Miniatűr dzsungelharcosok
Makettező szakirodalom
A vietnami háború szakirodalma bőséges, ám ugyanez sajnos egyelőre nem mondható el a vonatkozó makettező kiadványokról. Ilyen témájú készletek viszont egyre nagyobb számban állnak rendelkezésre (mind figurák, mind járművek, mind repülőgépek terén), s talán pont ezért látnak bizonyos kiadók fantáziát abban, hogy egy-egy kiadványt ennek a konfliktusnak szenteljenek. Most három ilyet szeretnék bemutatni.
Kezdjük rögtön azzal, ami magyarul is elérhető. A Míg Jimenez nevével fémjelzett Weathering Magazine-ről van szó, mely 2014 óta hazánkban is megjelenik. Egy-egy szám mindig egy-egy nagyobb témával foglalkozik, ismert vagy kevésbé ismert mesterek munkáit és technikáit bemutatva.
A vietnami szám a többihez hasonlóan igen változatos témaválasztékkal büszkélkedik a megszokott 72 oldalas terjedelemben. Először is egy 1:35-ös M-48-as páncélos festésével és koszolásával ismerkedhetünk meg, majd az ellenfél térfelére átmerészkedve ugyanez következik egy észak-vietnami Type 59 (T-54) harckocsin. Két oldalon tájékozódhatunk a diorámaépítők számára igen hasznos témában, nevezetesen a vietnami talaj kialakítása és festése kapcsán. A Bravo-6 két amerikai tisztfigurájának megépítése apropóján maga a gyártó, Vlagyimir Demcsenkó mutatja meg, hogy lehet az egyszínű zöld egyenruhát kicsit feldobni akril festékekkel. Szintén ő vezet be minket a lézervágott papír levelek és ágak felhasználásának titkaiba egy apró dzsungeldioráma megalkotása során. Egy UH-1C csatahelikopter festésének trükkjeibe avatnak be ezután, mely a viharvert fémfelületek megjelenítésére fókuszál. Egy sokat látott F-4B Phantom és egy MiG-17 festési eljárásai következnek ezután, majd egy személyes hangú dioráma, mely a Vietnamban szolgált John McCain szenátornak állít emléket. A fiktív kategóriát a Japánban nagyon népszerű droidfigura képviseli, bár személy szerint kicsit erőltetettnek találtam éppen ide. A fináléban pár releváns készlet rövid ajánlóját, illetve a wargame-rajongók kedvéért egy apró T-54 kifestését (alap-, közepes és haladó szinten), plusz két külföldi makettverseny képösszeállítását találjuk.
A Weathering Magazine minden számára jellemző a kiváló nyomdai minőség, a fázisokat remekül bemutató részletfotók és a lényegre törő szöveg. A Míg Jimenez nevével fémjelzett Ammo-termékek számára természetesen ez elsődleges reklámfelület, vagyis az említésre kerülő segédanyagok nagy része tőle származik. Negatívumként említhetem meg, hogy némelyik cikkből hiányzik az adott makett gyártójának és léptékének megjelölése – márpedig ez még az internet korában is elvárható, továbbá egyes festési eljárások kapcsán ez nagyon is releváns információ. Ami kifejezetten magyar oldalról nézve komoly gond, az a tördelés és a fordítás színvonala. A szövegben tetten érhető tördelési hibák részben annak köszönhetők, hogy nem hazai kiadó helyezte be a magyar szöveget, azonban a fordítás minőségére ez sem mentség. Lépten-nyomon kísért a pongyola megfogalmazás, az egybeírási vagy kisbetű-nagybetűs gondok, s ezek bizony levonnak az olvasásélményből, ráadásul a fordító nem is makettező volt, mert még egyes (tényleg gyakori) szakszavakat sem ismer. Fáj a szívem, valahányszor ilyet látok… Mindenesetre a kiadvány így is értékes anyagot tartalmaz és 2400 forintos ára is korrektnek mondható. A magazin ráadásul a mai napig beszerezhető a Tank Model Shop honlapjáról.
Második alanyunk nem jelent meg magyarul, viszont a dreamkit.hu jóvoltából hazánkban is könnyen beszerezhető. Az Air-kraft Modelling Guide című brit széria első darabja 2017-ben érkezett és a vietnami háború vadász- és bombázógépeiből, illetve helikoptereiből válogat.
A vastag, félfényes papírra nyomott, magazin formátumú kiadvány 96 oldalt számlál és egy öt oldalas történeti összefoglalóval indít, mely a vietnami légi háborút tekinti át. Egy kétoldalas, kissé szegényes (mindössze négy repülőgép nézeti rajzait felvonultató) festési segédlet után következnek a makettek… Túlzás nélkül sorra kerül itt a konfliktus szinte minden fontos és számos kevésbé ismert géptípusa. Két Phantom, mindkettő az Eduard/Academy 1:48-as gyártmánya, egy F-4J és egy F-4B. A Hasegawa szintén 1:48-as, terepszínű F-104 Starfightere a következő játékos, majd egy ritkábban emlegetett szereplő, az F-102 Delta Dagger 1:72-ben és a Meng tálalásában. A JOV-1A Mohawk se túl népszerű gép a vietnami témában, a Roden 1:48-as változatát látva azonban talán lesznek, akik majd kézbe veszik. Hogy a dél-vietnami légierő se maradjon ki, a Kinetic 1:48-as F-5B-jét is megcsodálhatjuk. A Monogram ugyanilyen léptékű F-8 Crusaderje régi motoros, de az Academy MiG-21-ese is velünk van már pár éve, akárcsak az Italeri 1:72-es F-4C-je, mely itt Robin Olds ezredes egykori gépének festését viseli. Az Italeri/Tamiya-féle 1:72-es A-6E Intruder makett a kísérleti terepfoltos festésével kicsit kilóg a már említett tengerészeti gépek szürkeségéből, de testvérét, az utántöltő KA-6D-t sem kell nélkülöznünk, melyet a Fujimi követett el. A Trumpeter 1:48-as F-100-asa és az Italeri 1:72-es B-57-ese, továbbá az Airfix 1:48-as Canberrája terepszínben tér vissza, akárcsak a furcsa formájú A-37A, utóbbi a Trumpeter előadásában. A Hobby Boss 1:48-as MiG-17-ese egy érdekes szürke-világoskék mimikrivel ellátott példányt mutat be, majd egy feljavított O-1 Bird Dog megfigyelő jön, az Airfix ősrégi készlete. Az A-4E Skyhawk se maradhat el, a Hasegawa/Eduard 1:48-as makettjeként itt az amerikai flotta színeiben parádézik. A helikoptereket mindössze egy 1:100-as AH-1G Cobra képviseli a Revelltől. (Mondjuk, ha már mindenképp ragaszkodtak a helikopterekhez, nem értem, miért nem gondolkodtak nagyobb léptékben és miért nem dobták be az UH-1-est is. De persze sokkal jobb lenne egy külön számot szentelni a Vietnamban bevetett forgószárnyasoknak.)
Az Air-kraft tördelési szempontból sokkal jobban húz a hagyományos, nem annyira csili-vili formátumhoz, mint mondjuk a Weathering Magazine. Én ezt nem bánom, mert követhetőbb a szöveg és a szerkesztésre így sem lehet panasz. Az mondjuk kicsit ciki, hogy némely cikkben elírták a léptéket (a Fujimi KA-6-osa például a valóságban 1:72-es), de amúgy nem érheti egy rossz szó sem őket. A képanyag pazar, az építési leírások részletekbe menők, és egy rövid, a vietnami alkalmazást hangsúlyozó típusismertető szövegdoboz is jár mindegyik géphez. Néhány oldal reklámot itt is el kell viselnünk, de nem annyit, mint a már említett konkurens kiadványnál. Szép és hasznos forrásanyag ez a vietnami légi háború szereplőinek makettjeit építgető kollégáknak, bár az angol nyelvtudás itt már kötelező, illetve az ár is valamivel magasabb (3700 forint).
A harmadik kiadvány nemhogy nem kapható magyarul, de az sem mellékes, hogy franciául jelent meg, márpedig nálunk sajnos kevesen beszélik ezt a nyelvet. Jómagam szerencsére igen, és egy sítábor alkalmával be tudtam gyűjteni. A Steel Masters, az egyik legnevesebb európai makettező folyóirat 24. különszámáról van szó, mely 2014 januárjában látott napvilágot.
A 84 oldal már vizuális szempontból is tömör gyönyört jelent, de a szöveg terén sem hagy cserben. Először is egy átfogó cikket olvashatunk a francia és amerikai folyami hadműveletekről, meggyőző archív képanyaggal és oldalnézeti rajzokkal, majd, hogy a témát továbbvezessék, egy elképesztően szép 1:35-ös dioráma következik, mely az indokínai háború éveibe repít vissza minket, egy átalakított LCM és egy módosított LCVP rohamcsónak főszereplésével, melyek Italeri/Revell gyártmányúak. Ezután egy C15 TA páncélautót bemutató kiskompozíció jön, mely a Mirror Models termékét egyesíti számos tuning alkatrésszel, de ugyanilyen megközelítésben később az Academy M-50 Ontosát is láthatjuk. A kisebb léptékek kedvelői számára egy Trumpeter 1:72-es M-113-on mutatnak be festési eljárásokat. A Hobby Boss 1:35-ös M-706-os páncélautója vagy a Dragon M-48-asa szintén a festés kapcsán lehet érdekes. Hogy a figurások se maradjanak hoppon, két apró, 1:35-ös kompozíciót is kapunk: az egyik két szerencsétlen francia katona sorsát idézi meg erősen átalakított Masterbox-alakok segítségével, míg a másik a Bravo-6 “alagútpatkányait” helyezi (de szó szerint) egy kiberhelt kézigránátra (és e témában még egy három oldalas történeti összefoglalót is prezentálnak). Saigon elestét idézi egy kisebb utcai dioráma, a középpontban egy észak-vietnami T-54B-vel. A Dien Bien Phu-i ostrom elkeseredett közelharcait eleveníti fel egy másik 1:35-ös jelenet, melyen francia katonák védik lövészárkaikat egy M-24-es harckocsi fedezete alatt – példás alkotás. A Tamiya PBR őrhajója régi ismerős és ezúttal nemcsak a festési fázisfotókat csodálhatjuk, hanem a művíz elkészítésének folyamatát is megismerhetjük.
A Steel Masters szerkesztői érezhetően próbálják egyensúlyban tartani az információdús szöveget a képanyaggal – ez sikerül is nekik, a fázisleírások követhetők és a remek fotók valóban segítik az építést. Amióta a magyar ProModell magazin megszűnt, még inkább irigylem azokat az országokat, ahol van kereslet az ilyen színvonalú folyóiratokra...