A Pentagon titkai

Titkos iratok nyomában

Az elmúlt másfél évtizedben nemigen került a mozikba vietnami témájú játékfilm, épp ezért néztem nagyot, amikor tudomást szereztem arról, hogy nemcsak hogy közeleg egy releváns bemutató, de a filmet Steven Spielberg rendezte.

the_post_3.jpg

A Pentagon-iratok története hazánkban, legalábbis a fiatalabbak számára kevésbé ismert, ezért röviden összefoglalnám. Ahogy már említettem, 1967 végén az egyre borúlátóbb Robert McNamara hadügyminiszter utasítást adott, hogy szervezzenek csoportot és minden elérhető forrást gyűjtsenek össze, melyek a vietnami kudarc okait felfedhetik. Húsz évre visszamenőleg több ezer oldalnyi anyag gyűlt össze... Daniel Ellsberg, akkoriban a RAND Corporation munkatársa, egykori tengerészgyalogos tiszt, a Pentagon Vietnamban is megfordult korábbi elemzője és amúgy a hidegháborús politika addigi támogatója fokozódó kétkedéssel követte a konfliktus alakulását és 1969-től másolatokat készített ezekről a dokumentumokról. 1971-ben kiszivárogtatta mindezt a New York Times-nak, illetve a Washington Postnak, amiből természetesen hatalmas botrány lett.

the_post_4.jpg

Liz Hannah és Josh Singer forgatókönyve kisebb szeletet vág a tortából Ellsbergnek, mint elsőre hinnénk. Bár ő is jelen van a történetben, az igazi főszerepet a Washington Post tulajdonosnője, Katherine Graham (Meryl Streep) és főszerkesztője, Ben Bradlee (Tom Hanks) kapja. Hogy vajon melyikük kockáztatott többet és melyikük története érdemes inkább elmesélésre, csak sejtem, de Spielbergék döntése szerint az utóbbiak kaptak nagyobb hangsúlyt, ezáltal jobban megvilágítva azoknak az embereknek a munkáját, akik nélkül Ellsberg nyilván nem tudta volna a világ elé tárni a kormány titkait.

Meglátásom szerint a készítők nem tudták kiaknázni a történet potenciálját. Tudván, hogy milyen jelentőséggel bír ez az esemény a háború végső szakaszában, elvártam volna az igazi feszültséget és a katarzist. Egyiket sem kaptam meg… A forgatókönyv igényesen dokumentarista és hangsúlyozom, hogy nagyon sok fontos részletet sikerült aláhúzniuk és megvilágítaniuk, vagyis összességében hiteles. Ugyanakkor az emberi dráma, a felelősség és a kockázat súlya korántsem nyomja úgy a néző vállát, ahogy kellene, ráadásul itt-ott mintha nem is arra irányulna a fókusz, ami a nézőt igazán érdekelné. Gondolok itt arra, ahogy Katherine magánéleti problémáit újra és újra előveszik. Hiába ő az egyik főszereplő, hiába tét itt lapjának fennmaradása és felemelkedése, úgy éreztem, nekem itt most inkább azért az emberért kellene aggódnom, aki ezt a lavinát elindította. Igen, megint csak Ellsbergre gondolok. Helyette inkább a napilap viszi el a balhét egy hagyományosabb, újságírós-lapkiadós sztori formájában, tele a sajtószabadságot hangsúlyozó felkiáltásokkal, letagadhatatlanul amerikai köntösben, viszont kissé kiegyensúlyozatlan, egyes helyeken kifejezetten unalmas történetvezetéssel.

Mindezen a nagy színésznevek sem tudnak segíteni. Tom Hanks csípőből eljátszik egy főszerkesztőt, Meryl Streepnek pedig szintén nem okozhatott gondot ez a szerep; úgy is mondhatnám, semmi újat nem mutatnak. Viszont érdekes volt viszontlátni Bruce Greenwoodot, aki a Tizenhárom napban még Kennedy elnököt alakította, itt pedig McNamarát, de előkerült még Stark Sands, aki a Gyilkos megszállás Fick hadnagyaként lehet ismerős többeknek. Ami az “állandó” stábtagokat illeti, Janusz Kaminski operatőri munkája most is határozottan hozzátesz az élményhez (az ötven évvel ezelőtti tördelési és nyomdai eljárások láttatása például minden olyan néző szívét melengetni fogja, aki kicsit is kötődik ehhez a területhez), ugyanakkor John Williams filmzenéjét legfeljebb a film vége felé vettem egyáltalán észre, annyira erőtlen.

the_post_2.jpg

Összegzésképpen tehát egy fájóan átlagosra sikerült, de érdekes témát feldolgozó és a mi szempontunkból abszolút releváns Spielberg-filmről van szó, melyet az átlag mozinézők többsége valószínűleg nem is fog felemlegetni. Egyelőre a díjeső is elmaradt, mert bár elég sok helyen jelölték, csak egy-két elismerést gyűjtött be.

Sajnos a hazai moziforgalmazó a filmet kizárólag szinkronos változatban szállította. Bár a magyar szöveg szerencsére mentes a hibáktól (nem úgy, mint A legsötétebb óra esetében, melynél a hajamat téptem a szakszerűtlenül otromba magyarításokat olvasva a feliratokon), a téma ismeretében mindenképp eredeti hanggal néztem volna meg, ha van választásom…

A Pentagon titkai
(The Post)
Columbia 2017 (116 perc)
Rendező: Steven Spielberg
Főszereplők: Meryl Streep, Tom Hanks
Zene: John Williams