A téma végéhez közeledve tekintsük át a szakirodalmat is. A SEAL-ekről ma már nem nehéz forrásokat találni, és az átfogó kötetek mellett igen sok visszaemlékezés is elérhető. Én túlnyomórészt ez utóbbiakra támaszkodtam, és most elsősorban, de nem kizárólagosan ezeket fogom bemutatni.
Kedves Mindenki!
Pár héttel ezelőtt hekkertámadás érte a blog Facebook-oldalát. Hozzáférésemet ezáltal elvesztettem. A támadó szerencsére nem tömte meg az oldalt vállalhatatlan szeméttel, nem használta a bankkártyámat (amelyet letiltottam, és újat igényeltem), de így sem volt örvendetes, hogy egy évek óta épülő felületemet elvesztettem.
Egy pixelekben gazdag csatatér
Érdekes, hogy a relatíve ritkás vietnámi témájú videójátékok között elvétve foglalkoztak a SEAL-ekkel (és modern viszonylatban se volt ez másképp), viszont van egy a hőskorból, ami egyenesen ezt az alakulatot tette meg főszereplőnek. A hőskor emlegetése pedig nem túlzás, hiszen 28 évvel ezelőtt, 1993 végén látott napvilágot a szóban forgó PC-s szoftver.
Dragon 1:16
Ha már SEAL-ek, egy témába vágó makett is kellett… Így szereztem be egy régóta halogatott készletet, amely a kilencvenes évek közepén látott napvilágot a Dragon jóvoltából. Ez a cég 1:35-ben akkoriban egészen bőkezűen bánt a vietnámi témával, és amikor megkezdték az 1:16-os Warrior szériát, feltűnt ott is egyik 35-ös készletükben már elsütött figurájuk 1607-es sorszámmal.
Richard Marcinko élete
A SEAL-ek kapcsán már bemutattam Roy Boehm nem mindennapi élettörténetét, de ha már itt tartunk, sort kerítek egy másik, hasonlóan híres-hírhedt tengerészkommandósra is, akinek nevét regényeinek köszönhetően hazánkban is ismerik…
Marcinko az 1990-es években
SEAL-ek Vietnámban: Fegyverzet és felszerelés
A Vietnámban bevetett SEAL-alakulatok egyenruhája és felszerelése igen változatos volt. A támaszpontokon sokszor civil öltözéket vagy standard olajzöld gyakorlót viseltek, de bevetésen a különböző terepszínű ruhadarabok voltak a leggyakoribbak (főleg a tigriscsíkos, illetve az ERDL-levélminta), nemegyszer keverve. Néha zsákmányolt ellenséges egyenruhákat is használtak. A felsőt sokszor betűrték (védekezésül a piócák ellen), viszont a nadrágszár alján található szűkítőzsinórt ritkábban használták (hogy a partraszállás után a víz minél könnyebben kifolyhasson). Névszalagot, egységjelvényt vagy rendfokozati jelzést szinte sosem viseltek.
A SEAL-eknél jól megfért egymás mellett
a farmernadrág és a terepszínű felső
Egy SEAL visszaemlékezése
A SEAL-taktikát taglaló cikk kiegészítéseként mindenképpen közzé akartam tenni egy megtörtént bevetésről szóló visszaemlékezést. Ehhez hosszas válogatás után végül Harry Constance kötetét választottam, amelynek nyolcadik fejezete egyebek mellett részletesen mutat be egy kissé félresikerült akciót, méghozzá a tervezéstől a hazatérésig. Ahogy az várható, nem éppen könnyed olvasmány, de nagyon tanulságos, mert jól példázza, hogy mi minden mehet félre a harctéren, milyen fontos a rögtönzés, a kommunikáció, illetve a szerző az elkövetett hibákat sem próbálja a szőnyeg alá söpörni.
SEAL-ek Vietnámban: Taktika
A SEAL-eknek nem kellett sokat várniuk az első bevetésekre. A kubai rakétaválság során behatoltak a szigetországba, ott voltak az 1965-ös dominikai inváziónál, Libanonban, Afrikában, de ekkor a figyelem már inkább Délkelet-Ázsiára irányult.
Bevetésre készen a zöldarcúak
Roy Boehm élete
Az amerikai flotta SEAL-alakulata történetének legfontosabb nevei között az egyik első Roy Boehmé, akit az egység alapítójaként ismernek. Egy sokat látott tengeri medve volt, aki több háborúból is kivette a részét, mielőtt Vietnámba ért volna.
Roy Boehm 30 éves szolgálata végén
SEAL-ek Vietnámban
A Vietnámban megfordult amerikai különleges alakulatok közül minden bizonnyal a haditengerészet SEAL-csoportjai számítottak a leghatékonyabbnak. Az 1962-ben megalapított egység egyes tagjai már abban az esztendőben megjelentek Délkelet-Ázsiában, és szakaszaik további tíz éven át jelen voltak. Itteni bevetéseikkel alapozták meg máig fennálló hírnevüket.
UDT-búvár merülés közben egy robbantási gyakorlaton
Kedves Mindenki!
Éjfélkor befejeződött a blog hatodik születésnapja alkalmából rendezett nyereményjáték, most pedig következzen az eredményhirdetés.
Lassan iskolába kell íratni a blogot… Más szóval hatévesek lettünk. A korábbi időszakokhoz képest a tempó és a megjelentetési gyakoriság csökkent valamelyest, de ez érthető, lévén egy egyéves tanfolyamot végzek, meg aztán első regényem kiadása is elvitt némi időt és energiát. De a blog is így pörög tovább, szóval nem kell megijedni.
A hadnagy úr nem tágít...
Jó ideje nem mutattam be semmit a nyolcvanas évek B-kategóriás vietnámi témájú akciófilmjei közül. Most egy annak idején VHS-en hozzánk is eljutott, illetve a televízióban is sugárzott, viszonylag jól ismert, 1988-as darabot vettem elő.
Egy legenda emlékezik
Tim Page nevét már többször említettem, legutóbb éppen a Requiem című emlékalbum kapcsán. Bár élettörténete külön posztot érdemelne (na, talán egyszer), könyvéről szólván röviden bemutatnám, mert ahogy kitalálható ő sem mindennapi ember.
Képregényes visszaemlékezés
Pár évvel ezelőtt már beszámoltam egy több szériát megért vietnámi témájú Marvel-képregénysorozatról, de most ideje írnom “a másikról” is, amely nagyjából ugyanabban az időben jelent meg, és hasonlóan híres lett.
Egy háború krónikája
Vannak olyan fordulópontjai az emberi életnek, amelyek egy bizonyos időponthoz köthetők, mások esetében már nehezebb lenne meghatározni a pontos dátumot. Ha viszont megkérdezné valaki, hogy tulajdonképpen mikortól is érdeklődöm én a vietnámi konfliktus iránt, akkor viszonylag egzakt módon meg tudnám válaszolni.
Éppen harminc évvel ezelőtt, 1991 szeptemberében történt a dolog. A könyvtárosnő beengedett minket, néhány osztálytársamat és engem az őrmezei Menyecske Utcai Általános Iskola (akkor már Kerényi György Általános Iskola) apró könyvraktárába. Időről időre szanálniuk kellett a felesleges könyvállományt, így megmutatta, hogy melyik polcokról lehet válogatni. Ekkor került a kezembe egy kicsi, puhafedeles kötet: Dzsungelháborútól győzelemig. Le is csaptam rá.
Láttál már repülő elefántot?
A Jó reggelt, Vietnám! kapcsán említettem, hogy erről a konfliktusról alig készült vígjáték, most pedig megállapíthatom, hogy családi film se sok. Valószínűleg a Dumbó-hadművelet az egyetlen, s ezt nem meglepő módon a Disney Stúdiónak köszönhetjük.
A zöldsapkás Doyle százados éppen megérkezik a vietnámi hegyek közé, hogy a helyi törzsekkel együttműködve felderítse a Ho Si Minh-ösvény közeli szakaszát. A türelmetlen, öntelt tiszt szöges ellentéte elődjének, az idősebb és bölcsebb Cahill századosnak, így hozzáállásuk is gyökeresen ellenkező lesz, mikor formabontó feladatot kapnak: keríteniük kell egy elefántot az őket befogadó falunak, méghozzá gyorsan, még a közelgő holdújévi ünnepségek előtt.
Az esztendő legnagyobb slágerei
A nyári szezon kihagyhatatlan témája itt a blogon az ötven évvel ezelőtti slágerek felidézése, persze a teljesség igénye nélkül, de annál nagyobb lelkesedéssel és nosztalgiával. Vágjunk is bele.
Az év legsikeresebb amerikai slágere a Three Dog Night Joy to the World című dala volt. A saját bevallásuk szerint is gyerekes szövegnek tényleg nincs sok értelme, úgyhogy ezt elemezni kár is lenne. Ezért vagy ennek ellenére két hónap alatt aranylemez lett belőle az Egyesült Államokban, de számos más országban is tarolt, és a kislemez több millió példányban kelt el. Feldolgozásaival Dunát lehetne rekeszteni, a vonatkozó játékfilmek közül pedig a Forrest Gumpban hallható.
Akció & kaland, ahogy egyesek azt elképzelik
A rendszerváltozás környékén a magyar könyvpiacon is megjelentek az úgynevezett lapozgatós játékkönyvek, amelyek a lineáris olvasás helyett egészen más, lényegében egyszemélyes szerepjátékos élményt nyújtottak. Az olvasó a rövidebb, számozott szakaszok végén található döntési lehetőségek, plusz néha a dobókockával szerezhető pontok alapján juthatott tovább. Ezeket a címeket elsősorban a Kaland, Játék, Kockázat-sorozatban adták ki, de például a Móra Könyvklub exkluzív kötetei között is létezett egy hasonló jellegű Időgép-sorozat. A témák igen változatosak voltak, s ennek megfelelően beleképzelhettük magunkat egy posztapokaliptikus országúti harcos, egy horrorházból kitörni igyekvő szerencsétlen vagy éppen a középkori Európát járó időutazó helyébe. A szerzők között pedig nagy nevek is feltűntek, például Steve Jackson, Michael Reaves vagy Steve Perry. Akkortájt nagyon népszerűek voltak ezek a könyvek a fiatalok körében, ami annak is köszönhető volt, hogy lényegesen kevesebb személyi számítógép, videójáték-konzol vagy épp videómagnó állt nálunk rendelkezésre.
Egy háború mozaikdarabkái
Bár a témában több dokumentumfilmet láttam az elmúlt évek során, van egy, amely számomra egyértelműen kiemelkedik a mezőnyből, és nemcsak a vietnámi, hanem úgy általában a dokumentumfilmes mezőnyből. A Hearts and Minds kora ellenére a mai napig friss, illetve aktuális darab.
