Megkésett igazságtétel

Bár a vietnami háború a kétezres évektől kezdett eltűnni a játékfilmek világából, időről időre felbukkan egy-egy újabb alkotás a témában. Az ötvenedik évforduló láthatóan adott egy lökést az érdeklődő filmesek számára, és valószínűleg ennek vagy ennek is köszönhető, hogy különböző megközelítésekből továbbra is foglalkoznak a konfliktus kérdéseivel. A legújabb alkotás alig pár hete érkezett meg.

1966 áprilisában, az Abilene-hadművelet során az 1. amerikai gyaloghadosztály egyik százada összecsapásba keveredett egy harcedzett vietkong zászlóaljjal Cam My környékén. A helyzet olyan súlyos volt, hogy nemsokára mentőhelikopter érkezett, amelyről egy vakmerő és sokat tapasztalt egészségügyis ereszkedett le, hogy segítsen megszervezni a sokasodó sebesültek ellátását és kiürítését. William Pitsenbargernek hívták. Csak ebben a csatában legalább hatvan embert mentett meg, de lőszert is gyűjtött az elesettektől az élők számára, és puskával a kezében besegített a védelembe is, míg egy ellenséges orvlövész le nem terítette. Bátorságáért felterjesztették a Kongresszusi Becsületrendre, de akkor csak a Légierő Nagykeresztjét kaphatta meg. Több mint harminc év telt el, míg végre sor került a felülvizsgálatra, és szülei ezután vehették át fiuk nevében a legmagasabb amerikai katonai kitüntetést.

A film a megkésett felülvizsgálat történetét mondaná el, méghozzá azon hivatalnok szemszögéből, akit megbíznak ezzel az elsőre igen hálátlannak és érdektelennek tűnő feladattal. Ezzel sajnos máris belecsúsztunk egy klasszikus amerikai zsánerskatulyába, nevezetesen az “elsőre esélytelen de végül győzelemre érdemes igazságtevő jogi vizsgálat” kategóriába, amelynél borítékolható a végkimenetel. Ebben a műfajban nagyon nehéz formabontót alkotni, és a korábbi katonai vonatkozású darabok, az Egy becsületbeli ügy és A bátrak igazsága sem tudták ezt a témát igazán jól megragadni, ahogy szerintem ez a film sem. Sajnos a történet egyébként is mazsolázik a háborús klisékből, illetve merít a pátoszból, és bár vannak hatásosabb pillanatai, azokat nem a szkriptnek köszönheti. Ez utóbbi egyébként igencsak kimeríti a “szabadfeldolgozás” fogalmát: egyes források szerint ugyanis korántsem akarták a felülvizsgálatot úgy szőnyeg alá söpörni, ahogy azt a forgatókönyv sugallja, márpedig ez itt a konfliktus fő forrása, és nem az amúgy is összetartó veterán bajtársak kétségei és megrázó emlékei. Feszültség helyett tehát inkább a csendes emlékezés és az eltökélt segítő szándék dominál.

A technikai oldal is inkább csak átlagos. A kameramunka vagy a vágás kizárólag az emlékképekben visszatérő csatajelenet során tud felmutatni valamit, de ott sem fogunk igazi áttörést tapasztalni, bár a fentiekből már sejthető, hogy nem is lenne rá szükség. A filmzene egy-két helyen szerintem túlzottan is patetikus, másutt viszont kimondottan kellemes és méltó. Emiatt kicsit olyan érzésem volt, mintha több ember is dolgozott volna rajta, pedig teljes egészében Philip Klein munkája.

Ami itt-ott kiemeli a művet a középszerűségből, az a színészgárda egyes tagjainak teljesítménye, bár szuperlatívuszokról itt sem lehet beszélni, inkább csak a megbízható rutinról, mely egy alapvetően visszafogott forgatókönyvhöz máris elegendő. Az viszont örömteli, hogy a színészek között vietnami témájú filmek szereplőit is viszontláthatjuk: ilyen Samuel L. Jackson (A bevetés szabályai, Kong: Koponya-sziget), John Savage (A szarvasvadász), Ed Harris (Bicska) és Dale Dye (A szakasz). Rajtuk kívül láthatunk más veterán arcokat is, Christopher Plummert, William Hurtöt vagy Peter Fondát (akinek éppen ötven évvel a Szelíd motorosok után ez volt az utolsó szerepe).

Még megemlíteném, hogy a rendező, Todd Robinson húsz éven át kilincselt a neves, de közömbös stúdióknál, míg végre saját szakállára belefoghatott, és tető alá hozhatta projektjét. Szeretném azt írni, hogy megérte a várakozást, de az eddigiekből kiolvasható, hogy más véleményen vagyok. A húszmillió dolláros költségvetésből egyelőre csak 2,4 millió jött vissza, mivel azonban alig két hónapja játsszák az amerikai mozikban, van még idő arra, hogy nyereséget termeljen. Ugyanakkor nem tudom, mennyi esély van erre, mivel ezt az alkotást inkább rétegfilmnek, mint közönségfilmnek tudom minősíteni. Vietnami témában érdekes adalék, de nem különösebben kiemelkedő munka.

The Last Full Measure
Roadside Attractions 2020 (116 perc)
Rendezte: Todd Robinson
Főszereplők: Sebastian Stan, Ed Harris, Samuel L. Jackson
Zene: Philip Klein