Apokalipszis óriásgorillával

Ahogy többször is említettem, manapság már kevésbé kerül elő játékfilmeken a vietnámi háború, de a kivételek néha kifejezetten szokatlan műfajokban érkeznek… Mondjuk egy szörnyfilmben. Ez a zsáner mostanság reneszánszát éli, így térhetett vissza a vászonra többek között Kong, a gigászi gorilla. Az ő történetét először 1933-ban vitték filmre, és azóta nem kevesebb mint tizenegy alkalommal szerepeltették még nagyjátékfilmen, hol önállóan, hol más óriásszörnyekkel szemben. Ezenfelül három tévésorozat is készült vele, sőt a Netflix jelenleg egy animeszériát, a Disney pedig élőszereplős eredetsorozatot tervez a témában. Popkulturális ismertségét számtalan más megjelenés is elősegítette, hiszen paródiákban, rajzfilmekben, képregényekben vagy épp vidámparki motívumként is számtalanszor feltűnt az elmúlt évtizedekben. 

Catherine Leroy Vietnámban

A Vietnámban megfordult fényképészek között többször említettem már a francia Catherine Leroy-t, sőt külön bejegyzést is szenteltem neki. És mivel korábban nem jelent meg kifejezetten róla szóló életrajzi kötet, egyből felfigyeltem, amikor az interneten elém került egy viszonylag új cím, a Close-Up on War (magyarul Háború testközelből)…

Ha már a fogolyátadások évfordulójáról volt szó, ismét nyissuk ki a képzeletbeli katonaládát. Karkötőt már korábban is találtunk benne, de nem ilyet… Ez a darab nem egyszerű ékszer volt, hanem az emlékezést szolgálta.

Egyik háború a másik után

Még mindig a Hazatérés hadművelet témájánál maradva bemutatnék egyet a hetvenes évek veterándrámái közül. Aki kicsit is ismeri a témába vágó játékfilmeket, nyilván több címet fel tudna sorolni, hiszen a Taxisofőr, a Bicska vagy A szarvasvadász is ezt a kategóriát erősíti. Ezek mellett azonban vannak kevésbé ismert darabok is, például a (nem túl logikus címet viselő) Gördülő mennydörgés, amely mellesleg a retrofanatikus Quentin Tarantino egyik kedvence.

Mikor tényleg hazatértek a fiúk...

Miután az évekig húzódó tárgyalások végre eredményt hoztak, és 1973. január 27-én az érintett felek aláírták a békeszerződést, hatvannapos tűzszünet vette kezdetét. Március utolsó napjaiban az utolsó amerikai harcoló alakulatok tagjai is elhagyták Dél-Vietnámot, és március 29-én megszűnt a MACV, vagyis a vietnámi amerikai kontingens főparancsnoksága, szerepét a követségi védelmi attasé hivatala vette át. A békeszerződés értelmében az országban 250 amerikai katona, továbbá a követség védelmét ellátó tengerészgyalogos különítmény maradhatott. 

1973. márc. 29. Az utolsó amerikai katonák is elhagyják Vietnámot. A kép bal szélén az ellenőrző bizottság észak-vietnámi tagja számolja a távozókat.

A szerelem nyomában 

Már jó ideje hallhattunk arról, hogy készülőben van egy vietnámi–magyar koprodukciós romantikus dráma, de csak idén februárban, Bálint-nap környékén került a mozikba a szóban forgó film, amely a két nép hetvenéves kapcsolatának egy drámai szakaszát villantja fel egy szerelmi történet keretében. 

Minden hadseregre és minden háborúra jellemző, hogy sajátos szavakat, kifejezéseket termel ki magából. Ezek egy része vagy megmarad hosszú távon is, vagy idővel kivész, de a vietnámi háború esetében a játékfilmek és a visszaemlékezések egész sokat életben tartottak ezek közül, így a mai napig találkozhatunk velük akár a köznyelvben is. Pontos jelentésükkel azonban így sincs mindenki tisztában. Már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy összegyűjtsem ezen szavak legjavát, és most jött el az idő… 

A háború ausztrál szemmel

Bár az utóbbi évtizedekben néhányszor az ausztrál filmgyártás is foglalkozott a vietnámi háborúval, korántsem szenteltek neki annyi címet, mint amerikai részről. A nyolcvanas években mindenesetre elkészült egy tévésorozat, amely generációs élményként igyekezett bemutatni a konfliktust, kifejezetten ausztrál szemmel.

Légi háború a fotelből

Vietnámi vonatkozású játékokkal a repülőszimulátorok terén sem árasztották el a piacot, bár például az Intruderek támadását feldolgozták ilyen módon, illetve a kevert korszakos címek között ezt a vonalat is érintették (lásd például a klasszikusok közül a Chuck Yeager’s Air Combatet, a Dogfightot, esetleg az újhullámos War Thundert). Most egy 2013-as repülősdit fogok bemutatni, amely többféle platformra (PC, PS3 és 4, XBOX 360) is megjelent. 

A Linebacker II hadművelet

A karácsonyi bombázások okairól és politikai összefüggéseiről a krónika előző részében írtam. Most lássuk, hogy katonai szempontból hogy is zajlott a konfliktus legutolsó és legjelentősebb bombázó hadjárata, a Linebacker II hadművelet. 

B–52D várakozik a betonon

Csak a bajtárs és a cél számít

A Linebacker II hadművelet évfordulójának apropóján eljött az idő, hogy írjak egy több mint harmincéves klasszikusról, amely sok más kortárs filmtől eltérően azt is megmutatta, hogy milyen érzés lehetett berepülni Észak-Vietnám fölé…

1972 vége. Az amerikai szárazföldi hadműveletek már véget értek Vietnámban, de a flotta és a légierő gépei továbbra is bombázzák az északi országrészt. Jake Grafton, A–6-os pilóta éjszakáról éjszakára felszáll, hogy a politikai megfontolásból kiválasztott névleges célpontokra csapjon le. Miután bombázótisztjét elveszíti egy ilyen bevetés során, elhatározza, hogy saját feje után megy, és olyasmit tesz, ami tényleg közelebb hozza a háború végét…

Karnyújtásnyira a békétől

1972 júliusában az észak-vietnámi küldöttség kénytelen volt visszatérni Párizsba, hogy folytassa a félbeszakadt béketárgyalásokat. A tavasszal megkezdett Nguyen Hué offenzívájuk csak részsikereket hozott, Dél-Vietnámot egyelőre nem sikerült legyűrni, az utánpótlásuk pedig az amerikai bombázás és aknazár miatt akadozott. A bombázó hadjárat emellett Nixon elnök elszántságát is bizonyította,  ráadásul a nyár folyamán már látható volt, hogy a novemberi választásokat is szinte bizonyosan ő fogja megnyerni, vagyis az amerikai Vietnám-politikában nem volt várható döntő változás. A Fehér Ház nyitása Kína és a Szovjetunió felé pedig ugyancsak hátrányos helyzetbe hozta a hanoi vezetést. Diplomatáik így enyhébb feltételekben egyeztek ki, és kompromisszumos megállapodást terveztek. 

Henry Kissinger és Le Duc Tho a párizsi béketárgyalások szünetében

Rick Rescorla élete 

Akadnak férfiak, akik a legembertpróbálóbb helyzetek közepette érzik csak magukat igazán elemükben, megalkuvást nem ismernek, és ha kell, akár idegen zászló alá is beállnak, hogy küzdjenek azért, amiben hisznek. Az ilyen népmesébe illő alakok közé tartozott egy rettenthetetlen cornwalli legény is.

Rick Rescorla hadnagy az Ia Drang-i ütközet során, 1965 novemberében.
Peter Arnett felvétele. 

Kedves Mindenki!

Éjfélkor befejeződött a blog hetedik születésnapja alkalmából rendezett nyereményjáték, most pedig következzen az eredményhirdetés.

Újabb év telt el, a blogon pedig a megszokott módon, bár kisebb gyakorisággal pörögnek a cikkek. Emiatt senki ne aggódjon, nem gondolkodom a visszavonuláson, egyszerűen sok más teendőm is akad. 

Záródnak az ajtók!

Az 1980-as évek B-filmes terméséből válogatva most egy igazi érdekesség következik, ugyanis a War Bus nem amerikai, hanem olasz produktum (bár angolul beszélő színészekkel készült). Akkortájt akcióműfajban bizony ők is bőségesen alkottak, és a legelvetemültebb VHS-rajongók valószínűleg a mai napig tudnának példákat mondani a hozzánk is becsempészett szalagok címeiből. 

Kissé megkésve és olvasói levelektől indíttatva jutottam el odáig, hogy egy igazi klasszikusról is írjak végre a katonaláda rovatban. Olyan tárgyról lesz tehát most szó, ami a legtöbb amerikai katona zsebében ott lapult, és ha nem veszett el az évek során, valószínűleg ma is féltve őrzött kincsként tartják számon a veteránok vagy azok még élő hozzátartozói.

A filmrendező emlékezik

Oliver Stone az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású amerikai filmrendezőjének nevezhető. Témáiban az igazság keresése és a vitaindító megközelítés dominál, amelyet az itt-ott kissé didaktikus narratíva sem tud zárójelbe tenni. Többször foglalkozott az amerikai történelem vitatott fejezeteivel (például a Kennedy-gyilkossággal, a vietnámi háborúval vagy Nixonnal), nemcsak játékfilmjeiben, hanem egy önálló dokumentumfilm-sorozatban is. Élete, pontosabban előélete pedig hasonlóan érdekes, és tavaly megjelent könyvében erről ír.

Az utolsó őrjárat

1972 nyarának eseményei között említésre méltó egy megmozdulás, amely a Vietnámi Veteránok a Háború Ellen nevű szervezethez köthető. A csoport, amelyet többek között A tél katonája-vizsgálat, illetve egy jelentős washingtoni demonstráció kapcsán már említettem, ezúttal a Miamiben megrendezett republikánus elnökjelölő gyűlésen tűnt fel, hogy a politikusok közvetlen közelében hallassa a hangját. 

Az esztendő legnagyobb slágerei

A nyári hónapok kihagyhatatlan témája itt, a blogon az adott év slágerparádéja, úgyhogy merüljünk máris el az ötven évvel ezelőtti dalok legjobbjai között. (Ezúttal is elsősorban az amerikai, illetve a magyar toplisták alapján válogattam.)

A The First Time Ever I Saw Your Face eredetileg népdalként tűnt fel 1957-ben, méghozzá egy brit énekes, Ewan MacColl jóvoltából. Sikeréből fakadóan többen feldolgozták a következő évtizedben, azonban Roberta Flack 1972-es változata hozta meg neki a globális ismertséget. Ez a verzió a Billboard-lista első helyén kötött ki, és az énekesnő még Grammy-díjat is kapott érte.