Apokalipszis óriásgorillával

Ahogy többször is említettem, manapság már kevésbé kerül elő játékfilmeken a vietnámi háború, de a kivételek néha kifejezetten szokatlan műfajokban érkeznek… Mondjuk egy szörnyfilmben. Ez a zsáner mostanság reneszánszát éli, így térhetett vissza a vászonra többek között Kong, a gigászi gorilla. Az ő történetét először 1933-ban vitték filmre, és azóta nem kevesebb mint tizenegy alkalommal szerepeltették még nagyjátékfilmen, hol önállóan, hol más óriásszörnyekkel szemben. Ezenfelül három tévésorozat is készült vele, sőt a Netflix jelenleg egy animeszériát, a Disney pedig élőszereplős eredetsorozatot tervez a témában. Popkulturális ismertségét számtalan más megjelenés is elősegítette, hiszen paródiákban, rajzfilmekben, képregényekben vagy épp vidámparki motívumként is számtalanszor feltűnt az elmúlt évtizedekben. 

Kong mostanság főleg egy másik legendával, Godzillával szokott összecsapni. Így történt 2021-ben, Kong Godzilla ellen címmel, és nemsokára újra megütköznek, várhatóan a jövő évben. A most bemutatandó 2017-es alkotásban, a Kong: Koponya-szigetben viszont jóval az említett szörnytorna időpontja elé utazunk vissza. 1973 tavaszán éppen hazaindulnak az utolsó amerikai alakulatok Vietnámból, amikor a Landsat és a Monarch cégek expedíciót indítanak egy feltáratlan csendes-óceáni szigetre. A szállításról és a biztosításról pedig a hadsereg egy frissen kivont, veterán helikopterszázada gondoskodik. A viharzónával védett területre bejutás még egész simán megy, de hamarosan furcsa és rémisztő lényekkel találják szembe magukat…

Ez így nem sokban tér el egy átlagos szörnyfilm szinopszisától, amelyben a vietnámi motívum inkább csak retróelemként lehetne jelen. Azonban a forgatókönyv második felében sem dobják sutba mindezt, és itt nemcsak a trópusi környezet buja zöldjében bandukoló katonákra kell gondolnunk, hanem a kontextusra, benne egy elveszített háború traumájával, ami könnyen párhuzamba állítható egy hasonlóan kilátástalan helyzettel, és ami még nagyon fontos, azzal a kérdéssel, hogy a főszereplők mindezt hogyan is kezelik. Tágabb értelemben természetesen az emberiség és a természet (sajnos) véget nem érő harcát is beleképzelhetjük ebbe az alaptörténetbe, illetve az ember felelősségének kérdését a környezet védelmében, de a karakterek és a párbeszédek tesznek róla, hogy ne merüljön feledésbe a vietnámi háttér. 

És hogy hogyan is lyukadtak ki ide a készítők? A forgatókönyv első változatának írója, Max Borenstein elmondása szerint nem akarta szolgaian lemásolni a korábbi Kong-filmek klasszikus (“a szépség és a szörnyeteg”) történetét, sokkal inkább az Apokalipszis most hatása alatt formálta az alapanyagot (bár a női főszereplő révén finoman megjelenítették az említett kapcsolatot is). A történet idősíkjáról még folytak viták, és emiatt a szkript egyes változataiban más korszakokba (például az első világháború idejére) ugrottak át. A felfogadott rendezőnek, Jordan Vogt-Robertsnek azonban nagyon megtetszett a vietnámi összefüggés, így végül ennél maradtak. Ennek megfelelően az ismeretlen fenyegetés felé tartó, a külvilágtól elszigetelt katonák kerültek a fókuszba, akik közül néhányan rutinszerűen démonizálják ellenfelüket, és kizárólag fegyveres megoldásban gondolkodnak, holott a kérdés ennél jóval összetettebb – szerencsére akadnak mellettük civilek is, akik más szempontból is képesek értelmezni a helyzetet. Ami pedig Kongot illeti, vele kapcsolatban a direktor úr tisztelegni akart a klasszikus változat előtt, és az ILM szakemberei ennek megfelelően, a ‘33-as verziót megidézve, de modern eszközökkel és komoly részletességgel alkották meg a gorilla digitális modelljét. A forgatókönyv is merít a klasszikus változatból, mert a Koponya-sziget már abban is szerepelt, ahogy a földdarabot benépesítő, őskort idéző egyéb állatok is. 

A filmet jelentős részben Hawaiin, Ausztráliában, de főleg Vietnámban forgatták. Ez utóbbi részlet azért említésre méltó, mert a nemzetközi filmipar az elmúlt években kezdte csak felfedezni “Délkelet-Ázsia gyöngyszemét”, és a Koponya-szigethez olyan vidékeken is vettek fel jeleneteket, ahol azelőtt nem járt még nagyjátékfilmes forgatócsoport. Az egzotikus helyszínek, például a világörökség részét képező Ha Long-öböl (lásd a helikopteres jelenetet) nagyot dobtak a látványon, amely itt-ott valóban lélegzetelállítóan szép. A CGI-technológia leginkább a hátterek, illetve a helikopterek, az állatok és szörnyek megjelenítésénél lép színre. Ezek nagyon meggyőzőek, és bár pár helyen picit túlzásba is vitték a vizuális duhajkodást, a film képi világa nem egyszerűen erős, hanem emlékezetes. Példaként bedobhatnám a helikopteres jeleneteket, amelyek persze más miatt is kimerítik a “badass” kategóriát (hiába, az Apokalipszis most még mindig sokakat inspirál), szóval azok az elvetemültek, akik minden lehetőséget megragadnak, hogy Huey-k felszállását és repülését nézzék, illetve hallgassák (lehetőleg 5.1-es hangrendszerrel és nagyképernyőn), azok ne merjék kihagyni az alábbi képsorokat. 

A szereposztás mind a fő-, mind a mellékszereplők kapcsán meggyőző. Samuel L. Jackson (aki nem először érinti a vietnámi témát) otthon érezhette magát kemény, de bajtársias parancsnokként, akinek kissé agyára ment egy megnyerhetetlen háború traumája – bár reménykedtem, hogy sikerül elszakadni nála a “hajlíthatatlan katonatiszt” klisétől vagy épp Ahab kapitány figurájától. Beosztottjai nem kapnak ilyen mélységet, bár például a Cole-t alakító Shea Whigham kiválóan ráérzett a közömbös, harcedzett pilótára (őt egyébként a Tigrisek földjénben is láthatjuk egy rosszmájú újonc szerepében), de Toby Kebbell is szót érdemel a szűkszavú Chapmanként. John Goodmannek nem esett nehezére eljátszani Randát, az egész vállalkozást erőltető kutatót, aki ugyanúgy küszködik múltja démonaival, de John C. Reilly is abszolút a helyén van, ahogy a leszerelt SAS-tisztet alakító és méltán népszerű Tom Hiddleston is. (Az ő neve, a James Conrad nyilván utalás az Apokalipszis mostot inspiráló regény, A sötétség mélyén szerzőjére, Joseph Conradra.) Brie Larson jól adja az agilis, békepárti és burkoltan feminista fényképészt, már csak azért is, mert a rendező ötletére nemcsak eljátszotta a fotográfust, hanem konkrétan tényleg fotózott a forgatás közben, méghozzá nagyon szép eredménnyel. Sajnos a szövegkönyv nem minden esetben használja ki a szituációk erejét: bizonyos részek zseniálisak (például Jackson úr Ikaruszról szóló monológja), mások kimondottan gyengécskék (például Mills nyavalygásai). Még így is korrekt a forgatókönyv, s ennek köszönhetően a mozgalmas akciórészek nem nyomják agyon a történetet.

Az akcióműfaj és a vietnámi háború időszaka persze ordít egy igazán atmoszférikus filmzenéért. Henry Jackman pedig kitett magáért: nyugodtan állíthatom, a korszak slágerei (például a Black Sabbath Paranoidja vagy a Jefferson Airplane White Rabbitje) mellett az instrumentális filmzene is telibe talál. A felszállást kísérő dallamok, vagy a mesterien, szinte szuggesztíven összevágott, a sztorinak kiválóan megágyazó, montázsszerű főcím alatt futó zene számomra felejthetetlenek. 

A 185 millió dollárból készült film végül 566 milliós bevételt produkált, és az újhullámos szörnyfilmek között a legnyereségesebb lett. A vietnámi bemutató – nyilván nagyrészt a helyi érdekeltség miatt – kimondottan jól sikerült, a nyitóhétvége 2,5 millió dolláros summát hozott, ami országos rekord volt. Nagy általánosságban a nemzetközi kritikai fogadtatás is kedvezően alakult, és díjakra is jelölték a művet, bár ezek közül végül egyet sem nyert el. Mindazoknak ajánlom, akiktől a szörnyes akcióvonal nem idegen, esetleg a korábbi Kong-filmeket is szerették. Aztán a stáblista után elrejtett zárójelenetről se feledkezzenek el…

A film DVD-n és BluRay-en is elérhető nálunk. A kétlemezes DVD-változatot szívből tudom ajánlani: angol és magyar hangsáv, illetve ugyanilyen feliratok kerültek rá, illetve emészthető mennyiségű extra, úgymint kimaradt jelenetek, lényegre törő werkfilmek, Monarch-akták, kisfilm a vietnámi forgatási helyszínekről és Brie Larson fotós tevékenységéről, továbbá Tom Hiddleston utazási beszámolója. 

Kong: Koponya-sziget
(Kong: Skull Island)
Warner Bros. / Legendary Pictures 2017 (118 perc)
Rendezte: Jordan Vogt-Roberts
Főszereplők: Samuel L. Jackson, Tom Hiddleston, Brie Larson
Zene: Henry Jackman