Hadifogoly voltam Dél-Vietnamban (George Smith)
Két év a Nemzeti Felszabadítási Fronttal
Már megint egy könyv, amely a háborús években jelent meg nálunk és amelyet az antikváriumok polcairól szereztem be, gondolván addig kell lecsapni rá, amíg van még belőle olvasható példány.
A szerző, George Smith a kilátástalan szegénység elől menekült az amerikai szárazföldi haderőbe az ötvenes évek végén, ahol aztán légideszantosként szolgált. A civil élet azonban a leszerelés után sem ment neki könnyebben, így visszatért a seregbe, s ezúttal felcser lett a Különleges Erőknél. Így került Dél-Vietnamba, ahol a helyi alakulatok mellett szolgált, újra és újra elképedve az ottani állapotokon. 1963 novemberében aztán támadás érte a támaszpontjukat és több bajtársával együtt fogságba esett. Akkor még nem tudta, de két esztendőt kellett azokkal az emberekkel töltenie, akikről eleinte feltételezte, hogy rövid úton elvágják a torkát. Nem így történt, neki pedig lett oka újra és újra elképednie, de ezek után inkább pozitív értelemben…
Smith részletekbe menően ábrázolja fogságának hosszúra nyúlt hónapjait, melyek akkor is súlyos terhet róttak rá, ha közben be kellett látnia, hogy a körülményekhez mérten igen jól bánnak vele, őrei pedig nem brutális vademberek, hanem elszánt hazafiak, akik okkal szállnak szembe a dél-vietnami rezsimmel. S bár szabadságvágya ettől függetlenül dolgozott benne, a háborúval kapcsolatos nézetei, illetve saját szerepéről alkotott képe jócskán megváltozott. Mikor szabadulása után egy kambodzsai sajtókonferencián megkérdezték, mihez kezd, azt válaszolta, szerepet akar vállalni a háborúellenes mozgalomban. Emiatt a hadsereg még jó ideig nem engedte haza és később vádat is emeltek ellene, hogy nyomást gyakorolhassanak rá. Ennek ellenére az amerikai közvélemény előtt is szót emelt a vietnami beavatkozás ellen az 1971-es Winter Soldier elnevezésű vizsgálatban, melynek keretében a nyilvánosság elé tárták a Délkelet-Ázsiában elkövetett háborús bűnöket. Beszámolója 1967-ben jelent meg a tengerentúlon, hazánkban pedig négy évvel később.
Két dolgot jegyeznék meg a kötet kapcsán. Az egyik, hogy nem tudom, a korabeli magyar cenzúra mennyire nyúlt bele: el tudom képzelni, hogy a magyar fordítás teljesen korrekt, de hozzá kell tennem, előfordulnak benne olyan megnyilvánulások is, melyek nekem kicsit gyanúsak. Ugyanis szinte minden esetben, mikor szóba kerül például az amerikai hadsereg, csak úgy ömlenek a negatívumok; egyszerűen nem értem, hogy Smith ilyen hozzáállással hogy térhetett vissza a haderőbe és hogy válhatott zöldsapkássá. A másik, hogy nem szabad általánosítani ezen könyv alapján: a gerillák fogságába esett katonák sajnos korántsem mindig részesültek emberi bánásmódban (erre hozunk még példát a későbbi posztokban), pláne a háború kiszélesedése után. Smith 1963-ban esett fogságba, amikor az Egyesült Államok hivatalosan még nem állt hadban és viszonylag kis létszámú erőket állomásoztatott ott. Egyes részletek alapján (a gerillák többször is fotókat és filmfelvételeket készítettek róluk, hogy láttassák, milyen jól bánnak a foglyokkal) úgy vélem, eleve egy propaganda-hadjárat részeinek tekintették őket, így szempont volt, hogy tényleg ne essen bántódásuk. Ettől függetlenül tényleg meghatók egyes megjegyzések arról, hogy a foglyok nemcsak megülhették saját ünnepeiket, de az őrség még segédkezett is az előkészületekben. Smith beszámolója így valóban emberi arcot ad az egykori ellenfélnek.
A magyar kiadás pozitívuma, hogy képmelléklet és nagyon alapos lábjegyzetek egészítik ki a szöveget, ami rendkívül fontos azok számára, akik nem ismerik a háború korai szakaszának történéseit (szóba kerül például Diem elnök korrupt rendszere vagy Norman Morrison tűzhalála).
Hadifogoly voltam Dél-Vietnamban
(POW: Two Years With The Vietcong)
Írta: George E. Smith
Fordította: Békés András
Magvető 1975
358 oldal