Egy történet két szemszögből 

A képregény sokféle feladatot elláthat: a szórakoztatáson kívül az ismeretterjesztést is elősegítheti, sőt megfelelő művészek közreműködésével társadalmi üzeneteket is célba juttathat, de a traumák feldolgozását is elősegítheti. Bizonyos politikai rendszerekben pedig sajnos a propaganda eszköze… A nemrég tárgyalt Dien Bien Phu-i csata története egyfelől felbukkant ebben a képes műfajban, nem is egyszer, másfelől többféle felhanggal. Jómagam két címet fogok most bemutatni ebben a témában.

Az első, a Dien Bien Phu inkább érdekességnek, mintsem teljes értékű képregénynek nevezhető. Guillermo Rosales író és Roberto Alfonso kubai rajzoló munkája annak idején a Füles rejtvényújság 1974/20–22. számaiban jelent meg nálunk, három részben, vagyis mindössze hat oldalas terjedelemben. Nos, hat oldal a képregények terén általában gyerekeknek szánt vagy kedvcsináló jellegű tartalmat, esetleg valami tényleg rövid történettel rendelkező címet takar. Jelen esetben viszont egyik sem állja meg a helyét, és aki olvasta az ostromról szóló cikkemet, valószínűleg egyetért.

Az első két oldal felvezetésnek még úgy ahogy elmegy, bár a szocialista ideológia már ekkor megcsillogtatja szólamait. Még a második oldalpár is működik, az ember már várja, hogy belecsapjunk a lecsóba, de aztán mintha kifújt volna a rajzoló és az író fantáziája, és a következő két oldalon csak egy villámgyors lezárást kapunk – megint csak a megszokott retorika szerint. Aztán a legvégén egy megjegyzés, hogy “húsz éve ennek”, és ekkor világosodik meg az olvasó, hogy mindez egy kötelező kör volt egy évforduló apropóján, nagyjából úgy, mint amikor a nagy októberi szocialista forradalom emlékére két kisdiáknak össze kellett dobnia valamit a faliújságra… Hát, olyan is lett. Arra jó, hogy pár jellegzetes momentumot – például a vietnámi lövegek őserdőn át szállítását vagy a francia védők kilátástalanságát – felvillantsa, illetve nagy vonalakban az agyunkba vésse az ostrom lebutított történetét, slussz. Előbbi terén még sikerrel jár, utóbbinál elbukik. Mindehhez társul egy átlagos vonalrajzos stílus. Szóval nem tudom ajánlani, mert nem méltó rá. (Inkább merüljünk el Zórád Ernő szintén rövid, de jóval személyesebb hangú kis szösszenetében, mert jóval többet nyújt, bár az ideológiai üzenetet ott sem ússzuk meg.) 

A másik cím minden szempontból figyelemreméltóbb munka, és francia eredetű. Aki pedig kicsit is ismeri a francia képregények világát, tudja, hogy milyen elképesztő mennyiségű alkotással és milyen változatos témájú felhozatallal bír. Ezért sem meglepő, hogy az indokínai konfliktus is utat talált a képtörténetekhez, így az elmúlt bő harminc évben 25 jelentősebb cím is foglalkozott “a szennyes háborúval”. (Akit jobban érdekel a téma, esetleg franciául is beszél, itt talál róla egy háromrészes tanulmányt.) 

A Le chirurgien de Dien Bien Phu (A Dien Bien Phu-i sebész) önálló, keményfedeles kötetben jelent meg 2022-ben az Histoire & Destins (Történelem és sorsok) sorozatban. Írója az a Jean-Pierre Pécau, akit az Indochine című képregény kapcsán már említettem, rajzolója pedig Vladimir Davidenko, míg a színezésért Arancia Studio felelt. A történet valós alapú, nemcsak az ostrom, hanem a főszereplő vonatkozásában is: Jacques Gindrey, a francia ellenállás egykori harcosa ugyanis a második világháború után orvosnak tanult, s 1952 után Indokínába ment, ahol többek között Dien Bien Phu ostrománál dolgozott. Munkásságáért később a Becsületrendet is megkapta, de fontosabb ennél, hogy túlélte a harcokat, és békében hunyt el 2021-ben. 

Az átfogó képet szerencsére megkapjuk, vagyis az ostrom történetét nagy általánosságban megismerhetjük, amellett, hogy a fókusz természetesen a katonaorvosok tevékenységén, illetve dr. Gindrey munkáján van. A szükséges utalásokat hitelesen illesztették be a forgatókönyvbe, úgyhogy az ismeretterjesztő jelleg szépen összesimul a személyes történettel. Hogy kétségeink ne maradjanak, az utolsó négy oldalon még elolvashatunk egy szöveges összefoglalót a főszereplő életéről, a stratégiai kontextusról, az ostrom kronológiájáról, illetve a résztvevőkről.  

Sajnos Davidenko úr rajzstílusát már nem tudom magasztalni. A kivágások, a plánok és az általános képkocka-kezelés jó, ha nem is kiemelkedő, de a rajztudással nem vagyok megelégedve. Határozottan úgy érzem, egy még nem túl tapasztalt rajzolóval van dolgunk. A jellegzetes M-1 sisakformát például nagyon nem találta el, de egyes mozdulatok is nagyon suták, míg az arcok szerencsére felismerhetők. Ráadásul az előzetes kutatómunkát vagy ő, vagy a megbízott kolléga félvállról vette. Pierre Schoendoerffer (haditudósító, később pedig az ostromról készült francia film rendezője) szerepeltetése például telitalálat, viszont a Viet Minh-katonák egyes képeken olyanok, mint a későbbi Vietnámi Néphadsereg tagjai, kínai tártartó mellénnyel és AK–47-essel, ami elég komoly baki, ahogy az is, hogy egy C–47-es szállítógépet egy oldalpáron belül hol négy-, hol kétmotorosként szerepeltet (amúgy kétmotoros típus). A színkezelés ezzel szembe szépen sikerült, de ez már Arancia Studio munkája. A borító, amely ugyanazt a képet a B1 és a B4 oldalon elölről, majd hátulról mutatja, viszont nemcsak méltó, hanem emlékezetes. 

Dien Bien Phu
Eredeti kiadó ismeretlen
Írta: Guillermo Rosales
Rajzolta: Roberto Alfonso
6 oldal

Le chirurgien de Dien Bien Phu (Histoire & Destins sorozat)
Delcourt 2022
Írta: Jean-Pierre Pécau
Rajzolta: Vladimir Davidenko & Arancia Studio 
60 oldal