Csak ballag a katona...

Tim O’Brien nevével hamar összetalálkozik az, aki a vietnami háborús visszaemlékezések között válogat és jómagam is idéztem tőle, például amikor az amerikai haderők személyi állományáról írtam. Egyike volt azon egyszerű katonáknak, akik hazatérésük után szinte azonnal kiírták magukból tapasztalataikat…

Makettező szakirodalom

A vietnami háború szakirodalma bőséges, ám ugyanez sajnos egyelőre nem mondható el a vonatkozó makettező kiadványokról. Ilyen témájú készletek viszont egyre nagyobb számban állnak rendelkezésre (mind figurák, mind járművek, mind repülőgépek terén), s talán pont ezért látnak bizonyos kiadók fantáziát abban, hogy egy-egy kiadványt ennek a konfliktusnak szenteljenek. Most három ilyet szeretnék bemutatni.

Tábori élet

A támaszpontok voltak az amerikai erők hátországai. Csak ezek nyújtották azt a viszonylagos vagy tényleges biztonságot, ahol a katonák igazán ki tudtak kapcsolódni. Az őrjáratról visszatérő gyalogosok tehát alig várták a percet, hogy újra a “dróton belül” lehessenek. Kondor László így emlékezik: 

"Minden támaszpont tetején állt egy óriási amerikai zászló. Mikor kutyagoltál felfelé – mert sokszor felhoztak helikopterrel, de sokszor nem –, és már egy hete vagy tíz napja nem cseréltél ruhát, 42 fokos hőség volt, és a fák közül már láttad azt a nagy zászlót ott lobogni, az nagyon jó érzés volt. Az ott már az otthon! Mikor az őrjáratnak vége volt, azt mondták, »Gyerünk haza!« Hát a bázis, az volt az otthon. És mit jelentett az otthon? Hogy nem vagy kint a dzsungelben. Le tudsz mosakodni. Felvehetsz száraz és tiszta egyenruhát. Kapsz meleg ételt. Nem fognak lőni rád, legalábbis nem annyira. Hát az a mennyország! Hollywood, bébi!" 

A 12. gyalogezred őrjárata bevetés után a Jamie tűztámogató bázison. Megfigyelhető a számos sátor, illetve a homokzsákokkal megerősített bunkerek. Középtájt, jobbra egy kisebb latrinabódé is látható.

Legutóbbi cikkemben említettem, hogy idővel feltűntek az amerikai katonákon mindenféle, korántsem katonás ékszerek. Érdemes azonban kiemelni ezek közül egy olyan kiegészítőt, mely eredetileg nem a hippikultúra és a hanyatló harci szellem velejárójaként került a harcolókhoz…

Egyenruha és felszerelés

A Vietnamban bevetett amerikai haderők egyenruhája és felszerelése igen sokszínű képet mutat. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy rövid időn belül olyan sok változtatásra és fejlesztésre került sor, mint a második világháború óta még soha...

Amerikai zöldsapkás dél-vietnami ejtőernyősök kiképzésénél segédkezik. Helyi gyártású, tigriscsíkos ingének bal zsebén jól látható a Mobil Csapásmérő Alakulatok jelvénye és felette az ezt jelző felirat is.

Kezdjük a dél-vietnami oldalon tanácsadóként szolgáló amerikaiakkal. Ők vagy saját rendszeresített öltözéküket viselték (lásd később), rajta a helyi rendfokozati és egységjelvénnyel, vagy az adott alakulat (esetenként terepszínű) egyenruháját, ideértve általában a fejfedőt is, mely nem egyszer valamilyen barettsapka vagy bozótkalap volt. (Erről részletesebben majd a dél-vietnami haderőt bemutató sorozatban írok.)

Egy századparancsnok visszaemlékezése

Ezúttal egy olyan amerikai veterán visszaemlékezése következik, aki a háborút nem káoszként látta, hanem kihívásként és megoldandó problémaként, melyet felelős parancsnokként igyekezett értelmezni és irányítani.

Walter Mack egy tehetős és kiváló üzletember fiaként magániskolákba és a Harvardra járt. 1965-ben, a tartalékos tisztképző tanfolyam elvégzése után hadnagy lett a tengerészgyalogságnál. 1967 májusában egy katonai rendész zászlóaljjal Da Nangba küldték, ahol a reptér őrzésében vett részt. Aztán áthelyezését kérte frontszolgálatra, és '67 végén kinevezték egy lövészszázad parancsnokának a demilitarizált övezet közelében. Vietnami szolgálata után jogászként dolgozott; az interjú idején New York déli kerületének Ügyészi Hivatalában volt osztályvezető. Jelenleg a Doar Rieck Kaley & Mack ügyvédi iroda társtulajdonosa.

"Amikor elkezdtem a főiskolát, úgy döntöttem, jó lenne eltölteni egy kis időt a katonaságnál. Addig meddő életet éltem, és azt gondoltam, egy kis fegyelem jót tenne nekem. Ezenkívül a tengerészgyalogságnak megvan a maga férfias vonzereje. Gondoltam, keményebb lennék tőle. És a családomban megvan a hajlam a szolgálatra, az elv, hogy a közösség szolgálata az életed része kell, hogy legyen.

Taktika

Bár felületes szemmel nézve a vietnami háború szárazföldi harcainak során alkalmazott amerikai taktika igen egysíkúnak tűnhet, jobban megvizsgálva találunk számos különféle harceljárást. Közös jellemzőjük természetesen a technikai és logisztikai háttér, illetve a tűzerő kihasználása volt. Először azonban vizsgáljuk meg haderőik alapvető doktrínáját.

Kezdődik a bevetés

Háborúra készülnek

Ha már az amerikai haderők személyi állománya és kiképzése szóba került, miért is ne vegyünk elő egy filmet, ami éppen erről szól, mi több releváns alkotások közül az egyik legfrissebb, bár így is tizennyolc évvel ezelőtti. Colin Farell egyik első ismert szerepéről és Joel Schumacher keveset emlegetett rendezéséről lesz most szó.

Bozz közlegény az alapkiképzést sem tudta végigcsinálni balhék nélkül, de hiába is próbálja megúszni az egészet, visszazavarják a többiek közé, hogy elvégezze a gyalogsági továbbképzést, utána pedig irány Vietnam. A dátum 1971 ősze: az amerikai hadsereg harci szelleme már nem a régi, mindenki tudja, hogy a háború elveszett, de a kiképzőket ez nem érdekli: kell az emberanyag a húsdarálóba, akármilyen minőségű is legyen az. Bozz látszólag nem kíván mások ügyeibe beleszólni, mégis unos-untalan segít azokon, akik egyszerűen nem oda valók, miközben saját kiskapuját is keresi. Mert Vietnamba menni neki sem akaródzik…

Személyi állomány és kiképzés

Térjünk most rá az amerikai haderők emberállományának és felkészítésének részleteire, már csak azért is, mert e téren is létezik egy pár tévhit, melyet el kell oszlatnunk.

A tengerészgyalogság egy korabeli toborzóplakátja

A Vietnamba küldött amerikai fiatalemberek döntő többsége a második világháborút követő csecsemődömping gyermeke volt, akik a negyvenes évek második felében, illetve az ötvenes évek első felében születtek. Ez, illetve a korszellem nagyban befolyásolta ifjúkorukat és neveltetésüket, hiszen sokuk apja (vagy más rokona) harcolt a második világháborúban, nem is beszélve a korai hidegháborús időszak állandó jelleggel sulykolt „vörös veszélyéről”, mely megkerülhetetlenül kondicionálta nagy részüket a hazafiasnak tartott katonai szolgálatra. A keleti blokkból emigrált (lengyel, magyar, orosz, kubai, stb.) családok gyermekeinek pedig nem kellett elmagyarázni, mit is jelent a kommunizmus a gyakorlatban.

Az esztendő legnagyobb slágerei

A korszakidézés szellemében idén is tekintsük át az év legjelentősebb nemzetközi és magyar slágereinek válogatását. A választék most is hatalmas, úgyhogy nézzétek el, ha az összes személyes kedvencre nincs hely. De a legnagyobbak jó része azért itt van…

A Beatles hatvannyolcas alkotásai közül egyértelműen a Hey Jude az első, mely augusztusban jelent meg az együttes saját lemezkiadójának, az Apple Recordsnak első kislemezeként. Nyolcmillió példányt adtak el belőle és az amerikai toplistát is meghódította. A legjobb könnyűzenei dalok között emlegetik mind a mai napig. Érdekesség, hogy eredeti címe Hey Jules lett volna, utalásként Lennon fiára, Julianre, akit nagyon megrázott szülei '68-as válása. 

Stratégia és hadrend

A vietnami hadszíntér katonáit bemutató sorozatunkban most az amerikai haderők (azon belül is elsősorban a szárazföldi harcokban bevetett alakulatok) következnek. A szokásos módon öt részen keresztül járjuk körül a hadrendet, a felszerelést, a taktikát és sok más témát. 

Az amerikai OSS tisztjei a Viet Minh képviselőivel egy 1945-ös felvételen. A balról a második álló alak nem más, mint Ho Si Minh, az öltönyt és kalapot viselő úr pedig Giap tábornok. Akkor még egészen másképp képzelték az Egyesült Államok szerepét Vietnam függetlenségének kivívásában.

Interview with Phil Fehrenbacher

I first saw Phil Fehrenbacher's Vietnam related cartoons on the internet... It did not take long for me to ask for his permission and put out some of his works on the Facebook page of this blog. And I was wondering about making an interview with him. Phil was very helpful from the start and that is how you can now read his story.

Phil Fehrenbacher

Interjú Phil Fehrenbacherrel

Phil Fehrenbacher vietnami témájú karikatúráival az interneten akadtam össze... Nem kellett sok, hogy személyes engedélyével és természetesen magyarosítva néhányat jelen blog Facebook-oldalán is megjelenítsek, de akkor már erősen gondolkodtam azon, hogy őt magát is meg kellene interjúvolnom. Phil az elejétől fogva nyitott volt az ötletre, így most a magyar olvasók is megismerhetik az ő történetét és munkásságát. (Az angol nyelvű változatot a jövő héten közlöm le.)

Phil Fehrenbacher napjainkban

Távol az otthontól

Kevésbé köztudott, bár nem meglepő tény, hogy a vietnami filmgyártás is érintette a háború témáját az elmúlt évtizedekben, méghozzá nem is egyszer. Némelyik produkciójukat még magyarul is bemutatták az itthoni mozikban annak idején, de valószínűleg korántsem emlékeznek rájuk annyian, mint a releváns amerikai alkotásokra. Az interneten ma már szerencsére több ilyen mű is megtekinthető, ezek közül választottam most egyet.

A Tet-offenzíva politikai következményei

Míg katonai oldalról a Tet-offenzíva egyértelmű kommunista vereséget hozott, politikai és lélektani oldalról megágyazott az amerikai kivonulásnak. Johnson elnöknek és stábjának azokban a hetekben számos nehéz döntést kellett meghozniuk.

Ahogy már említettem, Westmoreland tábornok 206 ezer további katonát kért Washingtontól, ez pedig legalább annyira politikai kérdés volt, mint katonai. Az említett létszám túlságosan magas volt Johnson elnök számára egy olyan helyzetben, melyben a háború támogatottsága rohamosan csökkent – főleg a választások évében. Közben, február harmadik hetében az amerikai haderő elszenvedte addigi legmagasabb heti veszteségét: 543 halottat és 2547 sebesültet. Ugyanebben a hónapban a sorozóbizottság 48 ezer embert hívott be.

Az új hadügyminiszter Clark Clifford lett

Négy hadsereg katonája

Több olyan hazánkfia akad, aki emigrációs élményeit könyv alakban is megosztotta a magyar olvasóközönséggel, de olyanból nincs sok, aki mindezen belül számos hadseregre kiterjedő katonaéletére fókuszálna. Tordai K. Lajos önéletrajza viszont ilyen és áldom szerencsémet, amiért pár évvel ezelőtt sikerült találnom egy példányt belőle egy eldugott könyvesboltban.

A szerző Erdély, pontosabban Torda szülötte. 1929-ben látta meg a napvilágot és ahogy kitalálható, csupa nehézség közepette nőtt fel, melyekért nemcsak szigorú apja volt a felelős… Kamaszkorában már Magyarországon élt, s első háborúja ekkor érte utol: tizenévesként Budapest ostrománál harcolt. Utána a megszállás és a kommunista uralom arra késztette, hogy külföldön próbáljon szerencsét. Határőrnek jelentkezett tehát, így már valamivel könnyebb volt átjutnia Ausztriába, ahol azonban ugyanúgy nem volt egyszerű boldogulnia, mint hazájában. Végül a francia idegenlégióban kötött ki, ahol sok más kelet-európai sorstársával együtt volt alkalma világot látni: Afrikában és Indokínában szolgált. Meggondolatlan hazatérése után megjárta az ÁVO börtönét, nem csoda, hogy ismét külföldre menekült. Ezúttal meg sem állt az Egyesült Államokig, ahol megint egyenruhát húzott és Korea mellett megfordult Délkelet-Ázsiában, akkor már Vietnamban. A katonáskodásnak súlyos sérülése vetett véget... Ezután, a civil életben dolgozott többek között veteránkórházakban. Csak a rendszerváltás után tért haza Magyarországra.

A Tet-offenzíva katonai következményei

A Tet-offenzíva csatái a médiában, a politikai porondon, de elsősorban a harctéren folytak. A súlyos összecsapások komoly hatással voltak mind a Vietkong katonai erejére, mind a Vietnami Néphadseregre, illetve a velük szembenálló Vietnami Köztársasági Hadseregre és az amerikai haderőkre. Tekintsük most tehát át az események katonai következményeit.

Dél-vietnami katonák pihenője Cholonban,
Saigon kínai negyedében, a Tet-offenzíva idején

 "Tűzszünet, mi? Mi szünetet tartunk, ők meg tüzelnek."

A Tet-offenzívához kapcsolódó filmek közül hadd emeljek ki most egy nálunk kevésbé ismert alkotást, mely a nyolcvanas évek második felében érkező vietnami témájú klasszikusok nyomdokvizén érkezett, ám színvonalát tekintve legfeljebb a középmezőnyben kaphat helyet.

A Tet-offenzíva hatása az amerikai médiában és hátországban

A Tet-offenzíva eseményeivel már megismerkedhettünk. Most tekintsük át, milyen hatása volt mindennek a közvéleményre, a katonai és politikai vezetésre. Kezdjük először az amerikai sajtó és a hátország reakciójával.

Tudósítók munka közben

A hotelszobától a lövészárokig

Ha a vietnami háborús visszaemlékezések legismertebb darabjaiból válogatunk, akkor Michael Herr Jelentések című kötetét nem hagyhatjuk ki a sorból, főleg, mert a múlt hét óta már magyarul is kapható a GABO Kiadó jóvoltából. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy nagyrészt az ötven évvel ezelőtti Tet-offenzíva eseményeit eleveníti fel, még egy okunk van rá, hogy kézbe vegyük.