A hotelszobától a lövészárokig

Ha a vietnami háborús visszaemlékezések legismertebb darabjaiból válogatunk, akkor Michael Herr Jelentések című kötetét nem hagyhatjuk ki a sorból, főleg, mert a múlt hét óta már magyarul is kapható a GABO Kiadó jóvoltából. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy nagyrészt az ötven évvel ezelőtti Tet-offenzíva eseményeit eleveníti fel, még egy okunk van rá, hogy kézbe vegyük.

A gyűlölet szeretet

Egy-egy képregény merőben eltérő indíttatásból születhet, de hatásuk is teljesen különböző lehet. Az a klasszikus, amelyet most fogok bemutatni, nyugodtan állíthatom, az egyik legzavarbaejtőbb és legsötétebb hangulatú képtörténet, ami valaha is a kezembe került, de nem csoda, hiszen annak a korszaknak a továbbgondolása, amikor az erőszak őrülete addig sosem látott magasságokba csapott az Egyesült Államokban.

Az öldöklés szemtanúja

Szólaljon most meg a My Lai-i mészárlás egyik szemtanúja, akinek neve már a vonatkozó cikkekben is előkerült. Larry Colburn közlegény Hugh Thompson zászlós felderítő helikopterének géppuskásaként láthatta, mit művel a C század a faluban... Élénken emlékszik, mi történt azon a végzetes napon.

"Nem voltunk pacifisták. A dolgunkat végeztük, és mikor embert kellett ölnünk, megtettük. De sportból ilyet nem csináltunk soha. Nem lődöztünk csak úgy emberekre. A századunkban fontos volt, hogy fegyvereket is zsákmányoljunk, nemcsak azért, hogy az ölés jogosságát alátámasszuk, hanem mert lélektanilag megkönnyíti a dolgodat, ha azt mondhatod: »Ha nem teszem meg, lelő.«

Egy tragédia utójátéka

Hogy mi történt My Laiban 1968. március 16-án, már tudjuk. A történtek krónikája azonban úgy teljes, ha az incidens következményeit is megvizsgáljuk.

Folytatódott a háború...

Az akció végeztével a lapok a hivatalos jelentés alapján számoltak be a Barker-harccsoport tevékenységéről és a 128 ellenséges halottról. Westmoreland tábornok még gratuláló levelet is írt a dandárnak. A mészárlás híre azonban terjedt: egyfelől a túlélők részéről, akik közül többen is bejelentést tettek a dél-vietnami hatóságoknál, másfelől a Vietkong propagandájának köszönhetően, harmadrészt a 11. dandár körében, méghozzá minden szinten. A helyi hivatalnokok öt jelentést is összeállítottak, melyek az amerikai parancsnokságra is eljutottak. Míg utóbbiak nem siettek vizsgálatot indítani, előbbiek pár hét alatt megerősítették a mészárlás tényét.

Mi történt My Laiban?

1968. március 16-ának reggelén történt. A dél-vietnami Quang Ngai tartománybéli Son My falucsoporthoz tartozó My Lai kunyhóiban a parasztok többsége reggelijét készítette, amikor tüzérségi tűz csapott le a település szélén, majd amerikai helikopterek értek földet a rizsföldeken. A belőlük szétbontakozó gyalogság behatolt a faluba… Pár órán belül több száz vietnami civil hevert vérbe fagyva, állataik lemészárolva, épületeik felgyújtva, lerombolva. Mi történt pontosan és miért?

Kunyhó felégetése My Laiban

Titkos iratok nyomában

Az elmúlt másfél évtizedben nemigen került a mozikba vietnami témájú játékfilm, épp ezért néztem nagyot, amikor tudomást szereztem arról, hogy nemcsak hogy közeleg egy releváns bemutató, de a filmet Steven Spielberg rendezte.

Bár több mint egy hónappal ezelőtt lett volna aktuális, külföldi tartózkodás, illetve a Tet-dömping miatt még nem tettem közé itt (csak a Facebook-felületen), hogy nemrég interjú készült velem Gueth Ádám, az akritizator.blog.hu szerzője jóvoltából, méghozzá a vietnami háborúval kapcsolatos játékfilmek kapcsán.

Véget ér Khe Sanh ostroma

Khe Sanh körzetében a küzdelem még hetekkel azután is tartott, hogy a Tet-offenzíva véget ért. A Vietnami Néphadsereg jó darabig az országos támadás kudarca ellenére sem adta fel az ostromot.

Tengerészgyalogosok őrségben

Szerelemben, háborúban

Eleinte nem is gondoltam, hogy a Tet-offenzíva és a huéi csata kapcsán még képregénnyel is szolgálhatok majd, de aztán eszembe jutott az a füzet, amit úgy húsz évvel ezelőtt, első londoni kiruccanásom során vásároltam, csekély két fontért. Ha már így esett, ne hagyjuk ki a vonatkozó kiadványok közül.

Helló, Vietnam...

Nemcsak a Tet-offenzívához kapcsolódó, hanem úgy általában a vietnami vonatkozású, sőt a háborús filmek között is előkelő helyet foglal el Stanley Kubrick 1987-es rendezése, melyet a huéi csata ötvenedik évfordulóján mindenképp érdemes elővenni.

Egy dél-vietnami civil visszaemlékezése

A huéi kommunista atrocitásokat megszenvedő civilek közül szeretnék megszólaltatni most egyet. Nguyen Qui Duc a Tet-offenzíva idején tízéves volt. Apja magas beosztásban, kormányzóhelyettesként dolgozott. Mikor a császárvárost 1968. január 31-én lerohanták, sok más tisztségviselő mellett őt is letartóztatták. Nem végezték ugyan ki, de Észak-Vietnamba vitték, s végül tizenkét évig raboskodott. Duc mit sem tudott apja sorsáról; nagybátyjával együtt hagyta el az országot 1975-ben és az Egyesült Államokba emigrált. Szülei 1984-ben kaptak engedélyt, hogy utánamehessenek... Újságíróként, íróként és rádióbemondóként dolgozik.

Egész éjjel hallottuk a robbanásokat és azt gondoltuk, az ünnepi tűzijáték hangjait halljuk. Nem hittük volna, hogy a kommunista erők már Huéban harcolnak. Eszünkbe se jutott. Azelőtt a háború odakint, a dzsungelben és a rizsföldeken zajlott. Egészen addig biztonságban voltunk. Aztán apám kinézett az ablakon és egyenruhás embereket látott. Azt hitte, az őreink azok. Nem tudta még, hogy az őrök leléceltek és az északi katonák már körbe is vették az épületet.

Harcok Huéban

Aki annak idején olvasta a Vietcong című játékkal kapcsolatos összefoglalómat, talán emlékszik arra, hogy a leghitelesebb FPS-ek közé soroltam, és nemcsak vietnami összefüggésben. A készítők pedig 2005-ben visszatértek a témához, és elkészítették a folytatást, ezúttal a Tet-offenzíva apropóján.

Don McCullin élete

Ha a huéi csatáról készült fotókat nézegetjük, elkerülhetetlenül kezünkbe akadnak Don McCullin, a neves angol fényképész munkái. Nem akkor járt először Vietnamban, ahogy nem akkor járt először háborúban sem. De nem is utoljára…

Don McCullin amerikai tengerészgyalogosok között a huéi csata idején

A huéi csata

Saigontól eltérően a kommunista erők sikerrel elfoglalták Huét. A régi császárváros, Annam egykori tengerparti fővárosa, Vietnam harmadik legnagyobb települése a Song Huong, más néven Parfüm folyó két partján fekszik. A bal parton áll a Citadella, az annami császárok egykori rezidenciája, amely tulajdonképpen egy hatalmas erődítmény, körülötte az Óvárossal. Az Újváros a jobb parton található. A Tet előtt nem került sor incidensre Huéban (mindkét oldal afféle nyílt városként tartotta számon), sőt jelentős támaszpont sem állt a városon belül, történelmi jelentőségére való tekintettel. Ettől függetlenül katonailag igen jelentős volt, mivel az 1. számú főút és egy vasútvonal itt halad át, melyeken Da Nangból a demilitarizált övezet felé szállítottak utánpótlást.

Az NFF zászlaja leng Hué felett

Egy vietkong ügynök visszaemlékezése

A Tet-offenzíva előkészítéséhez a Vietkong civil ruhás ügynökeinek helyismeretére is nagy szükség volt. A most következő visszaemlékezés egy ilyen gerilla története. Tran Van Tan 1943-ban született Da Nang mellett. Édesapja részt vett a franciák elleni háborúban. Fia négyéves volt, mikor életét vesztette: francia katonák lőtték agyon egy razziánál. Tran tizenhét évesen költözött Saigonba, ahol a Nemzeti Felszabadítási Front tagja lett.

A Tet-offenzíva idején textilipari munkás voltam. Ez volt az én álcám, de amúgy éjjel-nappal titkos ügynök voltam. "Egykapcsolatos" ügynöknek nevezték az ilyet, mert egyetlen embernek tartoztál elszámolással, csak ő tudta a titkodat. Saját érdekedben nem fedhetted fel a forradalmi tevékenységedet senki előtt, még a szüleid előtt sem.

Egy félreértelmezett fotó története

1968. február 1-jén történt. Második napja tartott Saigonban is a Tet-offenzíva. Az utcákon harcok folytak, a lakosság menekült vagy meghúzta magát, az amerikai és dél-vietnami erők pedig igyekeztek visszaverni a gerillák támadását. Eddie Adams, az AP riportere és Vo Suu, NBC-operatőr a városban ténykedtek, hogy megörökítsék a káosz képeit.

A New York Times 1968. február 2-i számának címoldalán két megrázó kép egymás alatt, melyek közül csak az egyik lett világhírű...

A Tet-offenzíva Saigonban

A legélénkebb emlék a Tet-offenzíváról a legtöbb amerikai számára mind a mai napig a saigoni amerikai nagykövetség ellen intézett vietkong támadás, annak ellenére, hogy lényegesen súlyosabb harcok folytak ország-, sőt városszerte. A Thung Nhat sugárút és a Mac Dinh Chi utca sarkán álló hatszintes létesítményt a Vietkong C-10 rohamutász zászlóaljának 19 civil ruhás embere rohamozta meg, akik már három hónapja készültek az akcióra. Feladatuk az volt, hogy jussanak be a nagykövetség területére és okozzanak akkora kárt, amekkorát csak tudnak.

Az egykori amerikai nagykövetség épülete napjainkban

Országos offenzíva

1968. január 29-én megkezdődött a hétnapos holdújévi tűzszünet: míg a szövetséges erők az egész ország területén – kivéve az I. hadtest műveleti területét – beszüntették harctevékenységüket, az amerikai harci gépeknek továbbra is bombázniuk kellett az észak-vietnami utánpótlási vonalakat. Saigonban és a többi városban ez az este az ünneplésé volt.

Megkezdődött az offenzíva...

A Tet-offenzíva előestéjén

1968-ban január végére esett a Tet, azaz a holdújév. A vietnami kultúrában ez a legjelentősebb ünnep, mely a tavasz kezdetét jelzi. A nagytakarítást és az adósságok rendezését vendégségek, családi összejövetelek és vacsorák követik, de gyakoriak a zarándoklatok vagy az ősökről való megemlékezések is, sírjaik meglátogatása és rendbe tétele. A gyerekek új ünneplő ruhában díszelegnek és a rokonok kisebb pénzösszegeket dugnak a zsebükbe ajándékképpen. Az utcákat ellepik az ünneplők, akik tűzijátékkal, dobbal, gonggal igyekeznek elűzni a rossz szellemeket. Fontosságát húzza alá, hogy háború idején ez a pár nap hagyományosan tűzszünetet jelent. ’68-ban azonban másképp történt…

Békés saigoni városkép

Megkezdődik Khe Sanh ostroma

Khe Sanh nevét a demilitarizált övezetben dúló harcok kapcsán már említettem: Dél-Vietnam legészakibb sarkában ez volt az utolsó amerikai támaszpont, nem messze a 9. számú főúttól, az északi határzónától 25 kilométerre délre és a laoszi határtól 16 kilométerre keletre. A fennsíkra telepített támaszpontot eredetileg a franciák építették az indokínai háború idején, 1962-től aztán az amerikai Különleges Erők katonái állomásoztak itt, majd miután ők Lang Vei falucskába települtek át (pár kilométerre délnyugatra), a tengerészgyalogság vette birtokba. Mivel Khe Sanh közel feküdt a Ho Si Minh-ösvény egyik utánpótlási vonalához, az itteni alakulatok figyelemmel kísérhették az ellenséges csapatmozgásokat, akadályozhatták a beszivárgást és a bázis ugródeszkául szolgált a határon keresztül indított titkos akciók számára.

Nyugodt reggel a Khe Sanh-i bázis peremsávján