Interjú három vietnami fiatallal

Miután belevágtam az interjúzásba, szerettem volna megszólaltatni mindkét oldal képviselőt. Jó barátom révén kapcsolatba kerültem egy hazánkban élő vietnami orvostanhallgatóval, s végül megadatott a lehetőség, hogy vele és két barátjával elbeszélgessek. Arra voltam kíváncsi, milyennek látják ők, a fiatalabb nemzedék elődeik háborúját, de más témák is előkerültek. Interjúalanyaim, két ifjú hölgy, Nha és Thu, illetve egy energikus fiatalember, Nhat az 1980-as és 1990-es években születtek (Nha és Nhat délen, Thu északon), jó pár évvel a két országrész egyesítése után.

Ezalatt Washingtonban…

Itt a blogon már nem egy posztban szóba kerültek a Fehér Házban zajló politikai viták és döntések, melyek ismertetése nélkülözhetetlen az Egyesült Államok vietnami szerepvállalásának, pontosabban annak alakulásának megértéséhez. Hosszú és szövevényes krónika ez, melyről filmet készíteni több, mint nehéz feladat. Az HBO és John Frankenheimer rendező mégis felvállalta... 

Remények és kilátások

1967 végére az Egyesült Államok immár harmadik éve vívta háborúját Vietnamban. Ezt a három esztendőt alapvetően a konfliktus kiszélesedése, az ezzel kapcsolatos aggályok súlyosbodása, illetve az ezt ellenző hangok erősödése jellemezte. Mind a kormányzat, mind a társadalom számára egyre égetőbb kérdés volt, mikor és hogyan lehetne ennek a végére érni… 

Mi lesz a megoldás?

Kedves Mindenki!

Éjfélkor lezárult a blog 2. születésnapja alkalmából rendezett nyeremény-, illetve kvízjáték. Nemrég sor került a nyertesek kihúzására, így most következzék az eredményhirdetés.

Már jó ideje igyekszem számon tartani, hogy egy-egy színész hányszor érinti a vietnami témát, de csak nemrég jutott eszembe, hogy ez akár egy posztot is megérne, már csak azért is, mert olvasóim közt is akadnak filmrajongók. Épp ezért most bemutatnék néhányat azok közül, akik – szerepük szerint – nemcsak egyszer fordultak meg a vietnami hadszíntéren, vagy annak környékén. Hogy ki közülük a rekorder, csak az írás végén derül ki…

Interview with Istvan Toperczer

All those interested in military history, may know the name of Istvan Toperczer. Besides his articles published in various periodicals, he has written several books about the Vietnam conflict, to be more precise, about the air war over Vietnam. He was breaking fresh ground by publishing volumes focusing on the Vietnamese side in a topic so far presented more or less one-sided. Of course, to make all that come true, he had to use the most competent sources. So he travelled to Vietnam... Six times in two decades.

In the tunnels of Cu Chi

Interjú Toperczer Istvánnal

Toperczer István nevét a hadtörténelmi-haditechnikai érdeklődésűek már jó ideje ismerhetik, de amellett, hogy cikkeit számos folyóiratban olvashattuk, több kötetet is megírt a vietnami konfliktus, egész pontosan a vietnami légi háború kapcsán. Kifejezetten a vietnami oldalt bemutató könyveivel valóban úttörő munkát végzett egy addig meglehetősen egyoldalúan prezentált témában. Ahhoz persze, hogy mindez megvalósuljon, a lehető legilletékesebb forrásokból kellett dolgoznia. Ehhez pedig elutazott Vietnamba... Bő két évtized alatt hatszor is.

Cu Chi alagútjaiban

Ez az év talán még gyorsabban elszállt, mint az előző, de az előirányzott cikkmennyiség terén most sem lehetett panasz. Az 50 évvel ezelőtti eseményeket követő krónika mellett új rovatok is születtek, és jól látszik, hogy ezek közül elsősorban az interjúk tartanak számot komoly érdeklődésre.

Határ menti csaták

1967 őszén nemcsak a demilitarizált övezetben súlyosbodtak a harcok: a Vietnami Néphadsereg a határ több pontján is támadásba lendült. Ahogy már említettük, ezen hadműveletek célja az amerikai és dél-vietnami erők elcsalogatása volt a nagyvárosok környékéről, előkészítendő a következő év elejére tervezett Tet-offenzívát. A nyugati határvidéken, a Közép-vietnámi-felföldön három nagyobb összecsapás is zajlott ekkoriban.

Már nem sokáig kellett keresniük az ellenséget...

A vietnami beavatkozással kapcsolatos, ötven évvel ezelőtti magyar újságcikkek közül ezúttal egy olyat emelnék ki, mely az amerikai ifjúság és különösen a színesbőrű sorozottak szembehelyezkedésére fókuszál, megemlítve például Cassius Clay nagy port kavart szolgálatmegtagadását. (A négyoldalas cikk megnyitásához kattintsunk az alábbi galériára.)

Ilyen a háború

Hogy milyen hadba vonulni, katonaként élni és túlélni, embert ölni, aztán jó esetben hazatérni és folytatni tovább, csak azok tudhatják, akik maguk is végigcsinálták mindezt. A modern nyugati társadalmakban szerencsére egyre kevesebben tudják, milyen is lehet, ennek ellenére továbbra is szükség van emberekre, akik adott esetben fegyvert fognak – és legalább ennyien vannak, akik ugyan nem, de kíváncsiak rá. Karl Marlantes pár évvel Matterhorn című regényének elsöprő sikere után újra nekiveselkedett, hogy kiírja magából tapasztalatait, ezúttal azonban egészen másféle megközelítésben…

"A háború viszont elválasztja a biztonság illúzióját a haláltól. Egy vaktában kilőtt lövedék is megölhet, nem számít, milyen jó katona vagy. A modern háborúban a halált vagy a sebesülést megúszni sokkal inkább szerencse – vagy épp isteni kegyelem – dolga, és ez jelentős különbség a kezdetleges hadviseléshez képest. Odakinn, a lövészgödrödben hirtelen felébredsz és azonnal tudatában vagy, hogy ez lehet az utolsó alkalom, hogy felébredtél és egyszerre vagy hálás, hogy még élsz és térdig beszarva, mert még mindig ugyanabban a helyzetben vagy. A legtöbb veteránban továbbra is megvan ez a tudatosság – hogy a halál ott figyel a sarkon túl. Tudjuk, hogy mikor az autópályán robogunk munkába, egy óra múlva talán már halottak leszünk. Csak az esélyek változtak meg jelentősen a mi javunkra ahhoz képest, mikor még harcban álltunk. A halállal kapcsolatos esélyekben megmutatkozó különbség az, amitől a küzdelem ráébreszt saját halandóságunkra, és ami az autópályán tudat alatt, de velünk van."

A Ho Si Minh-ösvény

Az eddigi posztokban már többször szóba került a vietnami háború egyik legjelentősebb „szereplője”, mely döntő szerepet játszott a konfliktus történetében, és lényegében a Dél-Vietnamban harcoló kommunista erők harckészségének záloga volt. Jelen cikk ezt a sokat emlegetett stratégiai útvonalat mutatja be.

Észak-vietnami katonák ereszkednek le
egy sziklafalra épült lépcsősoron

Catherine Leroy élete

A vietnami konfliktust dokumentáló számos fényképész közül kettőt már megidéztem, de a sor még rengeteg nagy nevet tartalmaz, ezért következzen most egy újabb rettenhetetlen hölgy, aki kétségtelenül rajta hagyta névjegyét a háborút megörökítő gigantikus fotóanyagon.

Dzsungelgyakorló és ejtőernyős jelvény: Leroy mindkettőt kiérdemelte

Harc a hegycsúcsokért

A demilitarizált övezetben vívott ütközetek történetének margójára mindenképpen odakívánkozik egy viszonylag új – szerencsére nálunk is kiadott – regény, mely megjelenése után nem sokkal sikerkönyv lett az Egyesült Államokban. Ez nem is csoda, hiszen írója egykor ott harcolt a ködös vietnami hegycsúcsokon és bőven volt mit papírra vetnie az átélt élményekből…

„A Matterhorn az én személyes metaforám a vietnami háborúra – megépítettük, elhagytuk, megrohamoztuk, elveszítettük és újra elhagytuk.”

A McNamara-vonal

A demilitarizált övezetben folyó harcok kapcsán már említettem azt a műszaki zárat, mely a sajtóban hamar megkapta a McNamara-vonal titulust. Erre pedig érdemes bővebben is kitérni, mivel érdekes példaként szolgál arra, hogy milyen – esetenként teljesen működésképtelen – technikai jellegű ötletek vetődtek fel az otthoni szakértők részéről…

Amerikai munkagép dolgozik a műszaki zár felhúzásán

Orvosként a háborúban

Véletlen egybeesés, hogy pont a demilitarizált övezettel kapcsolatos cikk írása közben néztem újra ezt a filmet, mely többek között a Con Thien-i határcsatát is felvillantja, bár fő vonalát mégis az egészségügyiek vietnami mindennapjai adják. Ez utóbbi sem gyakori téma a háborús darabok körében, bár időről időre készülnek örvendetes kivételek.

Don Jardian az amerikai flotta orvostisztje, aki nap mint nap sebesült tengerészgyalogosokat lát el a frontkórház viszonylagos biztonságában. Ezzel meg is elégedhetne, de neki több izgalom kell, így az sincs ellenére, ha néha a csatatérre vezénylik. Közben megismerkedik egy csinos nővérrel is, akibe persze beleszeret, és aki képes kicsit más irányba terelni ezt a kalandor lelket...

Harcok a demilitarizált övezetben

Sok ütközetet említettünk már, de eddig nem volt még szó a két Vietnamot elválasztó, a 17. szélességi körnél húzódó demilitarizált övezet környékén dúló harcokról. Ez a terület elkeseredett küzdelem színtere volt 1967–68-ban és komoly figyelmet kapott az amerikai sajtóban is.

A Con Thien-i támaszpont peremsávján...

Ahogy az észak-vietnami reguláris erők 1966 folyamán egyre nagyobb létszámban avatkoztak be a délen folyó háborúba, úgy nehezedett egyre nagyobb nyomás a nyolc kilométer mély – és csak nevében – demilitarizált övezetre is. Júliusban az itt felderítést végző tengerészgyalogosok észak-vietnami erőkkel csaptak össze. Ezt követően, a július 7-től augusztus 2-ig tartó Hastings-hadművelet keretében számos harcérintkezés kialakult a körzetben, minek következtében még több amerikai és dél-vietnami zászlóaljat irányítottak ide.

Interview with a one-man modelling company

Coming back to scale models, we should take a look at an enterprise producing mostly Vietnam related kits. To make it more interesting, this small company, BRAVO-6 (a suggestive name, for sure) is the work of one man, Vladimir Demchenko of Russia, but his products are well-known among modelers all over the world. Now you can read an exclusive interview with him.

Please note: this interview was originally published here in Hungarian. As it may be interesting to foreign modelers, as well, it is hereby published in English, too.

How did it all start and what was your motivation to do Vietnam War model figures?

Although I got started as an aircraft modeler in the late 1980s, I was always interested in the Vietnam War. I can remember two main key points that turned my mind then: the first was the Oliver Stone movie, ‘Platoon’, the second was a Verlinden catalogue that I occasionally saw in our local modeling club. After that I had no doubts about my future!
In the mid-1990s I seriously began to work with dioramas and vignettes. Of course, I wanted to concentrate on my favourite theme, but as you remember, the range of Nam figures was so scant those days – I can remember just old-fashioned Verlinden figures and some Dragon kits. So I was haunted by my old dream about a wide and interesting range of Nam figures.

Interjú egy egyszemélyes makettgyártóval

Ha már belevágtunk a makettezés témakörébe is, gondoltam, érdemes lenne bemutatni egy olyan vállalkozást, mely túlnyomórészt a vietnami háború által inspirált makettkészleteket gyárt. Hogy még érdekesebb legyen, elárulom, hogy ezen aprócska cég, a BRAVO-6 mögött mindössze egyetlen ember, az orosz Vlagyimir Demcsenko áll, munkásságát azonban túlzás nélkül már az egész világon ismerik a makettezők. Következzék tehát egy vele készült exkluzív interjú, melyet néhány nap múlva angolul is közzéteszünk itt, a blogon.

Hogy kezdődött ez az egész? Mi ösztönzött arra, hogy vietnami témájú figurákat gyárts?

Bár repülőgép-makettezőként kezdtem a nyolcvanas évek végén, mindig is érdekelt a vietnami háború. Két lényeges mozzanat irányította rá a figyelmemet. Az első Oliver Stone filmje, A szakasz volt, a második egy Verlinden-katalógus, mely a helyi makettező klubban került a kezembe. Ezután nem volt kétségem a jövőt illetően...
A kilencvenes évek közepén egyre komolyabban foglalkoztam diorámák és kiskompozíciók építésével. Természetesen kedvenc témámra akartam koncentrálni, de ahogy arra ti is emlékezhettek, akkoriban nagyon kevés releváns készlet volt kapható – csak a régi Verlinden-figurákra és a Dragon makettjeire emlékszem. Régi álmom kísértett, hogy mindenféle érdekes vietnami vonatkozású figurát kellene készítenem.

Patkányok, előre!

Most, hogy a végére értünk a vietkong alagútrendszereket bemutató sorozatnak, vegyük elő a témához kapcsolódó egyetlen játékfilmet. Ugyanis ezek a földalatti járatok több releváns alkotásban is felbukkannak, de csak egy olyan készült, mely kifejezetten az itt zajló küzdelmet mutatja be, méghozzá az elsősorban videójáték-feldolgozásairól és horrorjairól ismert Uwe Boll rendezésében.

A forgatókönyv jól érzékelhetően nem annyira a karakterekre összpontosít, sokkal inkább az alagutakra és a földalatti közelharc szörnyűségeire. Így tehát, bár mindkét oldal képviselői megjelennek, igazából semelyikük személyisége nem kap hangsúlyt. Gondolhatnánk tehát, hogy sokkal inkább akciófilmet látunk, mint háborús filmet, de nem így van: a drámai hangvétel végig érezhető, még ha a színészek egy része enyhén szólva nem is az az őstehetség. Annyit viszont érdemes hozzátenni, hogy a legtöbb dialógus rögtönzött, ami talán nem feltétlenül baj, bár az is tény, hogy ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a Tunnel Rats olyan kritikákat kapjon később, amilyeneket. A járatokban folytatott észveszejtő küzdelem, a kíméletlen csapdák, a bezártságérzet viszont kétségkívül hatásos elegyet ad ki és még ha filmként nem is tudnám agyondicsérni, elismerem, hogy megvannak a maga pillanatai, amelyekért legalább a téma iránt érdeklődőknek ajánlhatom.