Egy háború mozaikdarabkái 

Bár a témában több dokumentumfilmet láttam az elmúlt évek során, van egy, amely számomra egyértelműen kiemelkedik a mezőnyből, és nemcsak a vietnámi, hanem úgy általában a dokumentumfilmes mezőnyből. A Hearts and Minds kora ellenére a mai napig friss, illetve aktuális darab.

A rendező, Peter Davis többek között a Harvardon tanult, rövid ideig dolgozott a New York Times-nak, majd 1959–1960-ban a hadseregben szolgált. A hatvanas években tévés munkái voltak, főleg dokumentumfilmekkel foglalkozott, részben történelmi, részben aktuálpolitikai témákban. Újságíróként is tevékeny volt, de könyveket is írt. Kétségkívül legismertebb alkotása a Hearts and Minds, amely 1973-ban (vagyis a vietnámi fegyverszünet évében) készült el, hogy a következő esztendőben elnyerje a legjobb dokumentumfilmnek járó Oscar-díjat. 

A film a vietnámi amerikai részvétel lényegét próbálta megragadni – de nem megmagyarázni, inkább bemutatni. Davis három kérdést tett fel, melyeket a filmmel igyekezett megválaszolni: Miért mentek oda amerikaiak? Mit tettek odaát? Mi történt ezzel párhuzamosan velük? Azonban ezek a kérdések nem hangzanak el a filmben, nincs ugyanis kommentátor, ahogy a legtöbb hasonló műben. Davis nem magyarázó jellegű, hanem élményszerű dokumentumfilmet akart készíteni, ahol a következtetések levonása teljes mértékben a néző feladata. Ehhez vietnámi tapasztalatai vezették el, ugyanis egyik útja során ellátogatott egy Saigonhoz közeli kibombázott faluba. Ahogy szétnézett a kráterek és holttestek tarkította településen, rájött, hogy az amerikai média híradásai miért nem tudják átadni mindazt, amit ő érez egy ilyen helyszínen: a híradóban mindig van egy jól értesült, jól fésült tudósító, aki elmagyarázza, miért kellett ezt a falut szétbombázni. Ez megnyugtatja a nézők lelkiismeretét, akik a híradás nagyobb részében a kommentátort látják, nem pedig a romba dőlt kunyhókat és tetemeket. Azokból csak pár másodpercnyi látszik, amit a híradósok „holtidőnek” neveznek. Davis ebből a holtidőből akarta megcsinálni saját dokumentumfilmjét, és kommentátorok helyett a háború elszenvedőinek, résztvevőinek és döntéshozóinak adta meg a szót, akiknek hosszabb-rövid megszólalásaiból bontakozik ki előttünk a hidegháború legjelentősebb konfliktusa, az előzményektől az utóhatásokig. Köztük találunk ismert és ismeretlen arcokat, például Walt Rostow elnöki tanácsadót, Clark Clifford hadügyminisztert, William Westmoreland tábornokot vagy Daniel Ellsberget, de kibombázott vietnami civileket, hadirokkant veteránokat, politikai elítélteket, elesettek hozzátartozóit és így tovább. A közöttük ide-oda ugráló jelenetek mozaikszerűen építik fel egy ellentmondásoktól terhes háború képét.

Valóban élményszerű és hatásos dokumentumfilmről van szó, s bár valamennyien tudjuk, hogy a kiválogatott és kivágott anyagoktól függően mennyire manipulatív lehet egy-egy ilyen alkotás (Michael Moore esetében például ezt nehezen lehet tagadni), úgy érzem, Davis valóban nem akarta átvállalni az ítéletalkotást a nézőtől, aki ezáltal jobban rá van kényszerítve a látottakon való elgondolkozásra és az önálló véleményformálásra. 

Magyar változat tudtommal sajnos nem elérhető, jómagam Angliában szereztem be, DVD-n. Ezen a kiadáson angol feliratot is kapunk, illetve extraként két interjút és egy apró füzetkét. Akinek ez a lehetőség nem adott, figyelmébe ajánlom a YouTube-on elérhető változatot, lásd fent.

Szív és lélek (Hearts and Minds)
Touchstone 1974, 112 perc
Rendező: Peter Davis