Zombiapokalipszis Vietnámból

Az alternatív történelem műfaja a nyugati világban jóval komolyabb múltra tekint vissza, mint minálunk. Ahogy a zombis történetek is… Ezt a kettőt pedig nem is olyan nehéz kombinálni. Ami számomra azért is fontos, mert a zombikért nem rajongok, ugyanakkor vietnámi vonatkozásban, a történelmet picit átírva már jóval érdekesebb számomra ez a megközelítés. 

A meglehetősen szűkszavú (és szerintem durván információszegény, ezért alapvetően elhibázott) címmel megvert ‘68 sztorija 1968 februárjában veszi kezdetét egy eldugott, őserdei amerikai támaszponton. Az egész országban dúl a Tet-offenzíva, de itt eddig egészen könnyen megúszták… A viszonylagos idill azonban nem tart sokáig. Már az gyanús, hogy a korábban már megölt vietkong orvlövészt újra le kell puffantani, de a hullazsákba gyömöszölt holttestek is megelevenednek. A terepre kiküldött kis létszámú járőr pedig még ennél is vérfagyasztóbb dolgokat tapasztal meg. Ám a jelenség nem mondható elszigeteltnek: Saigonban, sőt az Egyesült Államokban és Kanadában is vérfagyasztó dolgok történnek, ahogy az élőhalottak lassan mindenütt felbukkannak.

Az író, Mark Kidwell nem egy hosszabb, összefüggő történetben gondolkodott (ami egy zombiapokalipszis során valószínűsíthető átlagéletkor ismeretében jobb is), hanem rövidebb, általában néhány füzet terjedelmű, ritkábban pár oldalas sztorikat alkotott meg, amelyek között laza kapcsolódás néha előfordul. Ennek eredményeként tizenkét alcím született. Vietnámon belül főleg az amerikai katonák és a helyi civilek kapják a főszerepet, bár időnként gerillák és idetévedt külföldi polgárok is feltűnnek. Észak-Amerikában természetesen a civilek, köztük a háborúellenes érzelmű fiatalok dominálnak. 

A hangnem és az ábrázolásmód – ez kitalálható – meglehetősen brutális, néhol elképesztően naturalista, de mi mást is várhatnánk egy háborús-zombis sorozattól? Ami viszont szintén hangsúlyos, hogy a korszak jellegzetességeit, élethelyzeteit, nyelvezetét és szellemiségét kiválóan adják vissza, illetve néhány valódi személyiség is feltűnik. Itt nagyon is érződik, hogy a szerző és a szerkesztők ügyeltek a szükséges mértékű történelmi hitelességre. Mivel több művész is dolgozott a projekten, a rajzstílus változó, de alapvetően meggyőző, néhol kicsit retrósnak érzem, de a téma ismeretében ez kimondottan előnyös. A sztorik színvonala a széria elején érezhetően erősebb, míg a vége felé kezdett lekonyulni (bár lehet, hogy a végére egyszerűen belefáradtam a vérontásba). Összességében a vietnámi háborús képregények között egy unikumnak tekinthető témáról van szó, amit mindenkinek ajánlok, akit a zombis körítés nem rémít el. Az amazon.com-on található olvasói kritikák egyébként megerősítik, hogy a vásárlók jó részének tetszett a sorozat.

A ‘68 első kötete az Egyesült Államokban még 2006-ban jelent meg, de sorozatként 2011-ben indult útjára és 2016-ig kitartott. 2012 és 2017 között pedig gyűjteményes kötetekben adták ki. Az érdeklődők a readcomiconline.li honlapon mindegyiket végigolvashatják. Magyarul sajnos nem elérhető. 

‘68
Image Comics 2006–2017
Írta: Mark Kidwell
Rajzolta: Nat Jones, Tim Vigil, Nate Van Dyke stb.
21 füzet