Láttál már repülő elefántot?

A Jó reggelt, Vietnám! kapcsán említettem, hogy erről a konfliktusról alig készült vígjáték, most pedig megállapíthatom, hogy családi film se sok. Valószínűleg a Dumbó-hadművelet az egyetlen, s ezt nem meglepő módon a Disney Stúdiónak köszönhetjük.

A zöldsapkás Doyle százados éppen megérkezik a vietnámi hegyek közé, hogy a helyi törzsekkel együttműködve felderítse a Ho Si Minh-ösvény közeli szakaszát. A türelmetlen, öntelt tiszt szöges ellentéte elődjének, az idősebb és bölcsebb Cahill századosnak, így hozzáállásuk is gyökeresen ellenkező lesz, mikor formabontó feladatot kapnak: keríteniük kell egy elefántot az őket befogadó falunak, méghozzá gyorsan, még a közelgő holdújévi ünnepségek előtt.

Bár sokan már az alaptörténetet látva felhorkannának, hogy mi ez a hülyeség, az igazság az, hogy a hegyi törzsekkel szorosan együttműködő Különleges Erőknek bizony többször jutott olyan feladat, ami leginkább a polgári vagy lélektani műveletek kategóriájába tartozott. A fenti esetről egy James Morris nevű őrnagy írt visszaemlékezésében, de még William Westmoreland tábornok is tesz említést róla saját memoárjában. (Hogy hogy is ment a valóságban, ezt kicsit lejjebb, egy veterán szavaiból tudhatjuk meg, aki az imdb.com-on kommentelt.) Mindenesetre nem meglepő, hogy Disneyék ilyen alapanyagból csináltak filmet, mintegy ellenpontozva azokat az alkotásokat, amelyek az – amúgy valóban kitárgyalásra és feldolgozásra érdemes – amerikai atrocitásokat helyezték előtérbe. Ettől függetlenül nem próbálták elkendőzni, hogy például a vietnámi civilek számára milyen mindennapos veszélyt jelentett a háború, részben az amerikai hozzáállás miatt. Már a – nagyon hatásosan vágott – nyitójelenet is példa lehetne erre. Ugyanakkor a konfliktus túlságosan is összetett és rosszemlékű ahhoz, hogy sok néző megbocsássa azt a szentimentális megközelítést, ami egy ilyen zsánerű Disney-filmhez viszont elengedhetetlen. Mindenesetre a forgatókönyv erkölcsi tanmeseként tényleg jól teljesít; hol naivabb, hol realistább módon, de hangsúlyozza a családi és a bajtársi összetartozást, a felelősségvállalás és a valódi tolerancia fontosságát. Nem mellékesen tud humoros is lenni, és a párbeszédek is klappolnak.

Danny Glover (akinek ez az egyik vietnámi vonatkozású szerepe a négyből) és Ray Liotta remek választás volt erre a szerepre, jól hozzák a két ellentétes karakterű, de lassan összecsiszolódó tiszt figuráját. Marshall Bell nem most alakít először katonát, hiszen a Csillagközi invázióban vagy a Jesse-sorozatban is láthattuk egyenruhában, bár az én generációm nagyja valószínűleg A suli című Disney-széria tapló tanáraként emlékszik rá. Tcheky Karyo pedig nem tagadja meg nemzetiségét, hiszen bohém francia hajóskapitányként jelenik meg. A vietnámi szereplők között kiemelhetném a kisfiút alakító Dinh Thien Lét, akiről viszont semmiféle érdemi információt nem találtam az interneten, úgy tűnik, ez volt az egyetlen filmszerepe. Mellette még James Hongot említhetném, aki Gloverrel együtt felkerült a már említett toplistámra; itt egy rafinált falusi öregembert játszik. Az igazi hangsúlyt persze így is az amerikaiak kapják, mindenesetre jó volt látni, hogy dél-vietnámi és észak-vietnámi beszélő szerepek is akadnak, ráadásul mindkét oldalon felvonultattak pozitív és negatív karaktereket. Némelyik persze áldozatul esett az egyszerűsítésnek, példa erre a néphadsereg két tisztjének ábrázolása.

A technikai megvalósítás összességében nagyon szépen sikerült, ami a külső helyszínek, a trópusi viszonyok és a hosszúra nyúlt forgatás ismeretében különösen nagy szó. Kiemelendő az operatőri teljesítmény: Russell Boyd és csapata láthatóan boldogan elmerült a távol-keleti (egészen pontosan thaiföldi) vidék szépségeiben és fényeiben. A katonai kellékek rajongói is örülhetnek a technikai felhozatalnak, illetve a jelmezeknek és egyes díszleteknek. David Newman atmoszférikus filmzenéje pedig bőségesen használ ázsiai hangszereket, és persze a korabeli slágerek sem maradnak el. Ezek közül talán a főcímzeneként elsütött Spencer Davis Group-féle Gimme Some Lovin’ a legütősebb (pláne a helikopteres jelenet kíséretében, lásd alább), de elhangzik még jó pár dal, például a Hang On Sloopy vagy a You're a Son of a Gun.

A Dumbó-hadművelet nagyjából 24 millió dollárból készült. A mozis bevételek ezt éppen csak meghaladták, és a kritikusi vélemények se voltak hízelgők, bár többségük elismerte, hogy családi filmként szórakoztató, a rendezés pedig egyáltalán nem rossz. Bár a legemlékezetesebb vietnámi témájú filmek listájára aligha fog valaha felkerülni, ajánlom minden érdeklődőnek, mert a könnyedebb háborús alkotások között kifejezetten kellemes. Nálunk csak VHS-en forgalmazták, illetve a kilencvenes évek végétől egyes tévécsatornák sugározták. Külföldön DVD-n is elérhető volt, illetve pár éve a Blu Ray-változat is elkészült.

Végezetül, hogy ne maradjunk kétségek között, lássuk, hogyan is ment ez a művelet a valóságban. A trickymisfit nevű felhasználó így foglalta össze élményeit az imdb.com-on:

Ez a hadművelet megtörtént. Ott voltam.

1968-ban a 5. különleges műveleti csoport C századában szolgáltam mint a polgári ügyekért felelős tiszthelyettes. A főhadiszállásunk Da Nangban volt. Személyesen nem vettem részt az akcióban, de az első sorból láttam, és a feletteseim nekem is beszámoltak a fejleményekről. A következő részletek lehetnek érdekesek:
1. A “mi” szigorúan titkos műveletünk két elefántról szólt, a nevük Bonnie és Clyde.
2. Az elefántokra nem ejtőernyőshevedert rögzítettek, és nem álló helyzetben dobták le, ahogy a filmen látható, le kellett őket kötözni speciális raklapokra. Hevederen függve saját súlyuk fojtotta volna meg őket, álló helyzetben földet érve pedig végzetes sérüléseket szereztek volna. [Megjegyzés: erre részben rosszul emlékezett, ugyanis a filmben is raklapon dobják le az állatot, igaz, álló helyzetben.]
3. Két állatorvos érkezett Angliából, hogy elkábítsa, aztán magukhoz térítse az állatokat.
4. Az elefántok odajuttatása nem egy ünnepség kedvéért történt, hanem gyakorlatiasabb okból. Fűrészmalom épült a faluban, hogy fel tudják lendíteni az ottani gazdaságot. A hegyi ösvények túl keskenyek voltak ahhoz, hogy buldózerrel hordják a kivágott fákat a malomhoz, így valaki az elefántokat javasolta.
5. A küldetés végül kudarcnak bizonyult. Gyerekelefántokat hoztak, amik túl kicsik voltak a hatalmas fatörzsek cipeléséhez. A növésben levő elefántok pedig rengeteget esznek. A falufőnök panaszkodott is, hogy a helyiek kénytelenek egyre mélyebbre hatolni a Vietkong ellenőrizte területre, hogy banánt gyűjtsenek az állatoknak. Nem tudom, hogyan oldották ezt meg.
A film inkább érdekes és szórakoztató volt. Azoknak a hozzászólóknak, akik ezen a fórumon kelnek ki egy rég befejeződött háború ellen, azt üzenem, szégyelljék magukat! Csak a tudatlanságukat hangoztatják. Ami a háborúk összes katonájáról elmondható, az itt is áll, egyes amerikaiak korrektebbül viselkedtek, mint a többiek. Sokunk ezen bevetés alatt is fáradhatatlanul dolgozott a vietnámiak életszínvonalának javításáért.
Büszke vagyok a vietnámi szolgálatomra, amikor abban a kitüntetésben volt részem, hogy élelmet, evőeszközöket, ruhákat és más holmikat juttattam el a háború miatt kitelepített embereknek. Sok jó honfitársam azért halt meg, mert próbálta megvédeni a vietnámi lakosokat. Jómagam nemegyszer kockáztattam az életem, nem harcban, hanem falusiaknak nyújtott asszisztenciában, olyan feladatokban, amiket nem tudtak egymaguk elvégezni. A parancsnokom lezuhant és meghalt, miközben megpróbált repülőn menekülteket kimenekíteni egy ostromlott A-táborból. SENKI NEM KÉNYSZERÍTETTE, HOGY OTT LEGYEN.
Meglehet a saját véleményetek, és ki is mondhatjátok az Első Alkotmánymódosítás értelmében, de inkább tanuljatok és ismerjétek meg a témát, mielőtt megosztjátok. És az Isten szerelmére, a politikai véleményeknek a politikai fórumokon a helye. A film egyáltalán nem dicsőítette a háborút, mindössze bemutatta, hogy a legtöbb dologban egy kis jót is lehet találni, még az olyan tragikus dolgokban is, mint a háború.
Azoknak a hozzászólóknak, akik szerint háborúban nem történnek vicces esetek: ti is csak a tudatlanságotokat hangoztatjátok. Két évet töltöttem Vietnámban, és sok örömteli élményben is részem volt, gyakran a velünk dolgozó vietnámiak oldalán.”

Dumbó-hadművelet
(Operation Dumbo Drop)
Walt Disney Studios 1995, 107 perc
Rendezte: Simon Wincer
Főszereplők: Danny Glover, Ray Liotta, Dinh Thien Le
Zene: David Newman