Bár túlkínálatról nem beszélhetünk, manapság már szerencsére a dél-vietnami fegyveres erők témájában is rendelkezésre áll egy pár kötet (azonban az is látnivaló, hogy ezek többsége az elmúlt húsz évben, vagyis viszonylag későn íródott), így a most folyó cikksorozat megírásához volt hova nyúlni. A felhasznált forrásmunkák közül most a legfontosabbakat fogom bemutatni.

Kezdjük egy régi ismerőssel. Gordon L. Rottman, az Osprey egyik vietnámi specialistája viszonylag későn, 2010-ben jelentette meg a kiadó első, kimondottan a Vietnámi Köztársasági Hadseregről szóló kötetét (azelőtt e kiadónál csak az átfogó munkákban foglalkoztak vele). Az Army of the Republic of Vietnam 1955–75 a Men-at-Arms szériában látott napvilágot. Ezúttal is 48 oldalba sűrítve foglalkozik egy elég nagy témával, amiből a legnagyobb részt a hadszervezeti kérdések (létrehozás, parancsnoki rendszer, katonai régiók, hadosztály-történetek stb.) foglalják el el, és jóval kisebb, sőt túl kicsi rész jut a katonaéletnek vagy a vietnámi-amerikai kapcsolatoknak, taktikai fejtegetésre pedig ne is számítsunk. A hadfelszereléssel kapcsolatos információkat a képaláírásokból, illetve a színes táblákhoz írt összefoglalókból kell kibogarásznunk. A fotók minőségével és válogatásával nem voltam maradéktalanul elégedett, de Ramiro Bujeiro festményei jól sikerültek, és a jellegzetes egyenruhákat valóban be tudta mutatni. Tömör, de használható kötet. 

Továbbra is az Osprey kiadványainál maradva, de áttérve az Elite szériára, Rottman a konfliktus légiszállítású alakulatairól is írt Vietnam Airborne című könyvében. Sorra kerülnek az amerikai hadsereg és tengerészgyalogság ejtőernyős képesítésű egységei, természetesen a VKH légideszant-hadosztálya és Különleges Erői, a thai mélységi felderítők, illetve az ausztrál és az új-zélandi SAS. A szerző ezúttal is a hadszervezeti vonalra összpontosított, ami a ritkábban tárgyalt alakulatok esetében tartalmaz érdekességeket, de emiatt a szöveg összességében viszonylag száraz. A fotóanyag ospreys módra vegyes benyomásokat ébresztett, viszont a színes festményeket Ron Volstad készítette, és szerintem ez már önmagában behozza a kötet árát. 

Szintén az Elite szériában jelent meg Charles Melson tollából (először 1992-ben) a Vietnam Marines 1967–73, amely a fentihez hasonlóan a vietnámi háborúban bevetett tengerészgyalogos alakulatokról szól, vagyis a dél-vietnamiakról, a dél-koreaiakról és az amerikaiakról. Mindháromról azonos elvek mentén ír, vagyis a történeti háttér után röviden kitér itteni tevékenységeikre, jelzésrendszerükre és hadfelszerelésükre. Nem meglepő módon az amerikai rész kapta a legnagyobb terjedelmet. A fotóanyagokat összességében megfelelőnek találtam, de Paul Hannon grafikái váltakozó minőséget képviselnek: némelyik egyszerűen kiváló, míg másoknál se a testtartás, se a festés minősége nem méltó a kiadványhoz.  

Az amerikai hadsereg hivatalos kiadványai közül a Vietnam Studies sorozat The Development and Training of the South Vietnamese Army 1950–1972 című kötetét használtam fel. Az eredetileg 1975-ös kiadvány a címből is adódóan a déli erők fejlesztéséről és kiképzéséről szól. A kötet a konfliktus főbb szakaszaira bontva vizsgálja az amerikai támogató és tanácsadó tevékenységet (1950-től, tehát még a francia háború időszakától kezdve), tárgyalva a jellegzetes problémákat, terveket, működési formákat, és így tovább. Ezek között szóba kerül többek között a dezertálás, a kiképzési kérdések, a különleges alakulatok szerepe és így tovább. Kérdés, hogy mennyire volt a szerző szelektív egyes témáknál a mundér becsületének védelmében, de a bennfentes jelleg révén mindenképpen hozzájuthatunk kifejezetten érdekes, másutt esetleg nem található információkhoz.  

Robert Brigham ARVN című kötetének alcíme sokatmondó: Élet és halál a dél-vietnami hadseregben. A szerző bevallottan a katonák mindennapjait kívánta bemutatni, azon belül is a csatatéren kívüli mindennapokat. Ennek megfelelően minimális terjedelem jut a taktikai vonalnak, a fókusz az állomány társadalmi hátterén, sorozásán, kiképzésén, harci szellemén és életkörülményein van. Ehhez több száz interjút készített dél-vietnámi veteránokkal, akiket itt-ott meg is szólaltat a szövegben. A kötet terjedelme egyébiránt nem nagy, az érdemi rész körülbelül 130 oldalt ölel fel, viszont Brigham képes volt értékes és olvasmányos tartalommal megtölteni mindezt, amit csak nagy ritkán zavarnak szerkesztési hibák. A képmelléklet sajnos igen soványka, mindössze nyolc oldal, pedig pont a ritkán tárgyalt téma miatt megérdemeltünk volna még legalább kétszer ennyit. Összességében így is kiváló könyv, ami jelentősen hozzájárult a most futó cikksorozathoz. Beszerzését az a tény nehezíti, hogy igen drágán lehet már csak hozzájutni. 

Nathalie Huynh Chau Nguyen könyvében a személyes történetekre helyezte a hangsúlyt, de némileg más megközelítésben. A szerző saját szüleinek sorsa, illetve Ausztráliában letelepedett vietnámi veteránokkal készített interjúi nyomán született a South Vietnamese Soldiers – Memories of the Vietnam War and After (Dél-vietnámi katonák – Emlékek a vietnámi háborúról és azutánról). A fejezetek témáinak (pl. harctéri tapasztalatok, katonanők vagy katonagyerekek) megfelelően bontja ki az interjúalanyok sorsát. Van, ahol szó szerint idéz, másutt saját átiratában foglalja össze tapasztalataikat. Sajnos ez a struktúra elég sok ismétlést von maga után, s ugyanez a beszámolók terén is érezhető. Brigham fenti kötete után már jóval kevesebb újdonságot tartalmazott (bár a haderőknél szolgáló nők terén hiánypótló információkat szolgáltatott). Tizenkét oldalnyi képmellékletet és néhány térképet is kapunk.  

Andrew Wiest könyve, a Vietnam’s Forgotten Army (Vietnám elfelejtett hadserege) két egykori katonatiszt élettörténetén keresztül vizsgálja a helyi erők történetét. Mind Pham Vanh Dinh, mind Tran Ngoc Hue szép pályát futott be, több jelentős ütközetben ott voltak, és még a csatatér túloldalán is ismerték a nevüket, azonban fogságba esésük után más utat választottak: előbbi átállt a néphadsereghez, ennek következtében az egyesült Vietnámban is jól ment a sora, míg utóbbi nem volt hajlandó meghajolni az új hatalom előtt, és hosszú éveket töltött börtönben, majd átnevelő táborokban, míg lehetősége nem nyílt családjával együtt az Egyesült Államokba emigrálni, ahol egykori tanácsadó tisztje segítségével új életet kezdhettek. A szerző olvasmányos stílusban simította egybe e két ember élettörténetét a VKH krónikájával, és a nagy egész ismertetése mellett az apró részletekről sem feledkezik el. Ennek köszönhetően jól követhető a déli hadsereg és az országrész politikai helyzetének alakulása, miközben két valóban érdekfeszítő sorsot is megismerhetünk. E kiváló kötet értékéből igazából csak az von le valamennyit, hogy a fotók és a térképek száma sajnos minimális.  

Visszaemlékezésként Lam Quang Thi tábornok meomárját említhetem. A The Twenty-five Year Century (A huszonöt éves évszázad) egy olyan katonaember önéletrajza, aki egy jómódú dél-vietnámi családban látta meg a napvilágot, és aki a francia alapítású, majd az önálló vietnámi hadseregben kezdettől fogva egészen Saigon elestéig szolgált (1950-től 1975-ig, innen a cím is). A szerző igen részletesen számol be családi hátteréről, neveltetéséről, a francia háború éveiről, a VKH bővítéséről, majd az amerikai háború időszakáról. Ez a hozzáállás rengeteg érdekes és érdemi információval gazdagítja az olvasót, bár nem lehet letagadni az önéletrajzokra általában jellemző szubjektivitást sem, illetve úgy éreztem, elég szemelvényesen válogat a problematikus részekből. Értem ezalatt azt, hogy a déli katonaságban is állandóan érződő politikai sakkjátszmákat vagy épp az amerikai támogatással kapcsolatos kritikákat nem kendőzi el, viszont olyan témákat nem említ, ami neki parancsnokként szintén releváns lehetett akkoriban (például az egyszerű katonák életszínvonala). Ez azért is szomorú, mert vannak nagyon jó meglátásai is, és ilyen megközelítéssel szerintem komolyan növelhette volna a kötet értékét. Csataleírásai általában aprólékosak, s mivel másutt nem említett összecsapásokat is bemutat, valóban hozzátesz valamit a szakirodalomhoz. Sajnos nem mindegyikhez tartozik térkép, és a meglevők közül is több kézzel rajzolt darab akad, amit nem tudok mire vélni. Ezek mellett néhány személyes fotó is helyet kapott itt. 

Army of the Republic of Vietnam 1955–75 
Írta Gordon L. Rottman
Osprey 2010
48 oldal

ARVN – Life and Death in the South Vietnamese Army 
Írta: Robert K. Brigham
University Press of Kansas 2006
178 oldal 

South Vietnamese Soldiers – Memories of the Vietnam War and After 
Írta: Nathalie Huynh Chau Nguyen
Praeger 2016
290 oldal

The Twenty-five Year Century: A South Vietnamese General Remembers the Indochina War to the Fall of Saigon
Írta: Lam Quang Thi
University of North Texas Press 2001
424 oldal 

Vietnam Airborne
Írta Gordon L. Rottman
Osprey 1997
64 oldal

Vietnam Marines 1965–1973 
Írta: Charles D. Melson
Osprey 1992
64 oldal

Vietnam’s Forgotten Army: Heroism and Betrayal in the ARVN 
Írta: Andrew Wiest
New York University Press 2008
350 oldal

Vietnam Studies: The Development and Training of the South Vietnamese Army 1950–1972 
Írta: James Lawton Collins, Jr.
(Department of the Army, 1975)
164 oldal