Acéllövedék

Helló, Vietnam...

Nemcsak a Tet-offenzívához kapcsolódó, hanem úgy általában a vietnami vonatkozású, sőt a háborús filmek között is előkelő helyet foglal el Stanley Kubrick 1987-es rendezése, melyet a huéi csata ötvenedik évfordulóján mindenképp érdemes elővenni.

fmj_01.jpg

Amerikai fiatalemberek húznak egyenruhát. Előtte azonban katonás hatékonysággal szabadítják meg őket loboncuktól: mindenkit tökkopaszra nyírnak a Hello Vietnam édesbús country-dallamára. És mielőtt észbe kaphatnának, bemutatkozik nekik kőkemény kiképzőjük is, aki elrettentő rutinnal ordítja le a fejüket, biztosítván őket arról, hogy mire felavatják őket, háborúért imádkozó gyilkológépek lesznek, utána pedig máris mehetnek Vietnamba…

“Isten egyszerűen imádja a tengerészgyalogosokat, mert mindent kinyírunk és letarolunk, amit meglátunk. Mi aztán nem lazsálunk. Ő játssza a saját kis játékait, mi a magunkét. Hogy kimutassuk hálánkat ezért a mindenható figyelemért, folyamatosan szállítjuk a halott lelkeket a Mennyországba.”
– Gustav Hasford: The Short-Timers

Kubrick 1980 környékén kezdett azon gondolkodni, hogy újra háborús filmet forgasson (első háborús rendezése az ‘57-es fekete-fehér remekmű, A dicsőség ösvényei volt). Először a Holocaust témája foglalkoztatta, de aztán kezébe került Gustav Hasford vietnami vonatkozású kisregénye, a The Short-Timers, mely egészen lenyűgözte. Ezen belül is leginkább a néhol költői, másutt nyersen szókimondó dialógusok fogták meg. 1983-ban kezdte kutatni alaposabban a témát és a forgatókönyv megírásához megnyerte magának Michael Herrt, a vietnami háborút megjárt tudósítót és a Jelentések című visszaemlékezés szerzőjét, illetve természetesen Hasfordot is. Az eredeti könyvcímet azonban mindenképp meg kellett változtatni, mert az átlagember számára nem mondott semmit. Így lett a The Short-Timers (mely a frontszolgálata utolsó hónapját töltő öregkatonát jelenti) helyett Full Metal Jacket. (Ez magyarul egyébként fém- vagy acélköpenyes lőszert jelent és a filmet ismerve talán találóbb lett volna címként az Éleslőszer, ahogy annak idején A film krónikájában is szerepelt, még jóval a hivatalos magyar forgalmazás előtt.)

Daytona Dave most felül. – Néha lehetsz hős is egy darabig, ha elég hosszú időre képes vagy félretenni az aggodalmaskodást. De a civilek nem tudnak ezzel mit kezdeni, ezért szobrokat állítanak nekünk, amiket a galambok aztán jól leszarhatnak. A civilek ezt nem tudják. Nem is akarják tudni.
Azt felelem: – Meg vagytok ti keseredve. Nem komáljátok már az amerikai életformát?
Chili a fejét rázza. – Az én húgomat egyetlenegy kong se erőszakította meg. Ho Si Minh sosem bombázta Pearl Harbort. Foglyok vagyunk. A háború foglyai. A szabadságunkat elvették és odadobták a sárgáknak, de ők nem kérnek belőle. Inkább élni akarnak, mint szabadok lenni.
– Gustav Hasford: The Short-Timers

fmj_02.jpg

Bő 3000 színészt hívtak be meghallgatásra. R. Lee Ermey eredetileg katonai tanácsadó lett volna, ő viszont legszívesebben Hartman főtörzset játszotta volna. A rendező akkorra már kiosztotta azt a szerepet Tim Colcerinek (aki később a fedélzeti géppuskást alakította), mire a Vietnamot is megjárt, egykor kiképzőként is működő és több háborús filmben is feltűnt Ermey levágott egy rögtönzött és nyomdafestéket nem tűrő monológot, ami meggyőzte a direktor urat is. A dolog iróniája, hogy ma már el sem tudnánk képzelni ezt a művet nélküle és valószínűleg nemcsak pályafutásának legjelentősebb szerepe ez, hanem a filmtörténet egyik legikonikusabb katonakaraktere. Mellesleg a forgatókönyvbe kerülő szövegének legalább felét ő maga írta, de ez aligha meglepő.

A forgatás teljes egészében Angliában folyt. A kiképzőtábori jelenetek többségét a brit haderők két laktanyájában vették fel, míg a dzsungelt a délkelet-angliai Kent mocsarainál és a Temze mentén; a romos Huét egy bontásra ítélt kelet-londoni gázgyárban jelenítették meg, ahol mérgező gázok terjengtek, vagyis ott dolgozni kifejezetten veszélyes volt. Ehhez képest a kiképzési jelenetekben a színészeknek "csak" Ermey letaglózó fröcsögését és az ilyenkor esedékes fizikai megpróbáltatásokat kellett elszenvedniük

fmj_05.jpg

A film cselekménye két jól elkülöníthető részre oszlik, mely olyan szempontból nem hátrány, hogy a kiképzés és a háború a valóságban is másféle élményt jelent, sokszor más emberek oldalán, ugyanakkor kissé zavaró, hogy míg az első rész érezhetően összefüggő történettel bír, melynek megvan az íve, addig a második sokkal töredékesebb, esetlegesebb benyomást kelt, mivel lazán összefüggő darabkákból áll, mindabból táplálkozva, amit egy katona láthat és átélhet – ezt utóbb a kritikusok is szóvá tették. A másik dolog – és ez nem hiba, csak egy jellegzetesség –, hogy a film, bár természetesen a vietnami konfliktus képeivel dolgozik (például az orvlövészes jelenet valóban lehetne a durván leegyszerűsített metaforája az egész vietnami háborúnak), összességében közelebb áll egy általános háborús alkotáshoz, mint mondjuk A szakasz, mely kifejezetten a délkelet-ázsiai szolgálatot és annak morális kérdéseit feszegette, miközben a háború kegyetlenségét is lépten-nyomon megvillantotta. Az Acéllövedékben viszont a rendező sokkal inkább a (modern) katonáskodás univerzális élményének tablóját prezentálta. E téren azonban tényleg sikerrel járt: belesuvasztotta a szükségszerűen brutális katonai kiképzés mindennapjait, az egyén lelkének megkeményedését, adott esetben elállatiasodását (ahogy Pyle elveszti buta vigyorát és hatékony, de közönyös géppé válik, vagy ahogy a helikopteres géppuskás civilekre nyit tüzet), illetve a városi harcok múlt- és jövőidéző képeit (amit itt látunk, játszódhatna akár Berlinben 1945-ben, Szarajevóban 1992-ben vagy Falludzsában 2004-ben).

fmj_03.jpg

Véleményem szerint a film másik igazi erőssége a dialógusok színvonalában rejlik: Hasford és Herr hőseinek mondatai nem unalomig ismert közhelyek ismételgetésében merülnek ki, hanem többségükben karakteres és emlékezetes megnyilvánulások. Nem véletlenül idézgetik ezt a darabot a háborús filmek kedvelői… Az alkotás emellett audiovizuális vonatkozásban is korrekt élményt nyújt, egy-két ponton rendkívül hatásos megoldásokat alkalmazva. A filmzene részben az akkori slágerekből, részben az Abigail Mead álnéven dolgozó Vivian Kubrick instrumentális anyagából áll össze. Egy szóval technikailag is figyelemreméltó alkotásról van szó.

fmj_07.jpg

Az Acéllövedék kritikusi fogadtatás annak idején meglehetősen vegyes volt. Egyesek Kubrick legjobb művei közé sorolták, mások kíméletlenül rámutattak az inkonzisztens forgatókönyvre vagy arra, hogy pont vietnami vonatkozásban semmi újat nem nyújt a nézőnek. A díjeső viszont nem maradt el: megkapta a legjobb adaptált forgatókönyvért járó Oscart, a legjobb hangért és a legjobb effektekért járó BAFTA-díjat, de Japánban, Olaszországban és Angliában is begyűjtött néhány elismerést. A háborús filmalkotások toplistáiban pedig bérelt helye van. 

the_short_timers.jpegA film rajongói talán tudni szeretnék, miben is különbözik az eredeti, 1979-es kisregény a film forgatókönyvétől. Nagy vonalakban igen kevés a különbség. A legfontosabb, hogy Parris Island és Hué után kapunk még egy jelentős helyszínt, Khe Sanh-t, ahova Jokert büntetésből helyezik át. Szerencséjére Cowboy szakaszába osztják be és az a tragikus kimenetelű csatakép, mely a film végén látható, a könyvben ekkor és itt kerül sorra, bár természetesen kissé más formában. A dialógusokat olvasva mindenesetre egyértelművé válik, hogy a gyilkos párbeszédek és monológok nagy többsége innen származik (és csak egy-két mondat Herrtől): Kubrickék kis túlzással kész alapanyagot kaptak, amiből inkább húzniuk kellett, a fennmaradó részeket pedig a megfelelő sorrendbe tenniük. Hasford egyébként írt még egy könyvet The Phantom Blooper címmel, mely egy észak-vietnami szolgálatba állt renegát tengerészgyalogost állítja a középpontba. Ez a mű online is elolvasható.

Itt szeretnék köszönetet mondani Ozorai Gábornak, amiért rendelkezésemre bocsátotta a The Short-timers című kisregényt.

Az Acéllövedék DVD-n évek óta kapható nálunk (külföldön már Blu-Ray lemezen is megjelent), sőt elvétve a televízióban is lehetett látni (ez utóbbihoz nyilván készült szinkron, bár tartok tőle, hogy az eredeti, kőkemény nyelvezetet most is megszelídítették a magyar változathoz). Mindenképp javaslom eredet hangsávval és felirattal megtekinteni. Aki még nem látta, menet közben rá fog jönni, miért…

fmj_poster.jpgEgy kis magyarázatot fűznék a világhíres plakát kétértelmű feliratához, mely eredetiben így szól: “In Vietnam, the wind doesn’t blow, it sucks.” Ez a mondat annyit tesz: “Vietnamban nem fúj a szél, és ez szar dolog.” Másrészt a visszaemlékezések alapján másféleképpen értelmezendő. Több veterán is említi ugyanis, hogy a szélnek odaát furcsa szívó, szörcsögő hangja volt. Valójában tehát erre utal a mondat lezárása: “a szél ott nem fúj, hanem szív.”

 

Acéllövedék
(Full Metal Jacket)
Warner Bros. 1987 (116 perc)
Rendező: Stanley Kubrick
Főszereplők: R. Lee Ermey, Matthew Modine
Zene: Abigail Maid