Egyes vietnami vonatkozású altémáktól eltérően a helikopterharcászat kimondottan alaposan dokumentált szegmense a konfliktusnak, így az érdeklődők bőséges szakirodalomból tudnak válogatni. Most, a széria lezárásaképpen a cikksorozathoz felhasznált legfontosabb műveket fogom röviden áttekinteni. 

Gordon L. Rottmanre régi ismerősként tekinthetünk, hiszen az Osprey kiadó vietnami vonatkozású köteteinek jó részét ő írta. A témában két könyve is említést érdemel. Az első a Vietnam Airmobile Warfare Tactics. A katonai helikopterek megjelenése, az amerikai légimozgékonyságú taktika fejlesztése, a hadrend, valamint a Vietnamban használatos harcászati megoldások képezik a szöveg gerincét. Fontos megjegyezni, hogy Rottman – hozzám hasonlóan – a szárazföldi haderőre koncentrál, és a tengerészgyalogság harcászati módszerei jóval kisebb részt foglalnak el. Sajnos a standard terjedelem megint visszaüt, és pont a taktika kapcsán éreztem, hogy lenne még miről beszélni a témában. Így is egy nagyon jól használható kötetet kapunk, de egy extra ívet azért megszavaztam volna neki. A fotóanyag összességében megfelelő, bár ospreys módon most is több olyan van, amelyet erősen megvágtak, illetve túl kicsi méretben tettek be. Adam Hook grafikái pedig vegyes benyomásokkal gazdagítottak: helikoptereket kiválóan rajzol, de az emberábrázolással már vannak gondjai.  

A másik Rottman-kötet a US Helicopter Pilot in Vietnam, amely címéből adódóan a legénység kiképzésével, tapasztalataival, tábori életével, fegyverzetével és felszerelésével foglalkozik. A klasszikus Osprey-formátum most is adott, vagyis tömör, lényegre törő szöveget kapunk színes és fekete-fehér fényképekkel, illetve színes festményekkel. A fotóanyagra nem lehet panasz, kevésbé ismert képeket is láthatunk, és Steve Noon festményei is jól sikerültek. Örvendetes, hogy ennek az altémának külön könyvet szenteltek.  

A vietnami tapasztalatokat feldolgozó hivatalos kiadványok közül John J. Tolson altábornagy Airmobility 1961–1971 című könyvét vettem elő. A szerző évről évre haladva mutatja be a haditechnikai és taktikai változásokat, ezzel párhuzamosan pedig számos hadműveletről beszámol, méghozzá igen részletesen, már a korai időszaktól, 1961-től kezdve, továbbá fotókat és térképeket is mellékel. Mivel tizenöt hónapig ő volt az 1. lovassági hadosztály parancsnoka, személyes tapasztalatai is szerephez jutnak. Ilyen esetekben persze mindig adódik a kérdés, mennyire tud az író objektív maradni, ennek ellenére ajánlott kötet, mivel a szerző számos olyan bennfentes részletet megoszt az olvasóval, ami miatt már megéri elolvasni. (A kötet letölthető INNEN.)

Hasonló szellemben a tengerészgyalogságról is készült egy hivatalos munka. A Marines and Helicopters 1962–1973 William R. Fails alezredes munkája, és egy kétkötetes anyag második része (az első 1946-tól 1962-ig vezette a témát). A szerző a szervezeti és technikai vonalra fókuszál, és Tolsontól eltérően jóval kisebb figyelmet szentel a tulajdonképpeni csaták ismertetésének. A korszak jelentős bevetései között persze nemcsak Vietnamnak jut hely, hanem szóba került a Dominikai Köztársaság, illetve a kubai rakétaválság is. A géptípusok bemutatásánál különösen fontosak a tengerészgyalogság igényei, és ez igaz a legénységi fejezetre is. Mivel az eredeti mű 1978-ban jelent meg, bizonyos, hogy egyes altémák terén ma már találhatunk naprakészebb munkákat is, viszont a bennfentes megközelítés itt is azt jelenti, hogy számos másutt nem tárgyalt részletre is rábukkanhatunk. (A kötet INNEN tölthető le.)

Kimondottan a tengerészgyalogság kapcsán még egy kötetet említhetek, ez az Assault from the Sky: Marine Corps Helicopter Operations in Vietnam, Dick Camp tollából. A szerző csataleírásokon keresztül próbálja megmutatni, hogy is nézett ki a helikopterek gyakorlati alkalmazása. Úgy vélem, a megközelítésnek van létjogosultsága, de itt sajnos nem működik olyan jól. A személyes visszaemlékezésekkel is megtoldott szövegek közepette viszonylag ritkán utal azokra a részletekre, amik tágabb taktikai kontextusba helyeznék az olvasottakat. (De erre persze mondhatnánk, hogy az előbb bemutatott Fails-kötet szerencsére pótolja a hiányt.) Így sokkal inkább egy sor élménybeszámolónak hat, annak ellenére, hogy a függelék még tartalmaz egy-két érdekes kiegészítést. Ezzel szemben pozitívum, hogy a három rész közül az első a nagyon korai, 1964 előtti dél-vietnami légi műveletekbe is bepillantást enged. Az már viszont kimondottan fura, hogy míg a második 1967-től 1969-ig halad, az utolsó már csak Saigon 1975-ös kiürítését taglalja, szépen kihagyva az utolsó esztendők történéseit. Néhány fekete-fehér fotó és térkép is került, szerencsére nem az agyonhasznált darabokból. Hozzátenném még, hogy e-könyv formátumban szereztem meg ezt a címet, és a tördelés abban sajnos botrányosan hanyag. Nem tudom, hogy papíralapon mennyivel jobb a helyzet, de remélem, legalább a kitüntetett repülősök hivatalos dicsérő okleveleinek szövegét sikerült jobban leválasztani a narratív részekről, de személy szerint egyébként is inkább a függelékbe száműztem volna őket…

Az amerikai Squadron/Signal kiadó régi ismerőse lehet a korombéli és nálam idősebb makettezőknek és haditechnikai érdeklődésű olvasóknak. Kiadványaik közül talán az In Action széria darabjai voltak a legismertebbek mifelénk, amelyek elsősorban adott géptípusokat (repülőgépeket, harckocsikat), illetve katonai alakulatokat mutattak be, nagyrészt fekete-fehérben, illetve négy oldal színes grafikával. E sorozatban már viszonylag korán, 1974-ben megjelent a vietnami helikopterháborúval, azon belül is elsősorban a csatahelikopterekkel foglalkozó füzet, a Gunslingers. Az átlagos In Action-kiadványoknál jóval személyesebb hangvételű szöveget kapunk, elsősorban Hugh Mills százados élményeire alapozva, aki a képanyag egy részét is biztosította (és aki saját visszaemlékezését is megírta Low Level Hell címmel). Így a technikai részleteket inkább a képaláírások szolgáltatják, a szövegben pedig kitérnek a csatahelikopter születésére, egyes harceljárásokra, illetve néhány bevetést is elmesélnek. Mindez nem éppen átfogó stílusban íródott, ezért inkább egy rövidebb lélegzetű képes beszámolónak érződik. Ami a legtöbb Squadron-kötetre igaz, az sajnos erre is vonatkozik: a fotóanyag és az ábrák minősége hullámzó (némelyik fénykép nagyon amatőr), a szöveg tördelése és szerkesztése pedig meglehetősen hanyag. S mivel amúgy is nehézkes már e kiadvány beszerzése, az érdeklődőknek inkább más albumokat javasolnék.  

A visszaemlékezések közül elsőként Robert Mason Chickenhawkját említeném. Az író a frissen felállított 1. lovassági hadosztály pilótájaként 1965 nyarán érkezett meg Vietnamba, és többek között az Ia Drang-i csatában is részt vett. Beszámolója itt-ott talán túlzottan is részletes, ezért terjedelme sem csekély, de tény, hogy remekül át tudta adni a kiképzés stresszben gazdag heteinek, illetve egyéves turnusának hangulatát és eseményeit. Szókimondó stílusát akkor sem akasztja szögre, amikor saját baklövéseire, hűtlenkedéseire, esetleg hazatérése utáni nehézségeire kerül a sor. A könyv méltán az egyik leghíresebb pilóta-visszaemlékezés, amely már számos kiadást megért (és akitől én is idéztem a csapatrepülők mindennapjai kapcsán). A szerző egykori műveleti területének térképe, illetve a helikopter részeit bemutató ábrák nagyon hasznosak, sajnálatos módon viszont nem kapunk fotómellékletet (legalábbis az általam birtokolt kiadásban nem szerepel ilyesmi). 

Egy csatahelikopter-pilóta beszámolójáról már írtam korábban, de érdeklődve olvastam Mark Garrison kötetét, a Guts ‘n Gunshipset is. A szerző kelletlenül, illúzióktól mentesen vonult be 1967-ben, de ha már így alakult, a csapatrepülőkhöz jelentkezett. Vietnami turnusát szállítóhelikopteren kezdte, de idővel elege lett abból, hogy lényegében tehetetlenül kelljen szembenézie az ellenséges tűzzel, így megragadta a lehetőséget, és átnyergelt egy felfegyverzett Huey-ra. Visszaemlékezésében kitér számos érdekes részletre ifjúkorától hazatéréséig, és a háború békésebb pillanatairól is kendőzetlenül nyilatkozik. A kötet magánkiadásban látott napvilágot, ez a borítón, illetve a belív tördelésén is meglátszik, továbbá a szöveg átfésülését is rá lehetett volna bízni egy profi szakemberre, nem is annyira a tartalma vagy a stílusa, mint inkább a szerkesztése miatt. A fotókat is kis méretben, elégtelen képminőségben szúrták be, de ezek többsége legalább személyes felvétel. Technikai hiányosságaitól függetlenül alapos és méltó olvasmány, amit jó szívvel tudok ajánlani.  

A Matthew Brennan szerkesztésében megjelent Hunter-Killer Squadron huszonkilenc egykori pilóta, fedélzeti beosztott és gyalogos hosszabb-rövidebb  visszaemlékezéseinek gyűjteménye, akik mindannyian az 1. lovassági hadosztály hírhedt 9/1. zászlóaljában szolgáltak (csak emlékeztetőül: az Apokalipszis most szörfösei is ezt az egységet erősítették Kilgore ezredes vezetésével). Ez a megközelítés máris garantálja, hogy viszonylag átfogó képet nyújtson a helikoptereken és helikopterekről harcolók mindennapjairól. Az egyes megszólalók élményei érthető módon nem egyformán érdekesek vagy izgalmasak, viszont némelyik megrázóan őszinte, és rengeteg bennfentes információval szolgál a lovasságiak mindennapjairól. (Egyébként a pár héttel ezelőtt leközölt visszaemlékezés innen származik.) Aki nem akar több kötetet végigolvasni a témában, annak mindenképpen jó választás lehet ez a könyv. Brennantől egyébként nem ez az egyetlen kiadvány, ugyanis évekkel korábban már összehozott egy másik ilyen memoárgyűjteményt Headhunters címmel, amelyhez huszonnyolc katonát interjúvolt meg ugyanebből az alakulatból.  

Assault from the Sky: Marine Corps Helicopter Operations in Vietnam 
Írta: Dick Camp
Casemate 2013
320 oldal

Chickenhawk 
Írta: Robert Mason
Corgi Books 1985
400 oldal

Gunslingers In Action 
Írta: Lou Drendel
Squadron/Signal 1974
48 oldal

Guts 'n Gunships – What It Was Really Like To Fly Combat Helicopters In Vietnam 
Írta: Mark Garrison
Magánkiadás 2015
282 oldal

Hunter-Killer Squadron: Aero-Weapons, Aero-Scouts, Aero-Rifles Vietnam 1965–1972
Szerkesztette: Matthew Brennan
Presidio 1990
304 oldal

Marines and Helicopters 1962–1973 
Írta: William r. Fails alezredes
History and Museums Division Headquarters, USMC, 1978
262 oldal

US Helicopter Pilot in Vietnam 
Írta: Gordon L. Rottman
Osprey 2008
64 oldal

Vietnam Airmobile Warfare Tactics 
Írta: Gordon L. Rottman
Osprey 2007
64 oldal

Vietnam Studies: Airmobility 1961–1971 
Írta: John J. Tolson altábornagy
Department of the Army, 1999
304 oldal