Academy 1:35

Az M113-as PSZH-t aligha kell bemutatni a modern hadviselés iránt érdeklődőknek, vietnámi összefüggések között pedig az egyik legjellegzetesebb harceszköz volt, amelyet a dél-vietnámi haderő, illetve az amerikai, a dél-koreai és az ANZAC-kontingens is használt. Az eredeti szállítóváltozaton alapuló széria az évtizedek során jó pár állam haderejében felbukkant és számos alváltozattal bővült, ideértve műszaki mentőt, aknavető-hordozót, parancsnoki járművet, illetve légvédelmi verziókat. Ez utóbbiak közé tartozik az M163-as, amelyet az amerikaiak az elavult M42 Duster pótlására szántak, és amely Vietnámban esett át a tűzkeresztségen.

Az M163 a VADS betűszót hordozza, amely a Vulcan Air Defense System rövidítése, jelezve, hogy a fegyverzetet egy 20 mm-es Vulcan gépágyú (egészen pontosan az M168-as verzió) képezi. Ezt egy kis hatótávolságú AN/VPS-2 radar egészíti ki (ez a legfőbb különbség a Dusterhez képest, amely radarral nem rendelkezett). A fegyver tűzgyorsasága állítható, hatásos lőtávolsága 1200 méter körül van. Betölthető lőszerkészlete 1200 darab, ezen felül még változattól függően 800 vagy 1030 lőszert tárolhat. A személyzet négy fő (parancsnok, lövegkezelő, töltő, vezető). 

Az amerikai szárazföldi haderő 1968-tól 1994-ig használta. Bevetették Vietnám után a panamai inváziónál, ahogy az 1991-es öbölháborúban is, bár inkább földi vagy felszíni célpontok ellen. Egy másik jelentős felhasználó Izrael hadserege volt, ahol a gyakori városi küzdelemben elsősorban földi célpontok ellenében alkalmazták, ugyanakkor 1982-ben például egy szíriai MiG-21-est lőttek le vele. Láthattuk portugál, szudáni és jemeni színekben, de Chile, Thaiföld, Szaúd-Arábia vagy Jordánia még ma is rendszerben tartja.

Az Academy a kilencvenes években az M113 több verzióját is kiadta, természetesen azonos alapokon, nagyrészt azonos keretekkel (például a Fittert és az ACAV-ot). A 1360. katalógusszámú M163 is közéjük tartozott, és emlékeim szerint az Italerién kívül ez volt az egyetlen fröccsöntött 1:35-ös változat (műgyanta átalakító készletet a Verlinden gyártott). Én viszont jó húsz évvel később szereztem csak be egy fórumtárstól, Gyuritól, hogy aztán újabb nyolc esztendő teljen el, mire végre nekiállok… Így megy ez.  

Az 1995-ös doboz le sem tagadhatná korát. A dobozfestmény közepes, viszont a kész makett két amerikai változatát kimondottan használható fotók mutatják be a doboz szélén (lásd fent), amit akkoriban távolról sem minden gyártó biztosított az érdeklődőknek. A készlet kidolgozottsága is vastagon a kilencvenes évek Academy-készleteit idézi: számos alkatrész, megfelelő bontás, fóliázott keretek, viszont a darabok egy része mai szemmel nézve már túlzottan vaskos, ráadásul a sorják és beszívódások eltávolítása is ad elég munkát (szerencsére a műanyag könnyen megmunkálható). Viszont a sötét fémszínű műanyagból fröccsöntött lánctalp szemenkénti, ami akkortájt emlékeim szerint meglehetősen ritka volt még a gyári készleteknél. Ennél a változatnál mellesleg nem biztosították a belteret (később az ACAV-ban vagy a Fitterben már megtalálható volt). A mellékelt málha mai szemmel már inkább csúnya (ráadásul az Academy minden ilyen készlethez ezeket adta), inkább szerezzünk be minőségibb darabokat.

A munka előtt elővettem a Verlinden Warmachines sorozatának 9. füzetét, amely többek között az amerikai M163-okról közöl színes képeket (a nyolcvanas-kilencvenes évekből), de az internetről is lementettem pár vietnámi felvételt. Ez utóbbiak alapján egyértelmű lett, hogy a sárvédő gumiszoknyát, illetve a test elején és két oldalán rögzített gázlókészletet (felhajtóerőt növelő paneleket) Vietnámban is alkalmazták már. 

A leporellószerű A4-es útmutató nem éppen a leglogikusabb, a rajzok minősége közepes, de némi tanulmányozás után követhető. A készítői igyekeztek jelölni a vietnámi és a modernebb változat közötti különbségeket. Ezt lehetett volna mondjuk kicsit hangsúlyosabb kiemeléssel intézni… A festési utasítás kimondottan primitív, egyetlen háromnézeti ábrán jelölik az összes matricát, és csak a jelzések kezdőbetűje segít az azonosításban, miközben a '80-as években használatos (széles foltos) terepmintáról el kéne hinnünk, hogy Vietnámban is ezt használták. Hát nem… Utóbbiról szerencsére találtam fotókat és profilt, lásd fent. Nekem valamiért nem jött be (meg nem tudom, a közelítőleg 30 éves Academy-matrica milyen állapotban van), így egy fórumon érdeklődtem az Italeri-féle egyszínű olajzöld változat matricája kapcsán. Egy távoli kolléga, István volt oly kedves, hogy átadja nekem, méghozzá expeditíven, hatalmas köszönet neki! Ezzel az amerikai szárazföldi haderő 2. légvédelmi tüzérezrede 5. zászlóaljának egyik járműve építhető meg 1968 decemberéből. 

Az építés kapcsán gyors munkára számítottam, de elhúzódott… Ennek oka, hogy sok olyan építési és festési fázis adódik, amely az előző függvénye, így viszonylag kötött sorrendben kell haladnunk, és ha valamelyik szakasz elhúzódik, akkor sok másnak is várnia kell. A futómű görgőit például felhelyezés előtt már festettem, a görgők alatti felületeket pedig koszoltam, aztán hozzákezdtem a lánctalp rögzítéséhez. A lántctalp-tagok illesztéséhez gondos sorjázás szükséges, viszont előtte a túlzottan vaskos öntőkeretről való leválasztásnál is óvatosan kell eljárnunk (szerencsére többet kapunk, így ha némelyik meg is sérül, van elég tartalék darab). Figyeljünk arra is, hogy némelyik lánctalp-tagnál a gumi futófelületen beszívódás van, némelyiken nem. Ügyeljünk tehát arra, hogy melyik darab melyik (később látható vagy nem látható) szakaszra esik. Sajnos a felrakás nem ment olyan jól, mint vártam: konkrétan a kívánt belógás mellett az utolsó tagnak nincs elég helye. Vigaszt jelentett, hogy a gumiszoknya miatt a lánc felső szakasza nem is igen látszik majd a kész járművön, de erre illett volna a tervezőknek figyelniük.

A torony összeállítása elsőre kissé bonyolult, ráadásul a látható felületeken akad elég beszívódás, szóval ezzel is lesz teendő. A heveder vezetősíneit puha gumiból kapjuk, ezekkel alapvetően jól lehet dolgozni. A csőtorkolatot sikerült úgy fröccsönteni, hogy nem szükséges utólagos fúrás, ami apró plusz. A fegyvert két állásszögben rögzíthetjük, ennek megfelelően a hidraulikus munkahengerekből kétfélét kapunk: egy párat enyhén emelt, egy párat meredeken emelt szöghöz. A radartányért csak akkor ragasszuk fel, amikor már a csőköteg a helyére került, hiszen előbbi utóbbival párhuzamosan mozog. Szerencsére ennek mozgató mechanizmusát hagyhatjuk mozgathatóra az építés végéig. 

Amikor a test és a torony részegységei egyben voltak, érdemben is nekikezdtem a festésnek. Páncélszürkével alapoztam, utána fehér foltokat fújtam fel a panelek közepére, majd az Off The Sprue YouTube-csatornán látott M113-as széria módszerét követve narancssárgával is megkínáltam ezeket a részeket. Némi sötétszürke előárnyékolás következett a panelvonalak mentén. Finoman átcsiszoltam a sima felületeket egy 400-as csiszolóvászonnal. Ezután elővettem a MiG 81. számú olajzöldjét, és halványan, lefújtam. Világosítottam a zöldet, majd modulálást végeztem vele. Száradás után megint elővettem a nedves csiszolóvásznat és főleg oldalt és elől megcsiszolgattam, hogy a festékréteg kopását láttassam. A fehéres-sárgás alapszín finoman előjött. Az M113-asokon gyakran látható, durva kopásokat mellőztem, gondolván ez a légvédelmi verzió nem annyira a bozótban, mint inkább a bázisokon és az utakon mozgott. 

Apróság, de fontos, hogy az elöl elhelyezett lehajtható hullámtörő lemez a valóságban fából készült, erre a koptatásnál ügyeljünk. Viszont az erre rögzített gázlókészleti panel (ahogy az oldalsó panelek is) alumíniumból készültek! A fegyvercsöveket páncélszürkével alapoztam, aztán híg feketével átecseteltem. Később Burnt Iron színnel szárazecseteltem.  

Vékony fényeslakk-réteg következett, majd a matricázás. Az Italeri-készlet matricázási utasításán felvontam a szemöldökömet, mert az előre, a bal fényszóró alá szánt US ARMY felirat + szám kombinációt egyetlen archív fotón sem láttam, sőt saját tapasztalataim alapján sem illik oda ez, ebben a formában, úgyhogy kihagytam. A LIFT HERE matricákból csak kettőt kapunk, viszont négy kellene (az emelési pontok környékére), úgyhogy ezektől is eltekintettem. Még egy réteg fényeslakk következett. Utána Sky színnel (ami egy nagyon világos zöld) szárazecseteltem az éleket. Sötétbarna bemosás következett a panelek és szegecsek mentén, illetve filterezés fehér, sárga és sötét barna színnel. Felkerültek a szerszámok, illetve némi málha. 

A koszoláshoz elővettem a MiG 1750-es Dry Earth enamel pasztáját, elkülönítettem néhány cseppnyit, amibe belekevertem az AK Vietnam Earth pigmentéből egy keveset. Kellemes vöröses, narancsos színt kapott így a mix. Ezt higítottam a MiG Enamel Odorless Thinnerjével, majd egy kisebb ecsettel elkezdtem felvinni. Egyrészt a panelek szélei mentén, a mélyebben fekvő részekre, másrészt a nagyobb vízszintes felületeken helyeztem el, gondolván a lerakódott, illetve a személyzet által odahordott porra. A függőleges vagy közel függőleges felületekre is került valamennyi, ahogy a görgőkre, a lánctalpra és a hasra is. Nagyon fontos, hogy Vietnámban sokféle terepen, sokféle talajon, sokféle időjárásban alkalmazták ezeket a járműveket, és az archív fotók alapján megállapítható, hogy szinte mindenféle koszolási színre és szintre rámondható, hogy hiteles. Én próbáltam egy olyan szintet megütni, ahol érvényesül a koptatás és az eredeti szín, vagyis a lerakódott port nem vittem túlzásba. A munka végén egy vékony réteg matt lakk következett. 

Két gyanta figurát vettem elő az Alpine 35162. készletéből. Nagyon szép kidolgozásúak, a vezetőn például látszik, hogy a bal pólóujját vagány módon visszahajtotta, és egy cigisdobozt gyűrt be oda. A sisakmikrofonokat drótból hajlítottam. A ruházathoz használt zöldek pontos színeit már nem tudom megadni (többfélével is dolgoztam, miközben összesen négy harckocsizót festettem), de tervezem, hogy csinálok majd egy figurafestést bemutató posztot, ahol erre is kitérek.  

Az M163 pofás darab, amelyet ajánlhatok bárkinek, különösen, ha vitrinjében álldogál még néhány M113-as variáns, ami mellé odateheti… Ilyen téren én kicsit le vagyok maradva, de dobozban azért vár otthon egy M113 ACAV, illetve egy Fitter (amit az ANZAC-kontingens Vietnámban használt!). Szóval lesz itt még más is.