Tamiya 1:35

Ismét egy rövid, figyelemfelkeltő poszt következik makett-témában, ugyanis idén júniusban ismét megjelent egy cikkem a Haditechnika folyóiratban, egészen pontosan a 2026/3. számban. A címe Páncélos a levegőből – Az M551 Sheridan és a légideszant-harcjármű amerikai koncepciója. A tavalyi PACV-cikkhez hasonlóan ezt sem közölhetem itt le, ezért bátorítok minden érdeklődőt, hogy vagy vegye meg a 3. számot (augusztus végéig még kapható az újságárusoknál), vagy a honvédségi kiadványtárban olvassa majd el októbertől, amikor már publikus lesz online is. Mindenesetre egy rövid összefoglalót mellékelek, illetve néhány képet megmutatok a makettről.

A háború utáni Vietnám

50 évvel ezelőtt, az 1976-os esztendő a hidegháború történetének egy újabb csomópontja lett, az év, amikor az enyhülés megtorpant. Ekkor hunyt el Mao Ce-tung, a Kínai Népköztársaság vezetője; ez felgyorsította Peking 1972-ben megkezdett politikai nyitását a Nyugat felé, amit a Kreml nem nézett jó szemmel. Az 1975-ös helsinki záróokmányra (melynek célja a hidegháborús feszültség csökkentése, az európai határok elismerése és az emberi jogok nemzetközi védelmének előmozdítása volt) hivatkozva az amerikai kormány számon kérte a moszkvai vezetést, amely ezt a szovjet belügyekbe való beavatkozásként értelmezte. A helyi konfliktusok sem értek véget: az angolai és a libanoni polgárháborúban mindkét hatalmi tömb asszisztált. Kelet-Európa országaiban ekkor még megvolt a viszonylagos stabilitás látszata, de a nyolcvanas évekre beérő politikai változások előszelei már fújdogáltak. A technikai fejlődés egyik bizonyítéka a NASA újabb sikeres küldetése volt, mikor is a Viking-1 és Viking-2 űrszondák leszálltak a Marsra, ahonnan színes felvételeket küldtek. 

Hanoi utcakép a hetvenes évekből

“Az igazi szakasz” parancsnoka

Több évvel ezelőtt szúrtam ki egy érdekes kötetet a külföldi kínálatban, amely borítófelirata alapján rögtön figyelmet követelt magának, lévén az az ember írta, aki Oliver Stone közlegény (később filmrendező) századparancsnoka volt pont abban az időszakban, amelyről A szakasz című film szólt.

Háborús emlékek súlya alatt

Az amerikai veterándrámák többsége a társadalmon belül élő, még ha attól lelkileg valamennyire el is szakadt egykori harcosokról szól, és viszonylag kevés mutatta meg azokat, akik fizikailag is máshol folytatták az életüket, például a vadonban. Utóbbiak között említhető a Rambo első része, vagy mai témánk az Elhaló mennydörgés. 

Az indokínai szabadságharc történetéből

A régi rendszer idején megjelent kötetekből többet bemutattam már, a most következő viszont kivételes abból a szempontból, hogy alcímének megfelelően nemcsak a vietnámi, hanem a laoszi és a kambodzsai eseményekből is válogat, hozzátéve a képhez Kína szerepét is. 

Norris bácsi Vietnámban

Évekig viccelődtem azon, hogy ha egyszer megérkezik majd Chuck Norris halálhíre, a fél világ nevetve fog legyinteni azzal, hogy Chuck Norris nem halhat meg, pontosabban már meghalt, csak a Halál nem mert érte jönni… meg a többi közismert tény, amiken olyan jókat derültünk, miközben századszorra is felidéztük őket. De mikor pár napja hirtelen befutott a hír, hogy 86 éves korában elhunyt a régi idők egyik oszlopos akciósztárja, mégiscsak elszontyolodtam. Egyben felvetődött bennem, hogy most már mindenképp elő kéne vennem a nevével fémjelzett, vietnámi vonatkozású trilógiát.

Academy 1:35

Az M113-as PSZH-t aligha kell bemutatni a modern hadviselés iránt érdeklődőknek, vietnámi összefüggések között pedig az egyik legjellegzetesebb harceszköz volt, amelyet a dél-vietnámi haderő, illetve az amerikai, a dél-koreai és az ANZAC-kontingens is használt. Az eredeti szállítóváltozaton alapuló széria az évtizedek során jó pár állam haderejében felbukkant és számos alváltozattal bővült, ideértve műszaki mentőt, aknavető-hordozót, parancsnoki járművet, illetve légvédelmi verziókat. Ez utóbbiak közé tartozik az M163-as, amelyet az amerikaiak az elavult M42 Duster pótlására szántak, és amely Vietnámban esett át a tűzkeresztségen.

A nagyvárosi Rambó

Újra és újra megesik, hogy elém kerül egy film, amiről annak idején hallottam, de azóta sem láttam. Az Enyém a park! kapcsán első emlékeim még a boldogult, de harminc évvel ezelőtt virágzó, Ferenc körúti Record Express lemezbolthoz kötődnek, ott ugyanis igen széles volt a választék filmzenékből. A fenti alkotás filmzenei CD-jét ott szúrtam ki, ahogy például az Acéllövedékét, A szakaszét vagy a Nagy Oliver Stone filmzenegyűjteményt is. Három évtized után most végre láthattam is.

Vándorúton, magyar szemmel

Bő egy évvel ezelőtt tértem haza Vietnámból, élményekkel gazdagodva, amelyeket egy hatrészes sorozatban itt is prezentáltam. Azóta is többször eszembe jutott, hogy írnom kellene egy bizonyos magyar kötetről, amelynek elolvasása kimondottan hasznos volt az utazás előtt, és az “egyelőre távolról érdeklődők” számára különösen releváns lehet.

A felszálló sárkány országa három lelkes turista munkája, legalábbis a szöveg, hiszen a képanyaghoz még hárman járultak hozzá. Amikor annak idején a könyvesboltban kezembe vettem, rögtön feltűnt, hogy más arányokkal dolgozik, mint a klasszikus útikönyvek többsége. Értem ezalatt azt, hogy a terjedelem nagyjából harmada a vietnámi történelemre, kultúrára, társadalomra és gazdaságra fókuszál, szűk negyede a mindennapokról és a szokásokról szól, és kevesebb mint száz oldal jut az országjárásra. Vagyis a szerzők nem akartak minden régióra és minden látnivalóra kiterjedő, vaskos útikönyvet alkotni, inkább törekedtek a figyelem felkeltésére és amolyan “útnak indító” könyvet alkotni. Hozzátenném, ma már, a könnyen elérhető specifikus információk korában ez kimondottan szimpatikus hozzáállás, ugyanis egy-egy város vagy múzeum, esetleg az adott helyszín közlekedési lehetőségei kapcsán könnyebb tájékozódni az interneten, míg a benyomásokat, hangulatokat és a “mesélős” stílusban előadott tudást még mindig szívesebben olvasom papíron.

Szerelem monszun idején

Az indokínai háború végének 70. évfordulója apropóján már terveztem, hogy írok a kilencvenes évek egyik legismertebb francia filmdrámájáról, sőt a vietnámi utazás után újra elővettem és végignéztem. Európai (sőt világ-) szinten valószínűleg ez a legismertebb játékfilm a gyarmati Vietnám témájában. 

A háború urai

Karácsony előtt csodálkoztam rá, hogy ősszel megjelent nálunk egy, az indokínai háborúról szóló francia kötet. Márpedig ha van ritkább téma könyves fronton a vietnámi háborúnál, az a franciák indokínai agóniája, amelyről, ha jól számolom, még a rendszerváltás előtt jelent meg az utolsó kötet, a Viszontlátásra, tábornokom! Salgó Lászlótól.

A 21. Század Kiadó az utóbbi években több kötetet is kiadott a Goncourt-díjjal jutalmazott Éric Vuillard tollából. A Napirend a második világháborút közvetlenül megelőző tárgyalásokról, a Szegények háborúja a reformáció megjelenését kísérő társadalmi viszályokról szól. A Tisztességes kiút az indokínai neokolonizációs kísérlet francia főszereplőinek szemszögéből villant fel néhány drámai és a konfliktus szempontjából meghatározó pillanatképet. A szerző tehát a háború urainak – például Navarre és de Lattre de Tassigny tábornokoknak vagy Pierre Mendès France miniszterelnöknek – a bőrébe beleképzelve magát idézi meg azokat az éveket. Nemzeti büszkeség, katonai megfontolások, gazdasági nehézségek és persze személyes motivációk örvénylenek a politikai határozatok körül. Vuillard ebben az örvényben ostorozza a francia döntéshozókat, akik sok tízezer francia és vietnámi életre tettek pontot, hogy aztán a megalázó vereség tudatában távozzanak a színről. 

Egy háború krónikája

Egy-egy dokumentumfilm elkészítését sokszor az aktuális történelmi évfordulók ihletik. A vietnámi háború végének ötvenedik évfordulója alkalmából pedig a Netflix hozott össze egy vadonatúj szériát, amelyet idén áprilisban tűztek műsorukra. 

Háborús makettvilág

Kifejezetten makettező szakirodalomról ritkán írok itt, bár erre is volt már példa. Az év végi megjelenések között azonban kiszúrtam egy releváns címet, amire rögtön felcsillant a szemem, ráadásul viharos gyorsasággal be tudtam szerezni egy hazai forgalmazó révén, úgyhogy kis túlzással szólván a karácsony kicsit előbb jött nálam… 

Kedves Mindenki!

Hétfő éjfélkor befejeződött a blog tizedik születésnapja alkalmából rendezett nyereményjáték, most pedig következzen az eredményhirdetés. Azok közül, akik a blog Facebook-oldalának születésnapi bejegyzése vagy az itteni szülinapi poszt alá írtak, három embert húztam ki.

Kedves Mindenki, elérkeztünk a tizedik születésnapig. És ez az esztendő nemcsak a blog alapításának kerek évfordulóját, hanem – korántsem véletlenül – a háború végének 50. évfordulóját is jelzi. Mert az elsődleges célom annak idején az volt, hogy alapvetően a konfliktus történetével párhuzamosan mutassam be, mi is történt azokban az években, kezdve az amerikai háború elejétől a végéig. És ez sikerült, sőt, a francia háborúra is történt néhány poszt erejéig kitekintés, úgyhogy a történet szépen kikerekedett. Kíváncsi lennék, hány olyan olvasó böngészi most ezeket a sorokat, aki már akkor, az első hónapokban itt volt. Remélem, vannak ilyenek, és nyomnak a kommentszekcióba egy virtuális pacsit… 

A háború vietnámi szemmel

A vietnámi háború alaposan dokumentált konfliktus volt, aminek az eredménye többek között elképesztő mennyiségű fénykép. A híresebbeket ezernyi könyvben és cikkben hasznosítják újra és újra, de jó pár van, amit valószínűleg sosem fogunk látni. Kizárólagosan a vietnámi oldalt mutatót fotókból igen kevés kiadvány válogat. De itt egy kivétel… 

Gecko Models 1:35

Most egy rövid, rendhagyó poszt következik makett-témában, ugyanis az a helyzet, hogy idén júniusban, a Haditechnika folyóirat 2025/3. számában megjelent egy cikkem Hívójele: Szörnyeteg – Légpárnás járművek a vietnámi háborúban címmel. Mivel ezt egy az egyben értelemszerűen nem közölhetem le itt is, viszont a moratórium már lejárt, annyit megtehetek, hogy az online formában immár elérhető cikket belinkelem (lásd lejjebb), rövid összefoglalót mellékelek, illetve néhány képet megmutatok.

A háború viharában

A vietnámi háborút felidéző filmek jelentős része az Egyesült Államokban készült, és ez nem csak annak volt köszönhető, hogy Vietnámban 1975 után elsősorban az újjáépítés adott munkát, ergo filmgyártásra sem juthatott annyi forrás, mint békeidőben. Egy-két alkotás szerencsére itt is megszülethetett az évtizedek során, amelyekből én is válogattam már (lásd A levél útját vagy a Vietnámi szavakkalt). Ezúttal viszont egy olyan filmet emelek ki, amelyet ugyan az amerikai csapatok távozása után, de még az országegyesítés és a háború lezárása előtt, 1974-ben forgattak. 

A vietnámi háborúban alkalmazott angolszász géppisztolyok ismertetése után most, a második részben elsősorban az európai és ázsiai típusokkal foglalkozunk.

A háború harceszközeit bemutató sorozatban most következzenek a géppisztolyok. Ez a fegyverkategória az első világháború során jelent meg, mikor is a lövészárok-harcok során felmerült az  igény egy, a puskánál kisebb méretű, sorozatlövő kézi lőfegyverre. A konfliktus lezárultával, és természetesen később, a második világháború során is folytak erre irányuló fejlesztések számos országban, s ennek révén olyan típusok is születtek, amelyek például Vietnámban is szerepet kaptak.