Da Nang környékén a tengerészgyalogosok egyre többször akadtak rá gerillákra: a képen vietkong foglyokat vezetnek el (1965. júl. 25.)
Az amerikai erők – immár nemcsak tengerészgyalogosok, hanem a 101. légideszant-hadosztály és a 173. légideszant-dandár is – májustól augusztusig egyre többször akadtak rá a gerillákra, hol járőrözés, hol tisztogató akciók során. Június 27. és 30. között kerül sor az első komolyabb méretű, mind technikai oldalról, mind a résztvevők szempontjából kombinált hadműveletre. A D harci övezetben (Bien Hoától 10 kilométerre északra, Saigontól 32 kilométerre északkeletre) dél-vietnami és amerikai légideszanterők, továbbá ausztrál alakulatok indultak a helyi vietkong erők felkutatására; őket nemcsak 140 helikopter, hanem tüzérség és páncélos járművek támogatták. A gerillák nagyrész kerülték az összecsapást, csak néhol bonyolódtak harcba, inkább mesterlövészeik és aknavetőik segítségével zavarták a szövetséges csapatmozgásokat. Több rejtett fegyver- és élelmiszerraktárukat megtalálták, ahol többek között 200 tonna rizsre, teára, tejporra és egyéb cikkekre leltek.
A 173. légideszant-dandár tagjai őrjáraton
Július 28-án pedig Johnson elnök televíziós sajtótájékoztatón jelentette be, hogy hamarosan 125 ezer főre növelik az amerikai csapatlétszámot...
