Trumpeter 1:35

Most már ideje villantani egy észak-vietnámi illetőségű makettet is. És ha már Saigon elestének évfordulója közeleg, eszünkbe juthatnak a városba begördülő harckocsikról készült fényképek, köztük néhány T–54-es... A Trumpeter 2000 környékén a T–54/55 több változatát is kiadta, ezek közé tartozott a 342. számú készlet, mely a T–55 1958-as modellje. A makettet Laci barátomtól kaptam évekkel ezelőtt, és bár eredetileg más terveim voltak vele, végül egy észak-vietnámi T–54-est építettem belőle. Mivel a dobozban számos plusz alkatrész lapul, amelyekből válogatva nem csak a gyártói szándék szerinti változat építhető meg, ez lehetséges is volt. 

A típusról majd a páncélos hadviselés kapcsán fogok bővebben írni, viszont illik tudni, hogy a hidegháborús korszak egyik legfontosabb harcjárműve volt. 1946-ban rendszeresítették a T–44-es bázisán készült T–54 alapmodelljét, és bő másfél évtized alatt, számos módosítással nagyjából 50 ezer példányt gyártottak. Ez lett az egyik legnagyobb darabszámban gyártott páncélos a világon. Körülbelül 50 ország vagy haderő alkalmazta (hazánkban is szolgálatban állt), vagyis jó pár háborúból kivette a részét Angolától Jugoszláviáig. A Vietnámi Néphadseregben szovjet gyártású T–54A és B verziók szolgáltak, illetve az A kínai licenc változata, az 59-es típus. Az észak-vietnámi páncélos erők 1971-től, a Lam Son 719 hadművelettől kezdve jutottak igazán szerephez, később komoly részt vállaltak a ‘72-es Nguyen Hué offenzívából, majd a déli országrész ‘74–75-ös lerohanásából. 

Elővettem néhány kötetet és magazint, illetve a vietnámi út során készített saját fotóimat, hogy lássam, a néphadsereg páncélosai hogy is néztek ki. Így a részletek egy részét sikerült tisztázni, ami azért is lényeges, mert egy igen nagy példányszámban épült, számos módosításon átesett típuscsaládról beszélünk. A vietnámi vonatkozású fotókon látszik a változatosság – például az infravörös készlet megléte vagy hiánya, a légvédelmi géppuska eltérő irányzékai és így tovább. Elsősorban az archív képek alapján döntöttem végül arról, hogy mely alkatrészekre van szükség, mivel a múzeumi példányokról nem mindig lehet tudni, hogy pontosan mikoriak. Még így is biztos, hogy több részlet nem stimmel, de a következő ilyen makettem már várható pontosabb lesz. Tekintsük ezt a mostanit amolyan tanulmánymakettnek, nem többnek. 

Ami a készletet illeti, a nem túl vevőcsalogató dobozfestmény a Trumpeter régi makettjeit idézi. Kora meglátszik az öntvényeken is. Viszonylag sok a sorja, illetve a beszívódás, egyes alkatrészek elég bumfordiak, a lánctalp gumi, a lövegcső pedig két félből áll. Belső kidolgozottság nuku, figurát nem kapunk. Az illeszkedés minősége változó, egyes darabok csatlakozási pontja nem egyértelmű, az öntött torony felületének érdességét viszont kimondottan jól jelenítették meg. A motor hűtőrácsaihoz műanyag hálót kapunk, ez jól használható, a vontatókábelhez pedig mellékelik a szükséges hosszúságú fonalat. Az összeállítási rajz itt-ott túlzsúfolt, de használható, azonban a fentiek miatt a típust kevésbé ismerő makettezők számára erősen ajánlott, hogy előzetesen legalább alapszinten megismerkedjenek a páncélos megjelenésével, ez ugyanis sokat segíthet az építés során.

A futógörgők megtisztítása kissé bajos, ugyanis némi sorja maradt rajtuk az áttört részeken, és ezek megtisztítása elsőre nem is olyan egyértelmű – értsd: ha nem vagyunk elég óvatosak, belevágunk oda is, ahova nem kellene… Ezután a lengőkarok és a görgők felragasztása már jóval egyszerűbb, viszont itt szembesültem azzal, hogy a makett picit billegni fog. Nem tudom, hogy a teknő deformálódott-e, vagy a lengőkarok egy vonalban rögzítésénél volt-e gond – gyanítom, inkább az előbbi –, de maradt így.  

A gumi lánctalp helyett valami minőségibbre vágytam. A Trumpeter külön készletben gyárt szemenkénti műanyag lánctalpat 6622. katalógusszámmal. Gondoltam, ha már azonos a gyártó, csak jó lesz ehhez a maketthez. Nos, a készlet minősége jó, leszámítva, hogy beszívódások vannak a mélyen ülő részeken, méghozzá a külső oldalon. Nem nagyon-nagyon szembetűnő, de azért kellemetlen. Viszont: amikor a meghajtógörgőhöz hozzámértem, kiderült, hogy nem elég széles, így az illeszkedés nem biztosítható, emiatt legfeljebb pótlánctalpként vagy sérült járművet megjelenítő maketten használható. Szóval nem oldotta meg a problémát. De mivel nem akartam 8-10 ezer forintot költeni fém lánctalpra, végül fogcsikorgatva elővettem a gumi verziót. Lévén, hogy a belógás nagyon jellegzetes ezen a típuson, viszont a gumit erre rávenni igen nehéz, egy trükkös megoldáshoz nyúltam, amelyet a Tanker magazin 10. számából (Tippek és trükkök) számából vettem. Lényege, hogy tűket szúrok át vízszintesen a páncéltesten nagyjából a lánctalp szándék szerinti vonalában, pillanatragasztóval rögzítem őket, majd ezután helyezem fel a lánctalpat, és ezzel kényszerítem ki a feszítő- és a meghajtógörgők közé eső szakaszon a belógást. Ezután alaposan higított rozsdaszínnel kentem át a lánctalpat, amelyet később még sötétbarna bemosás is követett a MiG Track Wash folyadékával. 

Beszereztem egy fém lövegcsövet. Ezt csak vízszintesen tudjuk rögzíteni, mert a blende mozgathatóságáról nem gondoskodtak. A B45-ös alkatrész (a párhuzamosított géppuska lőrése és csöve) nagyon spártai, ezt maradék anyagból és egy Bren csövéből pótoltam. Az egyik mellső sárvédőt levágtam, ez a harcot látott példányokon megfigyelhető hiányosság. 

Sötétszürke alapozás után a Hobby Color 511-es Russian Green színével fújtam le, majd világosított változatával modulálást végeztem. Fényes lakkozás következett. A matricák a Star Decal 35-C1276. készletéből származnak – ezt egyébként Son barátunk saigoni makettboltjában vettem, örök hála asszisztensének, aki több száz matrica közül pár perc alatt kikereste nekem. Az ív 1972 és 1975 között bevetett észak-vietnámi T–54-eseket vonultat fel, jó pár fehér, illetve sárga számsorral, illetve kétféle (vörös és vörös-kék hátterű) csillagozással, legalább hat járműre elegendő matricával. (Bár az alváltozatokat jelölik, nekem gyanús, hogy az oldalnézeti rajzokon minden példányon látszik az infravörös készlet, de légvédelmi géppuska nem. Érdemes tehát fotók alapján azonosítani vagy kiválasztani egy adott járművet, és a felszereltséget ez alapján meghatározni, a számsorból pedig kiválasztani a szükséges számokat. Szerencsére elég sok számjegyet kapunk az íven, így tudunk variálni.) A jelzéseket a saigoni Függetlenségi Palota udvarán kiállított 390-es számú páncélos – amely egy kínai 59-es típus – alapján válogattam ki. A palota udvarára ez a tank hatolt be elsőként (a 843-as a második volt). Egyenként körülvágtam, majd felhelyeztem őket, száradás után vékony fényes lakkréteg került rájuk. A külső málha nagyobb része műgyanta készletekből származik. A fotók alapján elmondható, hogy a vietnámi harckocsizók a torony hátuljára előszeretettel pakoltak fel holmikat, néha nem is keveset. A vontatókábelekből végül egyet raktam fel.  

A barnás fémszínű koptatószínemmel intéztem a koptatást, amit csak módjával, egy régi, kemény, szétágazó szálú ecsettel vittem fel. Rozsdaszínt is elővettem, ezt hol pontszerűen, hol felhígítva és befolyatva alkalmaztam. A MiG Dark Streaking Grime koszolófolyadékával is végeztem bemosást. A periszkópok üvegezését nagyon sötét szürkével festettem, és később, a végső matt lakkozás után fényes lakkal ezeket még átkentem. Az AK Vietnam Earth nevű pigmentjéből is felvittem egy keveset. Ez a vékony, egyenetlen vöröses porréteg egy egyszínű járművön finoman kiemeli a vonalvezetést (lásd még az M–41-esen). 

A Trumpeter-készlet színvonala miatt elég sokat anyáztam építés közben, de arra mindenképp jó volt, hogy közelebbről megismerkedjek a típussal – ahogy említettem, tekintsük tanulmánymakettnek. Én pedig örülök, hogy az 50. évfordulóra elkészült ez a darab. Szeretnék még vietnámi páncélost építeni, de akkor biztosan egy nívósabb készletet fogok begyűjteni. Szerencsére van választék… A Miniart például számos változatot kihozott a T–54/55-ből (szovjet, magyar, szíriai, vietnámi, iraki stb. matricákkal, illetve a lengyel és csehszlovák gyártású verziókat is), sőt némelyik dobozban a belső teret is mellékelik. A rengeteg festési séma miatt választani is nehéz közülük, az 1000 darabos alkatrész-szám pedig hosszas építést ígér. 

Egyébként Giang barátunktól még Saigonban kaptam egy figurakészletet, benne pakolással és javítással foglalatoskodó észak-vietnámi harckocsizókkal. 3D nyomtatott darabok, nagyon szép kidolgozásban. Egyelőre nem volt időm összeállítani őket, de legkésőbb a következő T–54-esem mellett már fogom őket szerepeltetni. Még egyszer köszi, Giang!

És akkor már készítettem egy közös fotót a két oldal két jellegzetes páncélosáról. Az M–41-ről egy másik cikkben olvashatunk.