Intruderek támadása

Csak a bajtárs és a cél számít

A Linebacker II hadművelet évfordulójának apropóján eljött az idő, hogy írjak egy több mint harmincéves klasszikusról, amely sok más kortárs filmtől eltérően azt is megmutatta, hogy milyen érzés lehetett berepülni Észak-Vietnám fölé…

foi_intruder.jpg

1972 vége. Az amerikai szárazföldi hadműveletek már véget értek Vietnámban, de a flotta és a légierő gépei továbbra is bombázzák az északi országrészt. Jake Grafton, A–6-os pilóta éjszakáról éjszakára felszáll, hogy a politikai megfontolásból kiválasztott névleges célpontokra csapjon le. Miután bombázótisztjét elveszíti egy ilyen bevetés során, elhatározza, hogy saját feje után megy, és olyasmit tesz, ami tényleg közelebb hozza a háború végét…

Bár a többé-kevésbé magányos hős motívuma hollywoodi kliséket sejtet, valójában egy komorabb, életszagúbb történetet prezentáltak, amely nem akarja sem a vietnámi szerepvállalást, sem a katonai pilóták életét felmagasztalni. Jól érzékelhető például, hogy a céltalanság és a szükségtelennek ítélt veszteségek lelkileg mennyire kikezdhetik az amúgy motivált repülőszemélyzetet, illetve azok családját. A szakmai hitelesség nagy általánosságban szintén megvan, és külön öröm, hogy a címadó A–6-ost nemcsak bombázó szerepkörben mutatják be, hanem lokátorvadászként is (ez utóbbi talán a film egyik leghatásosabb jelenetsora, lásd alább), de összehangolt mentőakcióra is látunk példát, márpedig a vietnámi légi háborúnak ez is jellegzetes eleme. 

Ha már itt tartunk, a filmben többnyire eredeti technikát láthatunk működés közben (az Intruderek mellett Skyraidereket, F–4-eseket és A–7-eseket). Néhány jelenetet így is műteremben vettek fel (egy hatalmas állványra rögzített igazi A–6-os segítségével), másutt pedig maketteket használtak (például a légvédelmi rakéták vagy Hanoi városának esetében). Ez utóbbi néhol érzékelhető is, és összességében megállapítható, hogy a látvány tekintetében az akkori vetélytársak mellett kissé lemaradtak, így a repülős jelenetek néhol nagyon hatásosak, másutt teljesen középszerűek. A repülőgép-hordozón, a USS Independence-en rögzített képsorok viszont nagyon érzékletesen mutatják be a fedélzeti életet, a szűkös tiszti szállást, az eligazítót vagy a hangárt. Az egyéb forgatási helyszínek között említhető még San Diego és Hawaii (ahol az őserdei jeleneteket vették fel). 

foi_survival.jpg

Basil Poledouris zenéje viszonylag rövid időtartamban csendül fel, de általában nagyon hatásosan működik. Ilyen például az eredeti sajtóanyagokból ollózott megszólalásokat is felvonultató, nagyon is baljós hangulatú főcím. Néhány korabeli slágerből is válogattak, de e téren a film inkább csak átlagos (holott a vietnámi háborúnak van a legmenőbb soundtrackje, mint az közismert, szóval lett volna miből válogatni).  

foi_crew.jpg

A színészek között meglátásom szerint egyértelműen Willem Dafoe viszi a pálmát (szerepére egyébként Richard Gere is szóba került). Magabiztos, sokat látott bombázótisztként is hiteles és markáns, vietnámi vonatkozású karakterei között pedig talán csak Elias őrmester tudná ezt felülmúlni. Brad Johnson teljesítménye picit harmatosabb, de mivel eleve fiatalabb pilótát alakít, tulajdonképpen nagyon jól illik veterán társa mellé. Ő egyébként később is alakított még katonafigurákat, de inkább tévés vonalon futott bele. Dafoe-hoz hasonlóan Danny Glover is érintette máskor a vietnámi (illetve a repülős) témát. Az ő karaktere sajnos kissé következetlen, de nagyon is emlékezetes. Kisebb szerepekben láthatjuk még Tom Sizemore-t, David Schwimmert vagy Rosanna Arquette-et.  

foi_milius.jpg

Érdekes adalék, hogy a rendező, John Milius több ponton is köthető a vietnámi háborúhoz. Barátja, George Lucas oldalán a hatvanas évek közepén diplomázott a Kaliforniai Egyetemen, és évfolyamtársainak többségétől eltérően önként jelentkezett a tengerészgyalogsághoz, de asztmája miatt kiszuperálták. Elmondása szerint nagyon szomorú volt emiatt, és talán ezért is írt, illetve rendezett több háborús filmet. Részben ő írta az Apokalipszis most forgatókönyvét, producere volt a Különleges küldetésnek, ő rendezte a Vörös hajnal című hidegháborús akciómozit, illetve a spanyol–amerikai háborút felelevenítő Önkéntes lovasság című sorozatot. 

foi_flight.jpg

A film elkészítése korántsem volt zökkenőmentes. Nyilván egy katonai repülőgépeket és hatalmas asszisztenciát mozgató produkció forgatása eleve elég feszültségteljes (ugyanakkor izgalmas) a stáb számára, de a viszontagságok nem értek véget a felvett anyagok dobozba zárásával. Például azért, mert a nyersvágást (amelyben a történet Hanoi bombázásával zárult) az illetékesek kifogásolták, így új befejezést kellett leforgatni. A premier dátuma is egyre tolódott: 1990-ben több más repülős cím (Memphis Belle, Air America, Tűzmadár-akció) miatt kellett elhalasztani, 1991 elején pedig az öbölháború miatt. A zeneszerző, Basil Poledouris is nagyon megjárta, ugyanis hogy rendező barátját, Miliust kisegítse, visszadobta a később kasszasikernek bizonyuló Farkasokkal táncoló megzenésítését, viszont később kiderült, hogy a csúszások miatt amúgy lett volna ideje mindkét filmre. Mikor aztán az Intruderek végre mozikba került, se a közönség, se a kritika nem fogadta kitörő örömmel, és a 35 millió dolláros költségvetésnek a fele sem jött vissza. 

tamad_az_intruder.jpgA film egyébként Stephen Coonts 1986-os regénye alapján készült (amely nálunk kis késéssel, 1992-ben jelent meg a Háttér Kiadó repülős regényei között Támad az Intruder címmel, ebből antikvár példányok a mai napig elérhetők). A szerző egész sorozatot szentelt a főhősnek, Jake Graftonnak, és érdekesség, hogy ezek közül néhányat magyarul is kiadtak, sőt ezeket meg is filmesítették volna, ha az Intruderek támadása nem bukik meg a mozikban. A kötet véleményem szerint bennfentes megközelítése ellenére sem igazán maradandó olvasmány, bár a film kedvelői számára érdekes lehet, ugyanis pár ponton eltér a cselekménye. Sajnos a magyar fordítás és úgy általában a kiadás színvonala (például a papírminőség vagy a borítófestmény) hagyott némi kívánnivalót maga után, ezért csak a legfanatikusabbaknak javasolhatom. A filmből egyébként még játékszimulátor is született PC-re és Nintendóra, amely a kor színvonalán állítólag nem is sikerült rosszul. 

A filmet 1991 nyarán már nálunk is vetítették a mozik feliratosan, később pedig videón és DVD-n is kiadták. A tévében is sugározták, bár a magyar változat szinkronjának színvonala sajnos nem túl meggyőző, ugyanis a fordítás minősége nagyon pongyola (például a bombázótisztet tüzérnek titulálják, a tengerészgyalogságot hadseregnek, és nemcsak a Shrike rakétát, hanem az összes bombát gébicsnek). 

foi_poster.jpg

Az Intruderek támadása mára elfoglalta helyét a vietnámi klasszikusok között. Mindenképpen ajánlott darab, egyrészt mert a ritkás repülős kategória kiemelt indulója, másrészt mert jól működő jelenetei, illetve szereplői miatt amúgy is meg fogjuk bocsátani a gyenge pontjait. 

Intruderek támadása (Flight of The Intruder)
Paramount Pictures 1991, 115 perc
Rendező: John Milius 
Főszereplők: Brad Johnson, Willem Dafoe, Danny Glover
Zene: Basil Poledouris