Matterhorn (Karl Marlantes)

Harc a hegycsúcsokért

mattherorn.jpgA demilitarizált övezetben vívott ütközetek történetének margójára mindenképpen odakívánkozik egy viszonylag új – szerencsére nálunk is kiadott – regény, mely megjelenése után nem sokkal sikerkönyv lett az Egyesült Államokban. Ez nem is csoda, hiszen írója egykor ott harcolt a ködös vietnami hegycsúcsokon és bőven volt mit papírra vetnie az átélt élményekből…

„A Matterhorn az én személyes metaforám a vietnami háborúra – megépítettük, elhagytuk, megrohamoztuk, elveszítettük és újra elhagytuk.”

Olyannyira bőven, hogy a hét év alatt megírt, csekély 1600 oldalas kéziratot eleinte egyik kiadó sem akarta elvállalni, holott akkor már túlvoltunk az ezredfordulón is és számos vietnami visszaemlékezés napvilágot látott már könyv alakban vagy a mozivásznon a korábbi évtizedekben, nem egy ezek közül elsöprő sikerrel. Marlantes ezért meghúzta a szöveget a felére, de így is csak egy kis magánkiadónál tudta megjelentetni 2009-ben. Az elismerés nem késett, így a következő kiadások már jóval nagyobb példányszámban láttak napvilágot. Könyve lényegében azonnal klasszikusa lett az amerikai háborús irodalomnak és joggal: kritikusai egyenértékűnek tartják az Oroszlánkölykökkel vagy a Meztelenek és holtakkal, de a veteránok is dicsérik. Én is csak azt tudom mondani, hogy több visszaemlékezés ismeretében sem unalmas olvasmány, és itt-ott kissé pórias stílusa ellenére is végig lekötött.

"Meg sem próbálok irodalmi kritikát írni a könyvről. De a regény hitelességét meg tudom ítélni. Ugyanabban az időszakban szolgáltam Vietnamban, mint a szerző, tapasztalataink csak annyiban térnek el, hogy más alakulatban szolgáltunk: Marlantes a 4/1-es Charlie században, én az Alphában. Annyira pontos, annyira valós és egy csomó emléket felidézett bennem. Ha valaki tudni akarja, milyen volt tengerészgyalogos lövészként Dél-Vietnamban, az I. hadtest területén a hatvanas évek végén, olvassa el a Matterhornt. Nem is tudom szavakba önteni, mennyire lenyűgözött. Mr. Marlantes telibe talált vele. Megírta az én történetemet és azokét, akikkel ott gyűrtük a dzsungelt, harcoltunk, sírtunk és meghaltunk. Köszönöm, uram. Semper fi."
– Rodger Clemons, vietnami veterán (amazon.com)

marlantes_in_vietnam.jpg

Regényének főhőse a frissen érkezett, tapasztalatlan Mellas hadnagy, aki tengerészgyalogos szakaszával a határsáv hegyeit és völgyeit járja a beszivárgó észak-vietnami erők nyomában. Míg ő és emberei az ellenséggel és egymással küzdenek, feletteseik saját pitiáner háborújukat vívják a biztonságot jelentő támaszpontok belsejében. Az egyszerű bakák és a könyörtelen katonai hierarchia világa elevenedik meg előttünk, ahol a fegyelem és a hűség gyakran felülírja az észérveket, s az érzéketlenül pedálozó parancsnokok olykor ugyanolyan veszélyt jelentenek, mint az ellenség odakinn, a dzsungelben. Az író, aki egyetemi évei alatt lett tartalékos és csak felsőfokú tanulmányai végeztével jelentkezett frontszolgálatra, alapos megfigyelőként részletez embert, helyszínt, körülményeket, bármit. Kézzelfogható közelségbe hozza a párás völgyeket, a primitív őserdei támaszpontokat, az unalmat és az egyhangúságot, illetve a csata egyszerre rettenetes, egyszerre eksztatikus élményét. Nem ez az első regény a világirodalomban, amely lerántja a leplet a katonáskodás sokak által misztifikált világáról, de a legjobbak közé sorolható ilyen téren is.

„Győzni a harcban olyan, mint szeretkezni egy kurvával. A lázas testi sietségben egy pillanatra elfelejtesz mindent, de aztán oda kell adnod a pénzed annak a nőnek, aki kitessékel az ajtón. Látod a piszkot a falon és a savanyú képedet a tükörben.”

karl_marlantes.jpg

Marlantes egyébként a fentiek ellenére sem egyértelműen békepárti író. Úgy véli, a katonai erő alkalmazását bizonyos esetekben nem lehet kikerülni, ugyanakkor könyvével figyelmeztetni is akarta a jelen és a jövő döntéshozóit arra, hogy milyen veszteségekkel jár fiatalembereket háborúba küldeni.

„Remélem, a könyv ráébreszti az embereket arra, hogy a fiatal srácok azok, akik háború idején eltakarítják a felnőttek által előidézett rumlit. A háború nem a diplomácia folytatása más eszközökkel, ez baromság. A háború a diplomáciai kudarc eredménye. És a kölykök a legjobb fegyverek. Úgyhogy gondosan válaszd meg a csatateret, és ne pazarold ezt az értékes erőforrást. Ha elolvasod ezt a regényt, megérted, hogy milyen is valójában harcban állni és mit tesz mindez az emberekkel. Ne használd ki őket meggondolatlanul. Nem vagyok pacifista, tudom, hogy van olyan, hogy valamit meg kell tenni. De Istenemre, akkor légy biztos a dolgodban.”

A magyar kiadás az Európa Kiadó munkája. A hozzáértő fordítók ellenére sajnos bántó szakmai hibák is előfordulnak (amilyen az „AK-47-es géppisztoly” vagy a „Claymore ugróakna”, esetleg az állítólagos észak-vietnami "páncélgránátos hadosztály"), de a sor még hosszan folytatható lenne). Az olvasmányosságot talán nem rontják le, de ez a kötet jelentősége folytán nagyobb odafigyelést igényelt volna. Meg amúgy is…

marlantes_what_it_is.jpgMarlantes pár évvel később ismét könyvet írt, ez azonban nem regény, sokkal inkább merengő és anekdotázó esszé: a What It Is Like To Go To War (Ilyen a háború) a katonáskodás univerzális élményét és hatásait próbálja rendszerezni, rámutatva arra is, amire szükség volna ahhoz, hogy a csatába induló vagy onnan hazatérő harcosok könnyebben értelmezhessék és feldolgozhassák a rájuk váró, illetve a már megélt élményeket. Erről a kötetről is írtam összefoglalót.

 

HA TETSZETT A CIKK, KÉRLEK, LÁJKOLD A POSZTOT (FENT), ILLETVE,
HA SZERETNÉL MÉG ILYET OLVASNI, A BLOGOT (JOBBRA FENT). 

Matterhorn (Matterhorn)
Írta: Karl Marlantes
Fordította: Gy. Horváth László & Tábori Zoltán
Európa 2012
680 oldal