Emigránsok katonaruhában

Huszonöt évvel ezelőtt egy könyvdiszkont polcai között találtam rá erre kötetre, amelyet nagy lelkesedéssel vettem meg, majd vittem haza. Akkor még nem sejtettem, hogy egy önmagát jócskán túlélt propagandaregénnyel van dolgom…

A kötet elején olvasható megjegyzés szerint három, az amerikai hadseregben egykor szolgált magyar emigráns élményeiből gyúrták össze a történetet. Ennek megfelelően Magyar Ferencnek hívják a főhőst, aki ‘56 után hagyja el az országot, és börtönviselt apjával, illetve családjával érkezik meg az Egyesült Államokba. Néhány év kallódás után önként jelentkezik a hadseregbe, ahol kiváló eredményeinek hála egyre magasabbra emelkedik, hogy végül a Különleges Erők katonájaként forduljon meg többek között Kubában és Vietnamban. 

A Zöldsapkások alapvetően olvasmányos, elsőre szinte élvezetes munka. A főszereplő, az idegenbe szakadt hazánkfia sorsa valóban leköti az olvasót, s egy ideig úgy tűnik, minden rendben, egy egész hiteles fejlődésregénynek ígérkezik. Ám ahogy hősünk egyre közelebbi kapcsolatba kerül a különleges hadviselés módszereivel – például a mérgek használatával, esetleg a pusztakezes küzdelem legmocskosabb fogásaival –, ahogy egyre több helyszínen kell használnia is ezeket a módszereket, és ahogy egyre inkább csalódik a hadvezetés érzéketlen döntéseiben, úgy veszti el bizalmát az őt befogadó rendszerben. Még ez sem lenne baj, hiszen a katonaélet megpróbáltatásai között bizony a fentiek sem ritkák. Azonban a történet végére érve az olvasó valószínűleg már tudni fogja, mire is szolgált ez a regény valójában...

Ezt pedig a szerző személye is alátámasztja. Szabó Miklósról ugyanis azt találtam, hogy “író, újságíró, egykori kisgazda politikus, Kerekes Mihály fedőnéven a magyar hírszerzés nyugati emigrációban tevékenykedő ügynöke”, továbbá, hogy az ÁVH beépülő tagjaként komolyan hozzájárult a Nyugatra menekült magyar emigráció politikai törekvéseinek meghiúsításában, 1957-es hazatérése után pedig több antiimperialista szellemiségű kötetet adott ki. Ezek után nem meglepő a könyv hangvétele és írói szándéka, nevezetesen, hogy lerántsa a leplet a “hanyatló Nyugat” mindennapjairól és a “gaz imperkapitalisták” mesterkedéseiről. Ennek szellemében említi meg például, hogy a tejjel-mézzel folyó Amerikában milyen dekadens életmódot folytat a középréteg, milyen szabados az ifjúság magatartása, mennyire gyűlölik a katonai kiképzők a magyarokat, hogyan spicliskednek egyes bajtársak, és milyen lenéző sok amerikai ember az európaival szemben. A különleges alakulatok módszerei kapcsán is leszedi róluk a keresztvizet, figyelmen kívül hagyva, hogy az ilyen egységek a világ minden táján (igen, az egykori Szovjetunióban is) megszegnek bizonyos szabályokat. 

Szakmai hibák is kísértenek. Például sehol nem találtam nyomát a “Lorge Act” törvénynek, de 503. ejtőernyős hadosztály sem létezett soha az amerikai hadszervezetben, illetve a “nehézgyalogos” kategória körülírása is teljesen hibás (az amerikai rendszerben a gépesített gyalogságot hívják így, de ennek semmi köze ahhoz, hogy valakit kiképeznek minden lehetséges gyalogsági fegyver kezelésére). Ehhez még hozzátehetjük a helyesírási és magyarítási hibákat ("Anchorage" helyett "Engrich", vagy a "Counter Intelligence Court", ami helyesen "Counterintelligence Corps" lett volna, de ez magyarul nem "Politikai Elhárító Testület", hanem inkább "katonai elhárítás"), és azt is, hogy az író az angol nyelv alapvető jellegével sem volt tisztában, hiszen többször előkerül a tegezés, illetve az önözés és a magázás különbsége (ami az angolban nem létező dolog). 

Jelen könyv egyébként először Alfa team címmel jelent meg 1963-ban, majd 1985-ben Zöldsapkások címmel, ahogy 1994-ben és 2007-ben is. Nagyon kíváncsi lennék, hogy a rendszerváltozás utáni új kiadók milyen megfontolásból dobták megint piacra… Ajánlani mindenesetre senkinek nem fogom.   

Zöldsapkások
(Korábbi cím: Alfa team)
Írta: Szabó Miklós
Totem 1994
352 oldal