Egy fénykép története 

A vietnámi háború ikonikus fényképei közül többet is bemutattam már. Ilyen volt például a saigoni utcai kivégzés, a Yankee Papa 13 bevetése, de Don McCullin vagy Catherine Leroy fotói között is bőven találunk közismert darabokat, amelyek nemcsak ennek a konfliktusnak, hanem a huszadik századnak is maradandó emlékei. Mégis van egy fotográfia, amely sokak számára minden másiknál jobban egybeforrt ezzel a háborúval, mivel egyetlen képbe sűrítette azt, amit sokan éreztek – és amit sokan átéltek – ezzel kapcsolatban.

A napalm elől menekülve

Ellenséges területen

A vietnámi légi háborúról meglepően kevés játékfilm szól ahhoz képest, hogy  az amerikai szerepvállaláson belül milyen jelentős arányú volt a légi tevékenység. Jelen alkotás is csak felerészben támogatja ezt a vonalat, hiszen nagyrészt a földön játszódik, azonban a légierő is fontos szerepet játszik benne.

Az enyhülési politika és a húsvéti offenzíva

1972 elején úgy tűnt, az amerikai beavatkozás rövid időn belül már valóban lezárul: a csapatok kivonása folyamatosan zajlott, a háború vége azonban még váratott magára, Dél-Vietnám sorsa erősen kérdéses maradt, és az egyik legsúlyosabb összecsapás még hátra volt. 

Dél-vietnámi tengerészgyalogos viszi hátra bajtársa holttestét
az 1. főút környékén folyó harcok során, a húsvéti offenzíva idején

Egyetlen lövés

Már javában készült a Hazatérésről szóló bejegyzés, amikor teljesen véletlenül megtudtam, hogy ugyanazon év, vagyis 1978 másik vietnámi klasszikusa, A szarvasvadász hamarosan újra mozikba kerül nálunk, méghozzá digitálisan felújítva. Nem volt mit tenni, erről is írnom kellett. 

Egy nem mindennapi katonaélet

A Vietnámban megfordult magyar-amerikai veteránok közül fogok egy újabbat bemutatni, bár ezúttal nem interjú formájában, hanem tavaly megjelent életrajzi könyve nyomán. Olyasvalakiről lesz most szó, akinek katonai pályafutása még amerikai viszonylatban sem volt mindennapi…

Néha hazatérni se könnyű 

Az amerikai filmekben egészen a hetvenes évek végéig csak marginális szerep jutott a vietnámi háborúnak, azon belül is az egykori katonáknak. Utóbbiak esetében pedig dominált a problémás, esetleg kimondottan erőszakos veteránok szerepeltetése. 1978-ban azonban két olyan alkotás is született – A szarvasvadás és a Hazatérés –, amelyekben ők kapták a főszerepet, méghozzá igen emberi megközelítésben.

A téma végéhez közeledve tekintsük át a szakirodalmat is. A SEAL-ekről ma már nem nehéz forrásokat találni, és az átfogó kötetek mellett igen sok visszaemlékezés is elérhető. Én túlnyomórészt ez utóbbiakra támaszkodtam, és most elsősorban, de nem kizárólagosan ezeket fogom bemutatni. 

Kedves Mindenki!

Pár héttel ezelőtt hekkertámadás érte a blog Facebook-oldalát. Hozzáférésemet ezáltal elvesztettem. A támadó szerencsére nem tömte meg az oldalt vállalhatatlan szeméttel, nem használta a bankkártyámat (amelyet letiltottam, és újat igényeltem), de így sem volt örvendetes, hogy egy évek óta épülő felületemet elvesztettem. 

Egy pixelekben gazdag csatatér

Érdekes, hogy a relatíve ritkás vietnámi témájú videójátékok között elvétve foglalkoztak a SEAL-ekkel (és modern viszonylatban se volt ez másképp), viszont van egy a hőskorból, ami egyenesen ezt az alakulatot tette meg főszereplőnek. A hőskor emlegetése pedig nem túlzás, hiszen 28 évvel ezelőtt, 1993 végén látott napvilágot a szóban forgó PC-s szoftver. 

Dragon 1:16

Ha már SEAL-ek, egy témába vágó makett is kellett… Így szereztem be egy régóta halogatott készletet, amely a kilencvenes évek közepén látott napvilágot a Dragon jóvoltából. Ez a cég 1:35-ben akkoriban egészen bőkezűen bánt a vietnámi témával, és amikor megkezdték az 1:16-os Warrior szériát, feltűnt ott is egyik 35-ös készletükben már elsütött figurájuk 1607-es sorszámmal. 

Richard Marcinko élete

A SEAL-ek kapcsán már bemutattam Roy Boehm nem mindennapi élettörténetét, de ha már itt tartunk, sort kerítek egy másik, hasonlóan híres-hírhedt tengerészkommandósra is, akinek nevét regényeinek köszönhetően hazánkban is ismerik…

Marcinko az 1990-es években

SEAL-ek Vietnámban: Fegyverzet és felszerelés

A Vietnámban bevetett SEAL-alakulatok egyenruhája és felszerelése igen változatos volt. A támaszpontokon sokszor civil öltözéket vagy standard olajzöld gyakorlót viseltek, de bevetésen a különböző terepszínű ruhadarabok voltak a leggyakoribbak (főleg a tigriscsíkos, illetve az ERDL-levélminta), nemegyszer keverve. Néha zsákmányolt ellenséges egyenruhákat is használtak. A felsőt sokszor betűrték (védekezésül a piócák ellen), viszont a nadrágszár alján található szűkítőzsinórt ritkábban használták (hogy a partraszállás után a víz minél könnyebben kifolyhasson). Névszalagot, egységjelvényt vagy rendfokozati jelzést szinte sosem viseltek. 

A SEAL-eknél jól megfért egymás mellett
a farmernadrág és a terepszínű felső

Egy SEAL visszaemlékezése

A SEAL-taktikát taglaló cikk kiegészítéseként mindenképpen közzé akartam tenni egy megtörtént bevetésről szóló visszaemlékezést. Ehhez hosszas válogatás után végül Harry Constance kötetét választottam, amelynek nyolcadik fejezete egyebek mellett részletesen mutat be egy kissé félresikerült akciót, méghozzá a tervezéstől a hazatérésig. Ahogy az várható, nem éppen könnyed olvasmány, de nagyon tanulságos, mert jól példázza, hogy mi minden mehet félre a harctéren, milyen fontos a rögtönzés, a kommunikáció, illetve a szerző az elkövetett hibákat sem próbálja a szőnyeg alá söpörni.  

SEAL-ek Vietnámban: Taktika

A SEAL-eknek nem kellett sokat várniuk az első bevetésekre. A kubai rakétaválság során behatoltak a szigetországba, ott voltak az 1965-ös dominikai inváziónál, Libanonban, Afrikában, de ekkor a figyelem már inkább Délkelet-Ázsiára irányult. 

Bevetésre készen a zöldarcúak

Roy Boehm élete

Az amerikai flotta SEAL-alakulata történetének legfontosabb nevei között az egyik első Roy Boehmé, akit az egység alapítójaként ismernek. Egy sokat látott tengeri medve volt, aki több háborúból is kivette a részét, mielőtt Vietnámba ért volna. 

Roy Boehm 30 éves szolgálata végén

SEAL-ek Vietnámban

A Vietnámban megfordult amerikai különleges alakulatok közül minden bizonnyal a haditengerészet SEAL-csoportjai számítottak a leghatékonyabbnak. Az 1962-ben megalapított egység egyes tagjai már abban az esztendőben megjelentek Délkelet-Ázsiában, és szakaszaik további tíz éven át jelen voltak. Itteni bevetéseikkel alapozták meg máig fennálló hírnevüket. 

UDT-búvár merülés közben egy robbantási gyakorlaton

Kedves Mindenki!

Éjfélkor befejeződött a blog hatodik születésnapja alkalmából rendezett nyereményjáték, most pedig következzen az eredményhirdetés.

Lassan iskolába kell íratni a blogot… Más szóval hatévesek lettünk. A korábbi időszakokhoz képest a tempó és a megjelentetési gyakoriság csökkent valamelyest, de ez érthető, lévén egy egyéves tanfolyamot végzek, meg aztán első regényem kiadása is elvitt némi időt és energiát. De a blog is így pörög tovább, szóval nem kell megijedni. 

A hadnagy úr nem tágít...

Jó ideje nem mutattam be semmit a nyolcvanas évek B-kategóriás vietnámi témájú akciófilmjei közül. Most egy annak idején VHS-en hozzánk is eljutott, illetve a televízióban is sugárzott, viszonylag jól ismert, 1988-as darabot vettem elő. 

Egy legenda emlékezik

Tim Page nevét már többször említettem, legutóbb éppen a Requiem című emlékalbum kapcsán. Bár élettörténete külön posztot érdemelne (na, talán egyszer), könyvéről szólván röviden bemutatnám, mert ahogy kitalálható ő sem mindennapi ember.