SEAL géppuskás

Dragon 1:16

Ha már SEAL-ek, egy témába vágó makett is kellett… Így szereztem be egy régóta halogatott készletet, amely a kilencvenes évek közepén látott napvilágot a Dragon jóvoltából. Ez a cég 1:35-ben akkoriban egészen bőkezűen bánt a vietnámi témával, és amikor megkezdték az 1:16-os Warrior szériát, feltűnt ott is egyik 35-ös készletükben már elsütött figurájuk 1607-es sorszámmal. 

seal_cover.jpg

A térdelő SEAL géppuskás makettjét valószínűleg egy Tom Keith-ről készült híres fotó inspirálta. Kidolgozottsága a Dragon egyéb 120 millis készleteihez hasonlítható: a műgyanta figurákhoz képest nyilván szerényebb a kidolgozás, viszont egyáltalán nem rossz. A ruhagyűrődésektől nem fogunk hátast dobni, de a felszerelési tárgyak, illetve a Stoner tisztességes színvonalúak. Ez utóbbihoz egyébként három maratott alkatrészt is kapunk a perforált hűtőpajzs kedvéért. A zubbony mondjuk nem a speciális, SEAL-eknek gyártott változat, de ez van; viszont a nadrágszáron és a zubbonyujjon néhány egyedileg felvarrt pluszzseb azért ott figyel. A szokásos módon egy fröccsöntött, üreges talpzat is került a dobozba, ami kedves gesztus azok felé, akik nem akarnak külön költeni erre..

dragon_box_tom_keith.jpg

Sajnos az összeállítás már az elején gondokat okoz. Egyrészt a lábak illesztése botrányos, és hiába is próbáltam marógéppel segíteni a helyzeten, hosszas munka után sem volt ideális. Végül csak összeragasztottam, és némi tömítőt vettem igénybe. Hasonló a probléma a nadrág külön fröccsöntött oldalzsebeivel, amelyek elvileg megkönnyítenék a munkát a terepminta festésének vonatkozásában, de ahogy a képen is látni, a jobb oldalinál kb. 3 milliméteres eltérés van a hosszában, ami ilyen léptéknél is elég durva. A bal oldalon sem tökéletes az illesztés, de ott könnyebben boldogulunk. És a bal kar illeszkedését is meg kell támogatnunk némi tömítővel… 

A testrészek középszürke alapozást kaptak. Ezután jött a nehéz rész, a tigriscsíkos minta felfestése. Ennek kapcsán ne a színes lapra nyomtatott gyári utasításra hagyatkozzuk, inkább töltsünk le néhány képet igazi ruhadarabokról, és használjuk azokat. Ez az álcaminta enyhén szólva is feladja a leckét… Végül egy külföldi kolléga módszerét alkalmaztam. Lefújtam a darabokat sötét homokszínnel, amelyet egyedileg kevertem ki. Utána enyhén hígított, nagyon sötét szürkével felfestettem a fekete foltokat. Ez igen fontos részlet: tiszta feketét soha ne használjunk, pláne egy sokat használt ruhadarab esetében. (Olyan figurafestő mester is van, aki szerint nagyon sötét kéket érdemes ilyenkor alkalmazni.) Utána a Hobby Color 512-es Russian Greenje következett, amellyel apróbb ecsetvonásokkal töltöttem ki a szabad területet, de úgy, hogy maradjon némi homokszínű választóvonal a fekete és a zöld között, ahogy az eredetin is.

Ezután még néhány nagyon apró homokszínű pöttyöt tettem fel a fekete részekre. A festéshez túlnyomórészt egy 5/0-ás ecsetet, illetve nagyítószemüveget használtam, és természetesen figyeltem arra, hogy a zsebek, illetve a külön felvarrt részek a valóságban külön darabból készültek, vagyis a foltok ennek megfelelően terjednek ki. Száradás után mattlakkal szórtam le a testet, később pedig a MiG 1005-ös barna bemosójával kentem át, természetesen alaposan felhigítva, ezzel hangsúlyozva a mélyebb területeket. 

sv_tiger_stripe.jpg

A tigriscsíkos minta kapcsán egyébként van némi mozgásterünk, ugyanis több cég is gyártott ilyen ruhadarabokat akkortájt, és a folttérképek nem teljesen egyeztek, illetve némelyikben barna szín is szerepelt. Mindenesetre ha fotó alapján dolgozunk, nagyjából be tudjuk lőni a foltok nagyságát, jellegzetes formáját és kiterjedését. A képek segítségével érdemes olyan módon haladni, hogy például előre megnézzük, hogy egy zubbonyujj teljes hosszára hány vízszintes fekete folt esik, ez máris jó támpont. Vegyünk megfelelő minőségű és méretű ecsetet, és persze lassan, türelmesen haladjunk. Kifizetődik. Nekem szerencsére minimális kiegészítésre volt szükség utóbb a problémás foltoknál. 

dragon_seal_werk_06.jpg

Ezután a szereléket festettem le, olajzölddel a vászon pántokat, nagyon sötét szürkével a fémrészeket. A tokokat és egyéb holmikat szintén olajzölddel fújtam le, majd világosított változatával felülről óvatosan megszórtam, így imitálva a fény-árnyék hatást. Később természetesen nem maradt el a sötétbarna bemosás sem, illetve egy óvatos szárazecsetelés az éleken. A már említett 5/0-ás ecsettel egyébként a tártok egyes részein húzódó fehér varrást is felfestettem (lásd fent). Lehet rajta vitatkozni, hogy egy használt darabnál ez mennyire látható a koszolódás miatt, mindenesetre jó érzés volt látni, hogy mire képes egy vadonatúj ecset…  

A Stoner csötorkolatát felfúrtam, aztán először feketével fújtam le az egészet, majd fémszínnel szárazecseteltem a fémrészeket. Érdemes a csövet enyhén világosabb színnel átfuttatni. A markolat és a tus nagyon sötét szürkét kapott. A dzsungelbakancsnál nézzünk utána a fotókon, hogy pontosan melyik része vászon, és melyik bőr, és ez alapján fessük. A fejkendő eleve egy világosabb zöldet kapott, amit szintén moduláltam, illetve az éleken szárazecseteltem. (Nagyon fontos az alapvetően zöld alapszíneknél, hogy picit variáljuk, ezzel nemcsak hitelesebb lesz egy-egy amerikai figura, hanem egyes részei sem “folynak annyira össze”.) A kendő hátul összecsomózott, lelógó részének tövét nagyon elméretezték, ráadásul túlságosan is szögletesre sikerült a csomó, és az egész túl vastag, ezért szikével óvatosan lehántottam valamennyit belőle, így már sokkal valósághűbb. Ez a darab mellesleg csak az összeállítás legvégén került a helyére, amikor már a fejet is felragasztottam.  

A fej festéséhez a Vallejo-féle bőrszín-készletet használtam. Először megfestettem a valódi bőrt, illetve a szemeket, majd higított zöldes és barnás árnyalatokkal a félig lekopott, leizzadt, majd megújított álcaszíneket. Ez utóbbi eljárásra természetesen a kézfejeknél is szükség volt. 

Mivel az illesztéssel kezdettől fogva akadtak problémák, úgy okoskodtam, hogy előbb álljon össze a test és a golyószóró, aztán megnézem, hogy a málhából hova mi fér. Mikor tehát az alak összeállt, kísérleteztem egy kicsit, majd az ábrától eltérő módon ragasztottam fel néhány elemet. A Claymore-tartó oldalzsákot végül hanyagoltam, az egyik tártok viszont kapott két gránátot a két oldalára. 

A tartalék lőszerhevederekből kettőt kapunk, végül egyet tettem fel a figura törzsére. Nagyon finoman kézzel is ráhajlítható, de itt-ott elkerülhetetlenül törik, ami mondjuk a felrakást is segíti. Mikor a megfelelő forma nagyjából megvolt, fekete alapozóval lefújtam, majd a réz színű részek ecsettel való festése következett, és csak utána ragasztottam fel. Nem lett tökéletes, de ez van. 

Az összeállt figurát nagyjából deréktól lefelé átmostam a MiG 1402-es friss sarával, persze jól felhigítva. Ha jobban megnézzük a makettről készült fotókat, látható, hogy ott jobban egybefolynak a színek a barnás trutyi jóvoltából. A Stoner markolata és tusa is kapott egy kicsit ebből, hiszen elkerülhetetlen, hogy a fegyver is koszolódjon. A végén egy újabb vékony réteg mattlakk következett, amely véleményem szerint nem elég matt... 

seal_01.jpg

A szokásos faalapot vettem elő. Bemértem a bal talp helyét, amibe már korábban apró lyukat fúrtam, és ugyanúgy a talpzatba is, hogy majd dróttal segítsem a rögzítést. Az alapra az AK Terrains-sorának friss, sötétbarna sarát kentem fel (előbb persze maszkolószalaggal behatároltam a kérdéses területet). Erről az anyagról másik blogomon már több makett kapcsán is írtam, csak ajánlani tudom, mert könnyen használható és nagyon hiteles eredményt nyújt. Spatulával vagy egy régi ecsettel egyszerűen felvihető, és nagyon gyorsan szárad. Miután a helyére került a figura, némi sarat vittem fel a bakancsára, a nadrágszárra, az ülepre és a kézfejére is. A talpzatra amerikai stílusú dögcédula került a figura adataival. 

seal_02.jpg

Elég munkaigényes darab volt ez a makett, örültem, amikor a végére értem. A tigriscsíkos mintázat kapcsán más figurán még fogok gyakorolni, de szerintem összhatásában ez is jól sikerült. Ilyen léptékben egyébként még a Verlinden és a Kirin is adott ki SEAL-eket, bár a katalógusfotók alapján egyiket sem ajánlanám jó szívvel, vagy a kidolgozottság, vagy a testhelyzet okán. 1:35-ben már lényegesen jobb a felhozatal, tessék csak szemügyre venni a BRAVO-6 kínálatát.

Köszönetet mondok Dinónak a dögcéduláért.