Árral szemben

John Paul Vann élettörténete több mint tanulságos, és szerencsére voltak is az HBO-nál olyanok, akik ezt az alapanyagot filmre akarták vinni. Azonban mielőtt erre rátérnék, röviden az alapjául szolgáló gigantikus kötetet is bemutatnám.

A már itt is többször említett Neil Sheehan, a korszak egyik neves újságírója (akinek a Pentagon-iratok nyilvánosságra hozatalában is fontos szerepe volt) tizenöt évig dolgozott azon a könyvön, amellyel nemcsak Vann életét, hanem a vietnámi amerikai szerepvállalás történetét is fel akarta dolgozni (ahogy arra az alcímben is utal). Az eredmény egy csaknem 900 oldalas kötet lett, amely elképesztő (sőt, itt-ott talán már túlzott) részletességgel tárgyalja a hosszú háború előzményeit, hátterét és lefolyását, a főszereplő mellett pedig más fontos karaktereket is megvilágít. Mivel Sheehan maga is járt Vietnámban, illetve közelről ismerte Vannt, bennfentes módjára volt képes felidézni az eseményeket, váltogatva a személyes élmények és a történelmi viszonylatok között. Újságírói múltja és igen meggyőző tudása, rálátása érződik a végeredményen. Aki végigolvassa, kiváló áttekintést kap, amely azonban nem kronológiai sorrendben vezet minket végig csaknem ötven esztendőn át, így a szokásosnál valamivel több koncentrációt igényel, már csak azért is, mert a rengeteg helyszín, esemény és személy között a laikus olvasó könnyen elvész. Ettől függetlenül ajánlott darab, ráadásul olvasmányos és igényesen szerkesztett, hogy a Vannt bemutató képmellékletről, illetve térképekről ne is beszéljünk. 

A filmváltozat 1998-ban készült el. A forgatókönyv rövidre vágta a kötet tartalmát, egész pontosan Vann életének utolsó tíz évére fókuszál. Ez a játékfilmes megközelítés miatt volt szükséges, de visszatekintve azért kár, mert az HBO elmúlt bő két évtizedének termése alapján gyanítható, hogy ha csak néhány esztendővel később fogtak volna neki a projektnek, akkor talán nem tévéfilmben, hanem inkább sorozatban valósították volna meg. Ez a teljes történet hosszúsága ismeretében mindenképpen kívánatos lett volna, a főhős fejlődési íve kidolgozottabb, személyisége pedig jobban érthető lett volna. A szkript természetesen több ponton összemos történéseket vagy szereplőket, de összességében jól megragadja a korszak, illetve az életút legfontosabb elemeit. Sajnos a laikus néző számára így is csak a jellegzetes események fognak megmaradni, mivel ilyen játékidővel képtelenség mélységében bemutatni a vietnámi amerikai beavatkozást annak minden problémájával és lehetőségével. A főhős karakterét már jobban meg tudták világítani, bár könnyebben át is adható, ráadásul személyiségének árnyoldalát is belesimították a történetbe, hogy ne hagyjanak kétséget traumáit és kilengéseit illetően. 

A film összhatásában inkább a kilencvenes évek tévés alkotásait idézi, vagyis nagyon érződik rajta a viszonylag alacsony költségvetés a visszafogott csatajelenetek vagy a relatíve szerény statisztéria révén (amelyet úgy próbáltak ellensúlyozni, hogy a Jó reggelt, Vietnám! egyes jeleneteit átvették). Sajnos az operatőri munka nagyon felemás, néhol magával ragadó, másutt elég fantáziátlan. A helyszínek és díszletek, illetve a katonai eszközök ezzel szemben általában hitelesek. Garry Chang (aki a Háború a háborúról, az Úszó erőd vagy a Lopakodók zenéjét is írta) instrumentális dallamai pedig kifejezetten atmoszférikusak, emellett pedig nem kell nélkülöznünk a hatvanas évek slágereit sem, amelyek közül az egyik legütősebbet, a Jefferson Airplane Somebody to Love-ját már a főcímben elsütik. 

A szereplőgárdával elégedettek lehetünk, és ez leginkább a néhány éve elhunyt Bill Paxtonnak szól, akit nemcsak fizikai hasonlósága tette alkalmassá a szerepre. Vann személyiségét, korai idealizmusát, megcsömörlését, megtörhetetlen kezdeményezőkészségét és kalandvágyát mind-mind vissza tudta adni, amiért Golden Globe-díjra is jelölték. Mellette a szikár Robert John Burke-öt említhetném, aki kiválóan hozza az amerikai tanácsadó tisztet, illetve a morgó hangú Harve Presnellt, akit más háborús filmekben (A dicsőség zászlajában és a Ryan közlegény megmentésében) is láthattunk.  

A Hazug háború formabontó darab a vietnámi témában, amely a konfliktus ritkábban említett jellegzetességeit (leginkább a tanácsadó tevékenységet és a pacifikálást) is igyekszik láttatni, viszont a teljes képet, az amerikai beavatkozás minden fontos részletét – ahogy említettem – nem tudja bemutatni. Egyetlen film keretei között ez lehetetlen, éppen ezért az eredeti kötetet mindenképpen ajánlanám mellé, ezt viszont terjedelme miatt nyilván kevesebben fogják kézbe venni (főleg mert magyarul meg sem jelent). A filmet hazánkban VHS-en forgalmazták (illetve nyilván az HBO is sugározta), angolul pedig DVD-n is elérhető volt. Most már szerencsére online is megtalálható, szóval angolul a fenti linken láthatjuk, magyarul pedig ott figyel a Videán. 

Hazug háború (A Bright Shining Lie)
HBO 1998, 118 perc
Rendező: Terry George
Főszereplők: Bill Paxton, Donal Logue
Zene: Gary Chang