Innen nincs kiút

Időről időre az ölembe pottyan egy új vietnámi háborús film. A minőségi szórás mondjuk kétségtelenül hatalmas, de ez igaz minden műfajra. Az Ambush, magyar címén Halálos csapda viszonylag friss, 2023 elején került az amerikai mozikba, illetve a streaming szolgáltatókhoz, és annyit már előre elárulhatok, hogy a jelenkor B-kategóriás akciófilmjei közé sorolandó. Bár lehet, hogy a C vagy a D betű kéne ide. 

1966-ban járunk. A Nha Trang-i támaszpont parancsnoka fontos hírt kap: egy elit alakulat visszaszerzett egy fontos dossziét, amelyben az amerikaiaknak dolgozó dél-vietnámi ügynökök névsora található. Jelentősége folytán a papírokat minél előbb biztonságba kell helyezni, ezért egy zöldsapkás századost indítanak útnak egy épülőfélben lévő őserdei helyőrségbe. A Vietkong azonban ugyanúgy tisztában van a dosszié fontosságával, és támadást indít, hogy újra megkaparintsa…

Ahhoz képest, hogy négy ember (köztük a rendező) dolgozott a forgatókönyvön, még egy kezdő filmkritikus is könnyedén talál rajta fogást. Hát még én… Azzal nincs gond, hogy egyből belevágunk a lecsóba, de a dialógusok és a történetvezetés végig alapszintű marad (finoman szólva), és ezen nincs mit szépíteni. Mondhatnám, egyik klisé jön a másik után, akár az élethelyzetekről, akár a karakterekről van szó. Utóbbiakhoz csak annyit, hogy a megszokott arcok vannak itt: az ordítozós tiszturam, a rangidős, de kezdő tizedes, a távolból dirigáló tábornok, a bekattant zöldsapkás, a lázadozó néger közkatona… Az interakciók is kiszámíthatók, még a legfeszültségteljesebbnek szánt jelenetben is alig található feszültség, pedig a vietkong alagutakba való leereszkedésben van potenciál.

Az írók láthatóan az alapvető katonai hierarchiával, illetve viszonyokkal sem voltak tisztában. Hogy egy harci övezetben épülő bázison egy tizedes legyen a legmagasabb rendfokozatú amerikai katona, ez irreális. Vagy hogy a terepre kiküldött kutyás specialista egy zöldsapkás alezredes (!) legyen, aki ráadásul ezredesi jelvényt visel, de nem a gallérján, hanem alatta, lényegében a mellkasán, és még uramozza is a tizedest… És az is fájó pont, hogy kis költségvetésű filmhez illően elég szegényes volt a készítők jelmeztára is. Egy-két embernek még jutott rendes dzsungelgyakorló, bár a jelvények helyét nem sikerült eltalálni. Viszont többeken is woodland mintás BDU feszül, felette Y-szíj, a kezekben M16A2 (ez mind jóval később került használatba, akkortájt még nem léteztek), a sisakok többsége pedig láthatóan nem is M-1 sisak, hanem az alá való műanyag sisakbélés, rajta valami formátlan huzattal. Ja, és meglátszik rajtuk, hogy alapvető harcászati képzést sem kaptak, de még tisztelegni sem tudnak egyformán. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy egy igényesebb kezdő airsoft-csapat jobban és hitelesebben néz ki, mint ezek… UH–1-est (egy modern változatot) legalább tudtak keríteni, de az ritkábban látszik, mint a katonák öltözéke. A díszletek már jobban teljesítenek, de abból is láttunk már jóval meggyőzőbbet másutt. A kamerakezelés és a vágás átlagos, a zene nem rossz. 

A direktor, Mark Earl Burman egyébként inkább producerként működött eddig, ez volt a harmadik rendezése, de filmjei között nemigen látok említésre méltót. A színészek közül Aaron Eckhart említendő (ő a háttérben maradó tábornokot alakítja), akiről tudjuk, hogy jól állnak neki a katonaszerepek, nagy kár, hogy rendes forgatókönyv nem mindig jár ezekhez. Connor Paolo (aki a Nagy Sándor vagy a World Trade Center mellett kisebb szerepekben tűnt fel eddig) a halálra vált tizedes szerepében megteszi a magáét, de a többiekről nem sok jót tudnék mondani. 

Mit mondjak, örülök, hogy 104 percnél nem húzták ezt tovább, de majdnem kétszer ennyinek éreztem. Alagutas témában még a Tunnel Rats is többet tudott ennél, pedig az is távol áll a “kiváló háborús film” minősítéstől. Sőt, az 1980-as évek VHS-klasszikusai is többet nyújtanak ennél. Igen, a Szakaszvezető, a War Bus, A Vasháromszög-akció és társaik… Szerintem. 

Halálos csapda (Ambush)
Saban Films 2023, 104 perc
Rendező: Mark Earl Burman
Főszereplők: Aaron Eckhart, Connor Paolo
Zene: We Are Dark Angels