A február vége a premierek Kánaánja a színházban, legalábbis ez az időszak úgy alakult, hogy több helyszínen is kiválasztottam olyan műveket, melyeket látni szerette volna. Egy komoly részük teljesült, a többit meg kergetem majd áprilisban vagy májusban. A Thália Színház két érdekes darabbal is készült február utolsó hétvégéjére, illetve összecsúsztak, a Bűnözőzsenik eredetleg korábban debütált volna. Viszont az A miniszter félrelépet a szombati, premier napon sikerült elcsípnem, amiért hálás voltam.
Richard Willey (Görög László – Ványa bá, Nyakamon a nászmenet, A csendestárs, Legszebb férfikor) az angol kormánypárt minisztere és ma este az egyik előkelő szálloda lakosztályában készülődik talán élete legfontosabb interp(h)ellációjára. Azonban a lelkes és elhivatott tevékenységet váratlanul egy rejtélyes idegen megjelenése szakítja félbe. A hatodik emeleti ablakban ugyanis egy bemászni készülő férfi holttestét találja. Így kénytelen-kelletlen félbehagyja az este fénypontját és hűséges személyi titkárához, George Pigdenhöz (Vida Péter – A koponya, Egy a ráadás, Alul semmi, A hülyéje, Komédia egy bankrablásról) fordul segítségért. A férfi azonnal helyszínre siet, majd a rendőrséghez próbál fordulni, de a miniszter készségesen felvázolja neki, hogy ez némileg bonyolítaná a helyzetet, ezért államérdekből másként kellene megoldaniuk. Az egyik probléma, hogy Richard nem egyedül tartózkodik a lakosztályban, éppen az ellenzék bombázó titkárnőjével, Jane Worthingtonnal (Gubás Gabi – Romantikus komédia, nyakamon a nászmenet, Szajré, Oscar) készült lefektetni a jövő kezdetét. A másik gond, hogy a miniszter úr felesége, Pamela (Udvarias Anna – Romantikus komédia, A hülyéje, Nyakamon a nászmenet) úgy tudja, a parlamentben van egy fontos megbeszélésen, Jane férje, Ronnie (Szabó Győző – Oscar, Killer Joe, Szajré, Nyakamon a nászmenet, Ványa bá, Alul semmi) pedig iszonyatosan féltékeny típus, és úgy tudja a kedvese éppen egy rokonát látogatja vidéken. Nyilvánvaló okokból a helyzetből egyetlen kiút létezik, a kreatív miniszter pedig tökéletesen ura a helyzetnek és mindent elkövet, hogy ebből ne legyen országos botrány. Segítségére szegül a mindenlébenkanál londíner (Tamási Zoltán – Gyilkosság az Orient Expresszen, Komédia egy bankrablásról, Tóték, Hisztéria, A csendestárs, Egy a ráadás), de lépte-nyomon a sarkukban van a szálloda jóhírét védő igazgató (Szervét Tibor – Gyilkosság az Orient Expresszen, Ványa bá, Hisztéria), aki egy rejtélyes behatolót után nyomoz.
Ray Cooney (Páratlan páros, Család ellen nincs orvosság, Kölcsönlakás, Egy a ráadás, Ne most, drágám!) klasszikus művét korábban csak film formájában volt alkalmam látni, így a mércét eszerint állítottam be tudattalanul. Bár igyekszem pártatlanul részt venni az előadásokon, ebben segítségemre is volt, hogy több, mint húsz éve láttam utoljára. A Belvárosi Színház repertoárjában is szerepel, de arra nem jutottam még el. A darab alapjai nehezen megváltoztathatók, így a kulcs egyrészt a rendezésben, másrészt a megfelelő időzítésben, harmadrészt a színészek kémiájában keresendő. Tasnádi Csaba (Egy a ráadás – Thália Színház; Anconai szerelmesek, A makrancos hölgy – Turay Ida Színház; Tanulmány a nőkről, Szeress, ha bírsz! – Vidám Színpad) mindent megoldott, olyan gárdát kapcsolt a műhöz, amely tökéletes összhangban mozog a színpadon. Görög László és Vida Péter párosa zseniálisan működik, Tamási Zoltánt láttam már hasonló karaktert alakítani és itt is pontosan annyira kotnyeles, mint az A nagy kézrablásban. Gubás Gabi és Szabó Győző hitelesen bújnak bele karaktereik bőrébe, a naiv ártatlanság és a nyers nőiesség/férfiasság szinte tapintható a megjelenésükkor. A teljes eszköztár rendelkezésre állt és fantasztikus kreativitással oldottak meg minden egyes jelenetet.
Bohózatban bármilyen üzenetet keresni balgaság volna, gondolnánk elsőre. De a valóság sosem ez, számomra több kérdéskör is boncolgatásra kerül a darab során. Az első egyértelműen a hűség kérdése, a szoknyavadász miniszter egyrészt a hatalom képviselője, másrészt a #metoo mozgalom a közelmúlt eseményei közé tartozik. Minden olyan eset, mely során főnök-beosztotti viszonyban történnek fellángolások, komoly etikai kérdések merülhetnek fel. Az, hogy a pillanatban mindkét fél beleegyezését adja az interakcióba, még nem jelenti azt, hogy később valaki nem érzi úgy, valójában kihasználták. Ennél egy lépéssel tovább gondolkodunk, amikor az ellenfél táborának egyik illusztris képviselője kerül pozícióba. Ilyenkor merül fel a kémkedés kérdésköre, nem kell nevetni, végig ültem az Alkotmányvédelmi Hivatal továbbképzését, ahol elmagyarázták, ki hogyan és milyen szándékkal környékezhet meg engem bárhol és bármikor, mire illik vigyázni. De bevallom, az ilyen esetekben valószínűleg felkeltené a gyanakvásomat, ha a történet másik szereplője egy pendrájvot szeretne bárhová is bedugni.
Félretéve a humoros etikai és nemzetvédelmi veszélyeket, marad a házastársi hűség, mely komoly próba elé néz. Közkedvelt felfogás, hogy az egyik fél biztosan kihasználja a másikat, a vad, állatias, kölcsönös vonzódás igencsak ritka. A darab azonban rávilágít arra, hogy a pillanat hevében bármi megtörténhet, ennek hátterében lehet a saját bizonytalanságunk, vagy a párunk mindent nem ad meg nekünk, de lehet kapuzárási pánik és egyszerűen a vágy is kimozdíthat bennünket a komfort zónából. Az elfojtás ezen nem segít, ha valaki megtartóztatja magát, a végén a környezete is meglepődhet, micsoda érzéki szívtipró bujkált eddig bennünk. Ez persze fordítva is igaz, a tekintélyt kölcsönző megjelenés szintén előfeltételezéseket gerjeszt, ami nem feltétlenül egyezik meg az illető valós potenciájával.
A fent felvázoltak ismét nem komolynak szánt megjegyzések, csupán annak taglalása, mennyi helyzetkomikum lehetőség rejlik egy házastársi kapcsolatban, illetve egy munkahelyi szerelmi légyottban. A valóságot csupán a szereplők, gyakran csak tudattalanul ismerik. Az A miniszter félrelép karakterei ezt szemléletesen be is mutatják nekünk, mindenféle permutációban, hiszen semmi sem úgy alakul, ahogyan azt eltervezték. A tervek szövögetése megindul, különböző valóságok kelnek szárnyra, melyek mindenki számára tökéletesen zavarossá válnak, ahogyan haladunk előre a cselekménnyel. Mivel több fonál is gombolyodik, ahogyan a szereplők interakcióba kerülnek egymással, egyedül a nézőközönség képes követni, hogy ki kicsoda és kinek milyen részigazság lett beadva. Mindezt megkoronázzák a váratlanabbnál váratlanabb és alkalmatlanabb betoppanások, fejük tetejére állítva az aktuális hazugság szeletkéket vagy éppen az egészet. A nyilvánvaló megoldás egy újabb ordas nagy valóság generálása, mert egy idő után úgy is mindegy, már a túlélésért játszunk.
Szerencsére a sztereotípia itt segítségünkre lesz, mert a politikusok könnyedén kiötlenek bármilyen ürügyet, ezzel akár ellenfeleiket vagy éppen társaikat taszítva a képletes busz alá. A karakterek száma viszont éppen elég ahhoz, hogy egyedül senki se boldogulhasson. Ez benne a legszebb, ezt élvezzük leginkább, az A miniszter félrelép egyszerű bohózatból valóságos cunamivá növi ki magát. A színészek könnyedén kapcsolódnak egymáshoz, az előadás hömpölyög előre, csak pillanatokra tűnik úgy, mi is megpihenhetünk és szusszanhatunk, a nevetőizmaink azonban ismételt ingeráradat támadás alá lesznek vonva. A hadművelet eredménye, hogy szem nem marad szárazon, a belibbenő karaktereket pedig olykor tapsviharral jutalmazzák. Ez részben a tudásuknak és ismertségünknek, részben valóban annak szól, akiknek a gúnyáját magukra öltötték. Mindenki élvezi a játékot, a bujkáló mosoly olykor felsejlik egy-egy színész szája szélén is, de tartják magukat, annak ellenére, hogy valószínűsíthető néhány szándékos szívatás is a színfalak mögött.
A filmre asszociáltam, amikor a darabra beültem, utólag kerestem is az élményt, amelyet egykor a Kern-Koltai páros nyújtott. Aztán ráeszméltem, hogy a mozi ugyan sok tekintetben tud hatásvadász és hangsúlyos lenni, mert más eszközök állnak rendelkezésére, de a színházat nehéz lepipálni. Ez a mű időtálló és mindig tud újat nyújtani, annak ellenére, hogy az alaphelyzetet és a dinamikus változásokat már előre ismerhetjük, a végpont is köztudott lehet. A kulcsot már többször elszórtam, a szereplők és a színészek közti kémia, az időzítések tökéletessége elhanyagolhatatlan tényező, ezzel pedig sem a vágás, sem az operatőri munka nem veheti fel a versenyt. Érvényes ez akkor, ha mindez óraműpontossággal működik és nem lóg ki egyetlen karakter sem. Az önzés vagy a ripacskodás ugyanis mindezt tökre vágná. Azonban a Thália színművészei egy összeszokott csapatot alkotnak, ahol a végszavakra nyílnak az ajtók és a replikák, egymásra reagálnak, a karakterek építkeznek és ezzel növelik a hatás erejét. A szereposztás ezért túllép az elvárásainkon, a tapsvihar jár a produkciónak és egyesével meghajlok a színészek teljesítménye előtt.
A színdarab frappáns és ötletes, a rendezés zseniális, az alakítások pedig fenomenálisak. Szabó Erika (A hülyéje, Oscar, Killer Joe) kellemes meglepetés, ilyen szerepben még nem találkoztam vele, de a megoldás várakozáson felülinek bizonyult. A társaság játékát hatalmas tapsvihar követte, így sokáig fent lesz a Thália kínálatában. Aki teheti, szerezzen rá jegyet vagy lepje meg kedvesét, önfeledt szórakozás, záporozó poéneső és a helyzetkomikumok áradása mindenképpen megéri a kikapcsolódó időt. Örülök, hogy részese lehettem a premiernek, valószínűleg a következő évadban is eljutok rá, hogy lássam, miként változik az előadás az idő múlásával.
Színház: Thália Színház
Link: https://thalia.hu/eloadasok/a-miniszter-felrelep/
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=fRZIzChTLXg
Előadás: 2025.02.22.
Darab hossza: 160 perc egy szünettel
Port.hu link: https://port.hu/adatlap/szindarab/szinhaz/a-miniszter-felrelep/directing-50315
Fotókredit: Thália Színház – Kállai-Tóth Anett
Értékelés: 10/10
Smaragd Sárkány