Mindenkit hozz haza!

A vietnámi háború végeztével az amerikai közbeszéd egyik gyakran visszatérő témája volt az ütközetben eltűnt katonák sorsa. Az egykori ellenféllel szemben érzett gyűlöletnek pedig továbbra is táptalajt adtak azok az állítások, melyek szerint továbbra is raboskodnak amerikai hadifoglyok eldugott dzsungeltáborokban. Egyes politikusok felszólalásaiban, újságcikkekben, illetve a játékfilmekben újra és újra szóba hozták, hogy meg kellene találni és haza kellene hozni őket…

Az amerikai filmipar tehát reagált, és a fogolymentő akciófilmek önálló alműfajt szültek. Ahogy az kitalálható, ebben a zsánerben az árral szembemenő veteránok visszatértek a délkelet-ázsiai őserdőbe, hogy hazahozzák egykori bajtársaikat – persze fegyverrel a kézben. Így jöhettek létre az 1980-as években olyan alkotások, mint a Rambo-széria második része vagy a három epizódot is megért Ütközetben eltűnt. És a Különleges küldetés (eredeti címén Uncommon Valor, vagyis “kiemelkedő bátorság”) is ide sorolandó.

1973 márciusában végre megkötik a fegyverszüneti egyezményt, és megindul a hadifoglyok hazaszállítása is. Jason Rhodes, nyugállományú tengerészgyalogos tiszt azonban hiába is fürkészi a tévéhíradó képsorait: Vietnámban eltűnt fia nem kerül elő. Saját szakállára ezért Thaiföldre utazik, és komoly összegeket szurkol le azoknak, akik állítólag amerikai hadifoglyok után kutatnak Indokínában, valójában azonban csak lenyúlják a még reménykedő családtagok pénzét. Rhodes végül besokall és felkeresi fia egykori bajtársait, hogy egy privát mentőakciót szervezzen velük…

A film sajnos pontosan olyan közhelyes, amilyennek már ennyiből is hangzik. A vén csatár, az elkényelmesedett, de elszánt és végső soron gatyába rázható veteránok, a szűk látókörű politikusok, illetve az akadékoskodó kormányszervek, minden és mindenki itt van, ami és aki egy ilyen sztoriba beilleszthető. Az akciófilmes megközelítés ráadásul nemigen enged teret a drámának: bár a poszttraumatikus stressz és a bajtársiasság toposza nem marad el, ez mégiscsak egy akciófilm, annak sem a legerősebb. A csatajelenetek gyengén koreografáltak, míg a “kötelező” kiképzési montázs egy-két ponton egyenesen kínos. Mondhatnám a rendező, a Rambo első részét is jegyző Ted Kotcheff nem erőltette meg magát. Igazából minden téren a középszerűség dominál, így a fényképezés, a dramaturgia és a többi kapcsán is. 

A színészek közül a nemrég elhunyt Gene Hackman viszi a pálmát, bár enyhén szólva neki sem ez a legmaradandóbb szerepe a sok közül. (Itt jegyezném meg, hogy ő a valóságban tényleg a tengerészgyalogságnál szolgált, méghozzá a hidegháború első éveiben, többek között Kelet-Ázsiában.) Patrick Swayze-nek sem válik becsületére ez a film, bár nem akarok igazságtalan lenni, az ő szerepét sem írták túl… Fred Ward vagy Randall Cobb is inkább csak az “ismerős arcok” kategóriában említhető (lásd Csupasz pisztoly 33 ⅓ vagy Ace Ventura), a színvonalat ők sem emelik. 

A Különleges küldetés a nyolcvanas évek retróhangulatát tökéletesen hozza, de háborús filmnek súlytalan, akciófilmnek gyenge. Aki mégis megnézné, az megtalálja a Videán, de hozzátehetném, hogy annak idején DVD-n is kiadták nálunk, felirattal, magyar szinkron és extra anyagok nélkül. 

Különleges küldetés (Uncommon Valor)
Paramount Pictures 1983, 105 perc
Rendezte: Ted Kotcheff
Főszereplők: Gene Hackman, Patrick Swayze
Zene: James Horner