Két világ határán 

A tavaly beharangozott új HBO-széria idén tavasszal végre megérkezett, én pedig több okból is komoly reményekkel ültem neki. Egyfelől anno nagy hatással volt rám az eredeti regény (amely szerencsére magyarul is olvasható), másfelől az előzetesek is kimondottan erősre sikerültek, és nem csak Robert Downey többszörös és láthatóan nagyon karakteres szerepeltetése miatt: már itt kézzel fogható volt az az érzelmi töltet és az a feszültség, ami az eredeti regényt is jellemezte. 

És hogy sikerült-e mindezt a sorozat hét epizódjában is visszaadni, illetve megőrizni? Igen. A széria remek, ha nem is hibátlan, és ez láthatóan csapatmunka eredménye. A regény átdolgozását és a forgatókönyv megírását nyolc szakember végezte, köztük a könyv írója, Viet Thanh Nguyen. Arra most nem vállalkoztam, hogy a teljes könyvet újraolvassam az összehasonlítás végett, csak egy-két részt futottam át, de maradjunk annyiban, hogy hangulatát, alapvető problematikáját és cselekményét kiválóan visszaadja a sorozat. 

Aki kicsit is ismeri a regényt, tudja, hogy a történet gerincét egy kettős ügynök kettős élete képezi. A Százados, aki a dél-vietnámi hírszerzés mellett a Vietkongnak is dolgozik a háború végső szakaszában, félvérként, francia apától és vietnámi anyától született, s egy kettéosztott országban nőtt fel, hogy aztán felnőttként két gazdát szolgáljon, előbb hazájában, később az Egyesült Államokban. A kettősség, illetve a két világ – a Kelet és a Nyugat – összeegyeztethetetlensége tehát lépten-nyomon fertőzi az életét, gondolatait, mindennapjait. Ahogy az eredeti regényben olvasható:  

Ez a létállapot az alaptörténet szintjén egyszerre táplálhat egy tragikus és egy sötéten szatirikus megközelítést. Az adaptáció készítői ezen jellegzetesség mentén indultak el. A szimpatizáns ennek megfelelően egyszerre drámai, szórakoztató és tragikus. A sokszínűségre pedig rádob egy lapáttal a forgatókönyv, amely a kronológiát sutba dobó történetmeséléssel, illetve emlékképekkel és látomásokkal dolgozik, illetve a vizualitás, amely groteszk szögekkel és merész vágással tetézve a látványt szippantja be a nézőt egy dilemmákkal teli élet krónikájába. Ennek persze megvan az ára is: a laikus néző – különösen az első részeknél – valószínűleg többször el fog bizonytalanodni a különböző idősíkok történéseit látva. Úgy fogalmaznék, a főszereplő narrálása mellett sem árt némi alapvető ismeret a vietnámi háború végét, illetve a dél-vietnámi viszonyokat és az emigrációt illetően, ha tényleg meg akarjuk érteni a sorozat utalásait és hátterét. A kavalkádot erősíti, hogy három rendező is dolgozott a cselekmény vonatkozásában eleve nem egyformán izgalmas hét részen, ami nem biztos, hogy jó ötlet volt. 

A hitelességet és a hangulatot viszont mindenképp fokozza, hogy a szövegkönyv majdnem fele vietnámiul hangzik el, természetesen felirattal. A helyszínek sajnos nem eredetiek: ennek oka, hogy a vietnámi kormány nem engedélyezte az ottani forgatást (mit szépítsük, az egykori rezsim vagy épp a kommunista átnevelőtáborok felidézése továbbra sem jó reklám). A stáb ezért a jól bevált Thaiföldre utazott, hogy a délkelet-ázsiai jeleneteket ott rögzítse (a nyolcvanas években itt forgatták például a Jó reggelt, Vietnámot vagy A háború áldozatait). A többi felvétel Los Angelesben és környékén készült. A díszleteket csak dicsérni lehet, akár a saigoni reptérről (lásd a fenti képet és az alábbi videót), akár egy korabeli amerikai egyetemi irodáról legyen szó, és persze a jelmezek terén is kitettek magukért. Cho Young-Wuk sokszínű instrumentális filmzenéje is kiemelendő, de természetesen a korabeli slágerek is felhangzanak…

A szereplőgárda is megérdemli az elismerést. A főszereplőre, Hoa Xuandére már az előzetesekben felfigyeltem rá, de a sorozat csak megerősítette, hogy kiváló választás volt erre a szerepre. Annyit érdemes elmondani róla, hogy valóban vietnámi felmenőkkel bír, de amúgy ausztrál állampolgárságú, és először ottani tévés produkciókban szerzett nevet magának. Nagyon remélem, hogy nem most láttuk őt utoljára. 

A vietnámi szerepek egy részét egyébként olyan színészek kapták, akik Dél-Vietnámból származnak, köztük pedig, életkoruknál fogva olyan is volt, aki még emlékezett Saigon elestére és országuk elhagyására. Ilyen az 1965-ös születésű Ky Duyen, teljes nevén Nguyen Cao Ky Duyen, aki annak a Nguyen Cao Kynek az egyetlen lánya, aki a dél-vietnámi légierő tábornoka, majd a köztársaság miniszterelnöke, később alelnöke lett. A hölgy Saigon eleste után az Egyesült Államokban telepedett le, és elsősorban énekesnőként, illetve dalszövegíróként dolgozott. A történelem fintora talán, hogy ötven évvel később épp egy ilyen sorozatban játszhatott? Toan Le is a “régi” Vietnám szülötte, ezért a Tábornok szerepe tökéletesen illik rá: a rendfokozatát őrző, de igazi rangját elvesztett, ugyanakkor hajlíthatatlanul elszánt harcos figurája egyszerre vált ki a nézőből tiszteletet és sajnálatot. A többi vietnámi származású színészről is elmondható, hogy abszolút átérezték a történetből fakadó élethelyzeteket. Azokat, amelyeket az eltérő kultúra ellenére sok emigráns honfitársunk is átélt a második világháború, illetve az 1956-os forradalom után. (Ideértve akár a beépülő ügynök helyzetét, aminek apropóján említhetném Szabó Miklóst, a Zöldsapkások című könyv szerzőjét, aki pár évig a magyar emigrációba beépülve küldözgette haza jelentéseit. Ő ezekről az évekről is írt néhány könyvet, például a Csendes háborút vagy a Foglalkozásuk: emigránst.)

A szereplők témájában persze nem mehetek el szó nélkül Robert Downey mellett, aki láthatóan lubickolt a rá kiosztott négy szerepben. Ezek meglehetősen különböző külsejű és jellemű, de minden esetben tipikus amerikai karaktereket jelentenek a nagyszájú CIA-ügynöktől a liberális  egyetemi professzorig. Kitalálható, hogy a poén kedvéért van egy közös jelenetük is, lásd alább… Színészként mindez komoly lehetőség és hatalmas hecc, pláne egy ilyen színésznek, ráadásul Downey mondatainak jelentős része improvizáció volt. Azt hiszem, az sem fog csalódni, aki szimplán az ő rajongójaként vág bele a szériába, bár némi történelmi érdeklődés azért nem árt. 

A kritikák dicsérték a sorozatot, sőt egy-két díjra is nevezték már – megkockáztatom, fogják is még a közeljövőben. Az észak-amerikai vietnámi közösség érdeklődéssel fogadta, bár az egykori dél-vietnámi viszonyok (a korrupció és a kegyetlen kormányzati módszerek) kendőzetlen ábrázolása sokaknál kicsapta a biztosítékot… Ettől függetlenül komoly lépés, hogy a releváns filmekben is ritkán szóhoz jutó vietnámi emberek szemszögét aláhúzó sorozatot végre bemutatták. Vietnámban ezzel szemben tilos volt a sugárzása, sőt az eredeti regény vietnámi fordítása sem jelent még meg. A cenzúra tevékenysége folytán állítólag a helyi weboldalakon megjelent ajánlók jó része is eltűnt már az internetről… A kormánypárt kártékonynak és hamisnak találja a széria tartalmát, ahogy azt is nehezményezték, hogy az HBO-premier ilyen közel esett a háború végét és az újraegyesülést jelző április 30-i ünnepi dátumhoz.

A szimpatizánst mindenképpen az erősen ajánlott sorozatok közé sorolom. Az HBO-t köszönet illeti, amiért felvállalta az adaptáció feladatát, ezzel a vietnámi kisebbség, illetve az emigránsi lét nehéz és ritkán említett témáját is. Egyúttal kockázatot is vállaltak, hiszen emiatt, illetve a sokak számára nehezebben értelmezhető alaptörténet okán potenciálisan kevesebben érdeklődhetnek a széria iránt (Robert Downey bevonása ilyen szempontból különösen fontos, hiszen szerepeltetése komoly vonzerőt jelenthet). Úgy vélem azonban, olyan sorozat ez, amelyet hosszú távon még nagyon sokan fel fognak fedezni, úgyhogy nem aggódom, inkább ajánlom minden érdeklődőnek.  

A szimpatizáns
(The Sympathiser)
HBO 2024, kb. 7 x 55 perc 
Rendezte: Park Chan-wook, Marc Munden, Fernando Meirelles
Főszereplők: Hoa Xuande, Robert Downey Jr., Toan Le
Zene: Cho Young-wuk