A legvéresebb fegyverszünet
Továbbra sincs béke
1973 tavaszán, a fegyverszünet megkötése és a külföldi erők távozásával sem ért véget a vietnámi háború. Bár a NEFB jelen volt, hogy a békés rendezést felügyelje, már hetekkel a tűzszünet kezdete után több ezer alkalommal sértették azt meg mindkét oldalról, így Észak- és Dél-Vietnám harca folytatódott. A déli rezsim túlélése most is az amerikai támogatástól függött, és jelentős, több mint egymillió fős haderejét csak így tudta volna fenntartani. Az amerikai segélyek azonban a kongresszus döntései folytán drasztikusan csökkentek. A déli országrész ráadásul az eddiginél is súlyosabb gazdasági helyzetbe került, hiszen az amerikai kontingens jelenléte egészen addig annyi munkahelyet és bevételt teremtett (évente nagyjából 400 millió dollárt), amelyek hiányában a munkanélküliség és az amúgy sem szerény infláció is megnőtt. A korrupció még inkább eluralkodott, a közelgő vég tudatában pedig folyamatosan áramlott ki az országból a tehetősek vagyona. A köztársasági haderő harci szelleme mélyponton volt: a dezertálások száma ismét nőtt, így az alakulatok létszáma jóval alacsonyabb volt, mint a hivatalos és szükséges keret.

Dél-vietnámi katonák bevetés előtt

Aparváry László a második világháborúban honvédként szolgált, s sebesültként esett amerikai fogságba. Bár tisztában volt azzal, hogy Magyarország az új szovjet érdekszférába esik, nem sokat töprengett a hazatérésen. Az itthoni viszonyok között kénytelen volt átértékelni a helyzetet, főleg miután egy rendőr ismerőse megsúgta neki, hogy egy bizonyos lista tetején látta a nevét... Így hát 1948 júniusában kénytelen volt elhagyni Magyarországot, és Ausztriába szökött. Bár hugához szándékozott kijutni Brüsszelbe, egy “segítőkész” osztrák állampolgárnak hála a francia idegenlégió sorozótisztje előtt kötött ki. Akarata ellenére – több honfitársával egyetemben – nemsokára egy vonaton találta magát, útban Marseille felé. Miután nem sikerült útközben kereket oldania, úgy gondolta, lesz ami lesz, végigcsinálja. Önként jelentkezett ejtőernyősnek, és az észak-afrikai kiképzés után őt is útnak indították Indokína felé, ahol 










A Vietnámba frissen érkezett Terry O'Connor és jogászcsapata az itt szolgáló amerikai tengerészgyalogosok bírósági ügyeit intézi, ki-ki vérmérsékletének és igazságérzetének megfelelően. Az egyre erősödő ellenséges tevékenység – 1967-et írunk, a bőrnyakúak súlyos csatákat vívnak 


