Az újjáépítéstől a Phoenix-programig

Térjünk most vissza az Egyesült Államok politikai porondjáról Dél-Vietnamba és tekintsük át az ottani helyzetet. Minthogy az amerikai csapatnövelés elmaradt, a Fehér Ház pedig egyre jobban hajlott a tárgyalásos megállapodásra, mely előrevetítette majdani kivonulásukat is, katonai és politikai vonalon is nagyobb felelősség hárult a vietnami kormányra '68 végén. Thieu elnök számára az eddiginél is fontosabb kérdés volt a vidéki területek pacifikálása, a falvak (illetve a kormány ottani befolyásának) biztosítása, főleg, mert még nem tudhatta, hogy a párizsi béketárgyalások milyen eredménnyel végződnek majd és megvolt az esélye annak, hogy az aktuális észak-vietnami és vietkong csapatlétszám befagyasztása is része lesz a majdani tűzszünetnek.

Egyre nagyobb nyomás nehezedett rájuk...

Bosszú és megbocsátás

Nemrég egy filmje kapcsán újra megemlítettem Sydney J. Furie kanadai rendezőt és úgy éreztem, a Bíbor szív és A fiúk a C századból után miért ne vegyem elő a témába vágó két másik alkotását is, melyek amúgy is összefüggnek és mindkettő a háborús élmények feldolgozására koncentrál. Az első ezek közül a Vissza a csatatérre.

Tengerészgyalogos veteránok érkeznek egy forgatócsoport oldalán a jelenkori Saigonba. Egykori parancsnokuk késve csatlakozik hozzájuk, a viszontlátás pedig korántsem olyan örömteli: a szorosan összetartó szakasz kapcsolatát egy háborús incidens szaggatta szét harminc évvel korábban. Azért is jöttek most el, hogy tisztázzák, mi történt akkor. Ahogy bejárják ifjúkoruk legmegrázóbb helyszíneit és a múlt árnyaival viaskodnak, úgy kerülnek egymáshoz újra közelebb...

Akik felejteni próbálnak

Ha már szóba került idén a My Lai-i mészárlás, gondoltam, bemutatok egy eredetileg 1970 őszén kiadott (egy évre rá hazánkban is publikált) kötetet, mely egy New York-i ügyvéd és polgárjogi aktivista, Mark Lane által készített interjúkból készült és a Vietnamban folyó háború szörnyűségeit kívánta elrettentő erővel az otthoniak elé tárni.

A szerző elsősorban a Kennedy-gyilkossággal kapcsolatos könyvei kapcsán lett híres (az Elsietett ítéletet szüleink és nagyszüleink magyarul is olvashatták), melyekben hevesen támadta a Warren-bizottság jelentését és a kormányzati állásfoglalást. A vietnami háború is hatással volt rá, ezért szolgálatmegtagadó fiatalembereket segített át más országokba, de közben találkozott a haderőktől már leszerelt veteránokkal is. Jelen kötet 32 egykori katonával készített interjú anyagát tartalmazza, melyekben a fegyveres erők kegyetlen világa, a nekik tanított módszerek és a Vietnamban elkövetett kegyetlenségek kapják a hangsúlyt.

Kedves Mindenki!

Éjfélkor a végére értünk a blog harmadik születésnapja alkalmából rendezett nyereményjátéknak. Most következzen az eredményhirdetés.

Békét, de mikor?

1968 utolsó hónapjaiban a harcok tovább folytak Vietnamban. Zajlottak az amerikai hadműveletek – például a Jeb Stuart III, a Lancaster II vagy a Napoleon fedőnevű akciók –, a dél-vietnami alakulatok pedig fokozták a pacifikálási program ütemét. Ennek az időszaknak a krónikájában az igazi hangsúlyt mégis a kül- és belpolitikai küzdelem kapta.

Jellegzetes mozdulat, magabiztos mosoly:
Richard Nixon kampánykörútja egyik állomásán

A harmadik esztendő végén esedékes számvetés szerencsére ezúttal is szép eredményeket mutat. Új rovatokkal ugyan nem jelentkeztem, de a posztok megjelenési gyakoriságára nem lehetett panasz, a Tet-offenzíva évfordulója folytán pedig némileg az átlagot is megjavítottam.

Ha már nemrég sort kerítettem az amerikai haderők felszerelésére, ideértve a – már akkori szemmel nézve se túl étvágygerjesztő, de legalább nagy energiatartalmú – fejadagokat, hadd mutassak be egy ide kapcsolódó kis füzetkét, melynek célja a lövészárkokban elköltött vacsorák élvezetesebbé tétele volt.

A laktanyától a csatatérig

Tavaly csokorba szedtem azon színészek jó részét, akik a legtöbbször érintették szerepeikben a vietnami háborút. Ha rendezőkből csinálnék hasonló toplistát, a kanadai (és idén 85 éves) Sydney J. Furie valószínűleg dobogós helyet szerezne, hiszen számos katonai témájú filmje között négy is erről a konfliktusról szól (köztük a már általam is bemutatott Bíbor szív). E négy közül az első volt ez az 1978-as alkotás.

Kézzel fogható történelem

Hazánkban kevés kiadó vállalkozik arra, hogy felnőtt témákban a hagyományos kiadványok mellett reprint dokumentumokkal ellátott (ahogy mi neveztük annak idején: "színes-szagos") köteteket is megjelentessen, bár az elmúlt évtizedben erre is volt példa (az Alexandra a D-napot és a nyugat-európai hadjáratot bemutató két könyve ilyen volt). Legutóbbi londoni kirándulásom során egy diszkont-könyváruházban szúrtam ki egy hasonlót, de vietnami vonatkozásban.

A hidegháború hadszínterein

Vietnami témájú játékszoftverből nincs is olyan kevés. A hidegháború egyéb hadszíntereiről azonban sajnálatos módon elenyésző számú játék készült. A Call of Duty-széria nyolc évvel ezelőtt megjelent része, a Black Ops viszont mind a két kategóriába beletartozik és már az elején leszögezném, nemcsak nosztalgiázásra alkalmas: ennyi idő elteltével is kellemes élményt jelent.

Interview with Dr. Tamás Magyarics

The US internal and foreign affairs of 1968 came up again and again in the articles of the last few months. And so came the idea to make an interview with one of my former teachers who is a well-known name not only for the students and tutors of Eötvös Lorand University.

Dr. Tamás Magyarics graduated from ELTE in Budapest and LSU in Baton Rouge. He has been teaching since 1987 in various institutions in Hungary and abroad. Currently, he is a Professor at the Department of American Studies at ELTE. He used to be the editor-in-chief of the periodicals Külügyi Szemle and Foreign Policy Review, research director at Teleki Institute and Institute for Foreign Affairs, he is a member of the Hungarian Atlantic Council, spent four years in Ireland as ambassador, and as an expert of American affairs he appeared in several debates and interviews. His field of expertise is the Cold War, the foreign affairs of the United States, the transatlantic relations and security studies. He has been working as translator, editor and writer; among other books he wrote A History of the Foreign Affairs of the United States.

Interjú Dr. Magyarics Tamással

Az elmúlt hónapok posztjaiban többször is szóba kerültek az ötven évvel ezelőtti amerikai kül- és belpolitikai küzdelmek. Úgy gondoltam, érdemes lenne erről elbeszélgetni egykori tanárommal, akit nemcsak az Eötvös Loránd Tudományegyetem diákjai és oktatói ismerhetnek.

Dr. Magyarics Tamás az ELTÉ-n, illetve a Baton Rouge-i LSU-n végezte tanulmányait. 1987-től kezdve tanít számos intézményben, hazánkban és külföldön egyaránt. Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Amerikanisztika Tanszékének professzora. Főszerkesztője volt a Külügyi Szemlének, illetve a Foreign Policy Review-nak, vezető kutatóként dolgozott a Teleki Intézetben, később a Magyar Külügyi Intézetben, tagja a Magyar Atlanti Tanácsnak, de hazánk nagyköveteként Írországban is eltöltött négy évet, illetve amerikai politikai szakértőként számos fórumon és interjúban megszólalt már. Kutatási területe a hidegháború, az Egyesült Államok külpolitikája, továbbá a transzatlanti kapcsolatok és biztonsági tanulmányok. Fordítóként, szerkesztőként és íróként is aktív, többek között nevéhez fűződik Az Egyesült Államok külpolitikájának története című kötet.

John Wayne háborúba indul

Az amerikai filmgyártás már az 1960-as évek közepén foglalkozott a vietnami háborúval, ám ezen alkotások többsége nem a csatatér történéseit és szereplőit mutatta be, hanem a hazaérkező katonák problémáit. A legtöbbre már nem is emlékszünk, ‘68-ban azonban a mozikba került egy olyan hőseposz, amely – inkább csak főszereplője révén ugyan, de – megmaradt a köztudatban.

Egy chicagói rendőr visszaemlékezése

Az 1968. augusztusi chicagói zavargásokról már volt szó, ám érdemes egy szemtanút is megszólaltani. Ehhez nem egy egykori tüntetőt vagy egy politikust választottam, hanem egy rendőrt, aki fiatalemberként szembesült a város történetének egyik legsúlyosabb incidensével.

"Chicago középosztálybéliek lakta környékén nőttem fel. Először a nyugati, ’56 után pedig az északi oldalon laktam. A srácoknak kemény időszak volt ez a sorozás miatt. Nemigen volt választási lehetőséged, hacsak nem voltak kiváló jegyeid, a szüleidnek meg jó sok pénze. És ha elviekben beszipkázhattak, akkor munkát se kaptál. Ha már bekerültél az iskolába, egy bizonyos átlagot el kellett érned, hogy megmaradjon a mentességed, hogy ne rántsanak be a seregbe. Sokat aggódtunk emiatt.

Messze még a béke

1968 nyara és kora ősze semmilyen téren nem bizonyult nyugalmasabbnak, mint az év eleje. A párizsi béketárgyalásokat hol az egyik, hol a másik fél késleltette, a csatatereken tovább folytak a harcok, és az amerikai belpolitikai kép sem a közelgő megegyezést sejttette…

Abrams tábornok újfajta stratégiában gondolkodott

Csak ballag a katona...

Tim O’Brien nevével hamar összetalálkozik az, aki a vietnami háborús visszaemlékezések között válogat és jómagam is idéztem tőle, például amikor az amerikai haderők személyi állományáról írtam. Egyike volt azon egyszerű katonáknak, akik hazatérésük után szinte azonnal kiírták magukból tapasztalataikat…

Makettező szakirodalom

A vietnami háború szakirodalma bőséges, ám ugyanez sajnos egyelőre nem mondható el a vonatkozó makettező kiadványokról. Ilyen témájú készletek viszont egyre nagyobb számban állnak rendelkezésre (mind figurák, mind járművek, mind repülőgépek terén), s talán pont ezért látnak bizonyos kiadók fantáziát abban, hogy egy-egy kiadványt ennek a konfliktusnak szenteljenek. Most három ilyet szeretnék bemutatni.

Tábori élet

A támaszpontok voltak az amerikai erők hátországai. Csak ezek nyújtották azt a viszonylagos vagy tényleges biztonságot, ahol a katonák igazán ki tudtak kapcsolódni. Az őrjáratról visszatérő gyalogosok tehát alig várták a percet, hogy újra a “dróton belül” lehessenek. Kondor László így emlékezik: 

"Minden támaszpont tetején állt egy óriási amerikai zászló. Mikor kutyagoltál felfelé – mert sokszor felhoztak helikopterrel, de sokszor nem –, és már egy hete vagy tíz napja nem cseréltél ruhát, 42 fokos hőség volt, és a fák közül már láttad azt a nagy zászlót ott lobogni, az nagyon jó érzés volt. Az ott már az otthon! Mikor az őrjáratnak vége volt, azt mondták, »Gyerünk haza!« Hát a bázis, az volt az otthon. És mit jelentett az otthon? Hogy nem vagy kint a dzsungelben. Le tudsz mosakodni. Felvehetsz száraz és tiszta egyenruhát. Kapsz meleg ételt. Nem fognak lőni rád, legalábbis nem annyira. Hát az a mennyország! Hollywood, bébi!" 

A 12. gyalogezred őrjárata bevetés után a Jamie tűztámogató bázison. Megfigyelhető a számos sátor, illetve a homokzsákokkal megerősített bunkerek. Középtájt, jobbra egy kisebb latrinabódé is látható.

Legutóbbi cikkemben említettem, hogy idővel feltűntek az amerikai katonákon mindenféle, korántsem katonás ékszerek. Érdemes azonban kiemelni ezek közül egy olyan kiegészítőt, mely eredetileg nem a hippikultúra és a hanyatló harci szellem velejárójaként került a harcolókhoz…

Egyenruha és felszerelés

A Vietnamban bevetett amerikai haderők egyenruhája és felszerelése igen sokszínű képet mutat. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy rövid időn belül olyan sok változtatásra és fejlesztésre került sor, mint a második világháború óta még soha...

Amerikai zöldsapkás dél-vietnami ejtőernyősök kiképzésénél segédkezik. Helyi gyártású, tigriscsíkos ingének bal zsebén jól látható a Mobil Csapásmérő Alakulatok jelvénye és felette az ezt jelző felirat is.

Kezdjük a dél-vietnami oldalon tanácsadóként szolgáló amerikaiakkal. Ők vagy saját rendszeresített öltözéküket viselték (lásd később), rajta a helyi rendfokozati és egységjelvénnyel, vagy az adott alakulat (esetenként terepszínű) egyenruháját, ideértve általában a fejfedőt is, mely nem egyszer valamilyen barettsapka vagy bozótkalap volt. (Erről részletesebben majd a dél-vietnami haderőt bemutató sorozatban írok.)