A fényképészek emlékére

A háborús fényképészet lényegében egyidős magával a fotográfiával. Onnantól kezdve, hogy a technikai háttér lehetővé tette a fényképek viszonylag gyors és megbízható elkészítését, az újfajta hivatás képviselői megjelentek nemcsak a városok szalonjaiban, a politikus és koronás fők fogadótermeiben, hanem a harctereken is. A mexikói háborút az emberek már nem kizárólag rajzokról és rézkarcokról ismerhették, de az amerikai polgárháború arcait és eseményeit is számos fotó örökítette meg. A vietnámi konfliktus e téren egy időre átvette a vezetést, hiszen elképesztő mennyiségű fénykép készült ott, ráadásul ez még az a korszak volt, amikor a televízió egyelőre nem tette teljesen zárójelbe a képes magazinok népszerűségét.

Tamiya 1:35

Az M-41 annak idején szerelem volt első látásra… Valószínűleg, mert hasonlított régi kedvencemre, az M-24-re (amelynek egyébként szintén van vietnámi vonatkozása). Csak később tudtam meg, hogy nem volt különösebben sikeres típus, de ez nem tántorított el a megépítésétől, igaz, eltelt közben huszonöt év. 

Larry Burrows élete

Nem először írok a vietnámi konfliktust megörökítő fényképészek népes gárdájának egyik tagjáról, Larry Burrows esetében pedig az apropót az adja, hogy éppen ötven évvel ezelőtt, a laoszi behatolás során vesztette életét. Sok más kollégájához hasonlóan az ő életútja sem volt szokványosnak nevezhető.

1968 májusában Saigonban

Mérlegen a vietnamizálás

Ahogy a vietnámi amerikai kontingens létszáma csökkent, úgy vált egyre sürgetőbbé a köztársasági erők bővítése és felkészítése a nagyobb hadműveletekre. A kambodzsai behatolás során már szerephez jutottak, de nem sokkal később egy másik jelentős akcióban már önállóan is bizonyítaniuk kellett. Mielőtt azonban erről szó esne, ugorjunk kicsit vissza, és tekintsük át, mi történt 1970 utolsó hónapjaiban. 

Tényleg az utolsó menet?
101-es ejtőernyős a Jefferson Glenn-hadművelet során

Tábori élet

Bár egy-egy ilyen sorozat utolsó részében általában kellemesebb témákat érintünk, a köztársasági haderők esetében ez másképp lesz, ugyanis a tábori élet kapcsán is csupa meghökkentő és elborzasztó részletről kell szólnunk. 

A Hau Nghia tartománybéli Trung Hoa-i ranger-kiképző tábor bejárata

A katonaláda rovatban ezúttal egy jellegzetes, egykor nagy számban gyártott, de ma már egyre ritkább felszerelési tárgyat mutatok be, a dél-vietnámi erők egyik rendszeresített hátizsákját. 

Egyenruha és felszerelés

A dél-vietnámi haderők hadfelszerelése egy szóval jellemezve sokszínű volt, ami nem is csoda, hiszen egyrészt mind a francia, mind az amerikai befolyás rajta hagyta a nyomát, másrészt az egyes alakulatok egyenruházata is több esetben eltért. Lássuk részletesebben is a leltárt.

Dél-vietnámi légideszantosok a hetvenes évek elején. Egyenruhájuk és sisakhuzatuk az amerikai ERDL alapján készült álcamintás anyagból készült. Szerelvényük az amerikai M1956.

Bár túlkínálatról nem beszélhetünk, manapság már szerencsére a dél-vietnami fegyveres erők témájában is rendelkezésre áll egy pár kötet (azonban az is látnivaló, hogy ezek többsége az elmúlt húsz évben, vagyis viszonylag későn íródott), így a most folyó cikksorozat megírásához volt hova nyúlni. A felhasznált forrásmunkák közül most a legfontosabbakat fogom bemutatni.

Taktika

A dél-vietnámi haderő nemcsak felszerelés és hadrend kapcsán, hanem taktikai vonalon is nagyban hasonlított az amerikaira, harcászati megoldásaik többségét pedig az önvédelmi jelleg határozta meg. 

Bevetés helikopterről

A háború nem ér véget az utolsó lövéssel

Azt, hogy a dél-vietnámi oldal arányaiban mennyire elhanyagolt téma az amerikai megközelítésben, többek között az is bizonyítja, hogy a helyi katonák a vonatkozó játékfilmekben is csak elvétve tűnnek fel. (A kevés kivétel közül hármat említenék: Ég és föld, Katonák voltunk, Vissza a csatatérre.) Olyan pedig, amelyben főszerepet is kapna a köztársasági erők valamelyik aktív tagja, tudtommal csak egy létezik, ezt fogom most bemutatni.

Személyi állomány és kiképzés

Azt, hogy milyen okokból volt a köztársasági erők teljesítménye olyan hullámzó, az előző részben már érintettük. Az viszont tény, hogy emberanyag tekintetében nem voltak rosszabb helyzetben, mint északi testvéreik. Ahogy azonban a haderőknél bántak velük, már önmagában sokat rontott harci szellemükön, ez pedig további problémákhoz vezetett. Vizsgáljuk tehát meg közelebbről, kik és milyen körülmények között szolgáltak a déli katonaság soraiban. 

Kadétok a Da Lat-i akadémián

Egy dél-vietnámi katona visszaemlékezése

Truong Tran 1947-ben született. 1964-től 1969-ig szolgált a dél-vietnámi regionális erőknél, és törzsőrmesterként szerelt le. A háború utolsó éveiben az amerikai külügyminisztérium alkalmazottaként vidékfejlesztési szakértőként dolgozott. Az országrész '75-ös összeomlása idején családjával elhagyta szülőföldjét. A Saigonból felszálló utolsó amerikai helikopterek egyikén távozott...

"Gyakran gondolkodom azon, miért veszítettük el a háborút. A világ legerősebb országa támogatott minket, mégis veszítettünk. Mikor az Egyesült Államok bekapcsolódott a szárazföldi háborúba, a déliek politikailag hátrányba kerültek. Észak-Vietnám képes volt az északiak mellett délieket is mozgósítani az – ő szavaikkal élve – "amerikai invázió" ellenében. Egész történelmünk arra tanít, hogy bátran szembe kell szállni az idegen támadókkal. Nem állíthattuk, hogy saját magunkért küzdünk, mindaddig, míg amerikaiak harcoltak itt helyettünk. Azt mondtuk hát, hogy a kommunizmustól akarjuk megmenteni az országot, de ez túlságosan elvont volt, és az emberek erre rávághatták, hogy a kommunisták legalább a mi vérünkből valók.
Nagyon szegény családból származom. Anyám ötéves koromban, apám tizenhat éves koromban halt meg. Mikor a háború kitört, idős nagyapámmal és öt testvéremmel laktam. Az amerikaiak lombtalanító vegyszereket szórtak le a dzsungelre, és nagyapám kókuszültetvényét ez tette tönkre. Máig emlékszem, ahogy megmutatta nekem az elhalt fákat. Azt mondta: "Időskoromra ez lett volna az egyetlen bevételem, és most odalett." Aztán sírni kezdett.
Egy tengerparti tartományban, Binh Dinh-ben éltünk, ahol súlyos harcok folytak. Mifelénk, ha beléptél a kommunisták közé, akkor vérbeli kommunista lett belőled, ha pedig a nacionalistákat választottad, akkor ultranacionalista lettél. Így mikor összecsaptunk, nem volt kegyelem. Vagy te hagytad ott a fogadat, vagy ő. Még a család is megosztott volt, testvérek harcoltak egymás ellen.

Hadrend és történelem

A konfliktus hadseregeit bemutató sorozatban most a háború egyik legritkábban emlegetett és leglenézettebb haderejét, a Vietnámi Köztársaság fegyveres erőit fogjuk megvizsgálni. A rövid életű, húsz évig létező Dél-Vietnám katonasága fennállása során rengeteg problémával szembesült, és ugyanennyi kritikát kapott, méghozzá nem ok nélkül. Talán ezért is él a köztudatban az az általánosítás, hogy egy korrupt vezetéssel megvert gyenge hadseregről van szó, amely eleve vereségre volt ítélve. A valóság azonban jóval összetettebb, ezért igyekszem kitérni a kevésbé ismert részletekre is. 

Dél-vietnámi raj, oldalukon egy amerikai tanácsadóval
siet a kivonást végző helikopter felé

Kedves Mindenki!

Éjfélkor befejeződött a blog ötödik születésnapja alkalmából rendezett nyereményjáték, most pedig következzen az eredményhirdetés.

Figyel a világ!

A Netflix néhány év alatt tekintélyes nevet szerzett magának a tévésorozatok rajongói körében. Egyre-másra jelentkeznek igényes szériákkal, időnként pedig saját játékfilmekkel is. Nos, ez utóbbiak kapcsán már vegyesebbek a vélemények. Idén három filmjüket is láttam, és úgy érzem, e téren a színvonal igencsak hullámzó. Ezek közé tartozik a szóban forgó alkotás is, amelyet néhány héttel ezelőtt mutattak be. 

1969 őszén bíróság elé állítottak hét, pontosabban nyolc olyan személyt, akiket összeesküvéssel vádoltak az 1968. augusztusi chicagói tüntetések megindítása kapcsán. Köztük voltak az SDS (Diákok a Demokratikus Társadalomért) vezetői, Tom Hayden és Rennie Davis, a yippik vezérei, Abbie Hoffman és Jerry Rubin, illetve Bobby Seale, a Fekete Párducok feje. Az öt és fél hónapig húzódó jogi procedúrát vezető bíró meglehetősen elfogultan állt a tárgyaláshoz, így sokakban azt az érzést keltette, hogy valójában koncepciós per folyik…

Öt esztendő, bő 240 bejegyzés, százezres nagyságrendű olvasottság és egy szerző, aki örül, hogy a gondolat, amely öt éve ilyenkor hónapokon át motoszkált benne, végül szárba szökkent, és ez lett belőle. Egy blog, amin érdemes dolgozni, és amit a statisztikák szerint valóban olvasnak, amit meg is köszönök minden kedves érdeklődőnek. 

Emlékek egy háborúról

Érdekes fordulat, hogy hosszú várakozás után pár hét eltéréssel két könyv is megjelent magyarul a vietnámi katonaíró, Bao Ninh tollából: A háború szomorúsága a Zrínyi Kiadótól, a szóban forgó novelláskötet pedig az Ab Art Kiadó jóvoltából. Ha hozzávesszük ehhez a Magyar katonák Dél-Vietnamban című missziós összefoglalót, akkor megállapíthatjuk, hogy ebben az esztendőben rekordmennyiségű kiadvány jött ki nálunk a témában. 

A kötetke tíz hosszabb-rövidebb elbeszélést tartalmaz, amelyek lazábban vagy szorosabban kötődnek a konfliktushoz. Némelyik kifejezetten az egykori katonák élményeiből válogatva ragadja meg a háborús évek emlékeit, míg mások már az újjáépült Vietnám újabb nemzedékeinek szemén keresztül láttatják egy jelentős, de nem mindenki számára egyformán meghatározó történelmi esemény utóhatásait. A kötetre nagy általánosságban jellemző, hogy bár megrázó momentumai is vannak, egészében mégis nagyobb hangsúlyt kapnak benne a békésebb pillanatok, és összhatásában jóval optimistább kicsengésű, mint A háború szomorúsága. 

Interview with Dr. Eugene Megyesy

I happened to have the opportunity to interview another Hungarian-American veteran. This is always very interesting, as apart from the war, we also talk about the experiences of a well travelled fellow citizen. Dr. Eugene Megyesy was born in 1945, and like many of his peers, left the country after the 1956 Revolution. After a few years in Austria, he settled down in the United States. He had to suspend his university studies to go to Vietnam, and finally graduated after his service years. Afterwards, he worked as a lawyer for decades and had an active role in NGOs and charity organizations. From 2010 he was Senior Advisor to the Prime Minister of Hungary dealing with North American issues and the Hungarian Diaspora for eight years. He was also a member of the board of Friends of Hungary Foundation, the Democracy Center and the 1956 Memorial Committee. 

Eugene Megyesy at Long Binh post

Interjú dr. Megyesy Jenő jogásszal

Úgy hozta a sors, hogy ismét egy amerikai magyar veteránnal ülhettem le interjút készíteni. Az ilyen beszélgetések kétszeresen is érdekesek, hiszen a háborús téma mellett egy világlátott honfitársunk élettapasztalatai is megkerülhetetlenül főszerepet kapnak. Dr. Megyesy Jenő 1945-ben született, és számos kortársához hasonlóan 1956-ban hagyta el az országot. Ausztria után az Egyesült Államokban telepedett le. Egyetemi éveit szakította meg a vietnámi szolgálat, így csak leszerelése után diplomázott, majd jogászként dolgozott évtizedeken át, illetve nonprofit és jótékonysági szervezetekben is tevékenykedett. 2010-től nyolc éven át Magyarország miniszterelnökének észak-amerikai és diaszpórai magyar kapcsolatokkal foglalkozó főtanácsadója volt, emellett a Magyarország Barátai Alapítvány és a Demokrácia Központ kuratóriumok tagja, illetve az 1956-os Emlékbizottság állandó tagja.

Megyesy Jenő a Long Binh-i támaszponton

Művészből közellenség

A popzene, illetve az ezen keresztül is működő háborúellenes hangulatkeltés megkerülhetetlen témája a vietnámi konfliktus, illetve tágabb értelemben a hatvanas-hetvenes évek történetének (nem csoda, hogy már én is többször foglalkoztam vele itt). David Leaf és John Scheinfeld dokumentumfilmje pedig az egyik legnevesebb békepárti aktivistát és zenészt, John Lennont állítja a középpontba.