Ma már jóval könnyebb dolga van annak, aki a Vietnami Néphadsereg témájában szeretne olvasni, hiszen az elmúlt évtizedekben több kötet is megjelent, igaz, túlnyomórészt nyugati részről. A vonatkozó cikksorozat elkészítéséhez felhasznált forrásaim közül most a legfontosabbakat szeretném bemutatni.

Az Osprey kiadó Elite szériájában már viszonylag korán, a 31. kötetben – melynek címe The NVA and the Vietcong – foglalkoztak a témával. Az egyik szerző, Kenneth Conboy a washingtoni Ázsiai Tanulmányok Központjának munkatársa volt, míg a másik, Kenneth Bowra a Különleges Erők tisztjeként Kambodzsában, illetve Dél-Vietnamban tevékenykedett. Bemutatják az 1940 és 1990 közötti időszakot, s ennek megfelelően röviden kitérnek a néphadsereg megalakítására, a francia háborúra, bővebben az amerikai háborúra, majd az ún. harmadik indokínai háború történetére is. Ez az átfogó jelleg a kötet igazi erőssége, noha kétségtelen, hogy szűk harminc év elteltével a szövegre ráférne némi javítás és kiegészítés. Érthető módon nagyon szűk terjedelem maradt a hadfelszerelések taglalására, inkább a szervezeti és történeti oldalra összpontosít a szöveg. Az illusztrációkat Simon McCouaig készítette, s ez utóbbiak változó színvonalat képviselnek (némelyik póz eléggé semleges, illetve nem értem, hogy miféle koncepció szerint kellett arcképeket festetni vele a haderő három tábornokáról, amikor őket fényképen jóval egyszerűbb bemutatni). Ugyanez mondható el a fotóanyagról is, de mivel a kötet először 1991-ben került kiadásra, ez végül is elnézhető.

Szintén az Osprey kiadótól, de immár a Warrior sorozatban jelent meg, először 2009-ben, a North Vietnamese Army Soldier 1958–75 című könyv. Az író a már többször említett vietnami veterán, Gordon Rottman, akinek valószínűleg jóval több van a tarsolyában, de a 64 oldalas standard terjedelem megint megkötötte a kezét. Ennek ellenére neki is sikerült a lényeget megragadnia és belesűrítenie a történeti hátteret, a hadszervezetet, a kiképzést, illetve a felszerelést, ugyanakkor a – röviden amúgy is nehezen összefoglalható – taktikai vonalat kissé elhanyagolta (de reménykedjünk, hogy valamikor egy önálló kötetet szentel ennek). Más szóval akit a téma valóban foglalkoztat, kénytelen lesz más műveket is beszerezni. A Brian Delf-féle festmények minősége inkább csak átlagos (megint visszasírtam Ron Volstadot), de a célnak megfelelő. A képanyag tartalmaz igazi ritkaságokat, de azért becsúszott egy-két agyonhasznált darab is, ideértve pár nagyon hasonló beállítású felvételt is. E téren lehettek volna igényesebbek, főleg, hogy ma már lényegesen könnyebb ilyen fotókat beszerezni.

Az egyik leghasznosabb, sőt legfontosabb kötet a témában a Michael Lee Lanning és Dan Cragg együttműködéséből született Inside The VC and The NVA. Mindkét szerző veterán, előbbi gyalogsági tisztként egy évig szolgált Vietnamban (visszaemlékezését már bemutattam), utóbbi pedig öt és fél évet, előbb tanácsadóként, később Westmoreland tábornok törzsének beosztottjaként. Lanning egy tűzharc után jutott hozzá egy észak-vietnami katona gyönyörűen illusztrált naplójához, melyet kötelességtudóan átadott a hírszerzőknek, akik voltak olyan kedvesek, hogy később eljuttassák hozzá a füzet fordítását, így ismerhette meg a tartalmát. Cragg kezén számtalan zsákmányolt és lefordított anyag átment, így ő is többet tudhatott meg a másik oldal belső világáról, mint az átlagkatona. Tulajdonképpen ezek az élmények alapozták meg a jelen kötetet, melyben minden lehetséges oldalról igyekeznek bemutatni az egykori ellenfelet, ideértve az ország történelmét, a hadrendet, a felszerelést, a tábori életet, a logisztikát, sőt a velük kapcsolatos amerikai benyomások sem maradnak el. A többnyire objektív hangvételt biztosítja, hogy minden számukra elérhető forrást felhasználtak: harctéri jelentéseket, a RAND Corporation összefoglalóit, elfogott dokumentumokat, foglyok vallomásait, visszaemlékezéseket és így tovább. Nagyon hasznos a három térkép, viszont fotókat sajnos nem kapunk, holott az egyenruha és a fegyverzet kapcsán ennek is meglett volna a helye. További negatívum, hogy objektivitás ide vagy oda, sajnos egy-két feleslegesen hazafias megnyilvánulás (méghozzá amerikai oldalról) is átcsúszott a lektoráláson, amelyeket ebben a 2008-as kiadásban már igazán nem kellene olvasnunk. Ugyanakkor a zárómondat nagyon is méltó és a megbékélés irányba mutató: “Üzenjük minden vietkong és észak-vietnami katonának, akik megtették kötelességüket, és kezüket nem szennyezték be, és akik közül rengeteggel hivatalos bemutatkozás nélkül akadtunk össze a csatamezőn két évtizeddel ezelőtt, ha valahol találkoznánk (remélhetőleg nem egyszerre mindegyikkel), az első kört mi álljuk.”

Nagyon sokáig kellett várni arra, hogy átfogó összefoglalót olvashassunk vietnami forrásból. A Vietnami Hadtörténeti Intézet végül a kilencvenes években adta ki az ország konfliktusainak krónikáját, melyből az egyik kötetet, az amerikai háborúról szólót 2002-ben végül angolul is kiadták Victory in Vietnam – The Official History of the People’s Army of Vietnam 1954–1975 címmel. A fordító, Merle L. Pribbenow egykor hírszerző tisztként dolgozott, és közeli kapcsolatban áll a vietnami nyelvvel. A mű a genfi egyezménytől az átmeneti békeéveken át Saigon elestéig fogja át a Vietnami Néphadsereg és a Nemzeti Felszabadítási Front történetét. Számos, eddig ismeretlen részletre mutat rá, ezek közül véleményem szerint a néphadsereg szervezeti kérdései és az alkalmazott stratégia vonatkozásai a legérdekesebbek, illetve számomra ezek tűnnek a legobjektívabbnak. Ugyanez sajnos nem mondható el a hadi események taglalásáról, és itt kell megemlítenem azt, ami sajnos nemcsak az olvasást nehezíti meg, hanem a teljes mű hitelességét is rontja: a hangvételt. Aki olvasott már az ötvenes–hatvanas–hetvenes években kiadott szocialista retorikájú művet, már sejti, miről is van szó. A szöveg tele van a régi rendszerre jellemző nyelvi megoldásokkal (például “imperialista agresszió”, “déli bábkormány”, “amerikai zsoldosok”, “az Egyesült Államok és szekértolói” az egyik oldalon, “hősies népünk”, “bölcs vezetőink”, “hadseregünk forradalmi jellege” stb. a másikon). Ha ez mindössze a stílus velejárója lenne, nem lenne akkora baj, bár felesleges hozzátennem, az olvasást csak lassítja, az olvasót meg esetleg felidegesíti, de úgy láttam, az objektivitást is kerékbe töri. Ugyanis szinte kivétel nélkül minden katonai akció végén azt olvashatjuk, hogy a forradalmi erők nem egyszerűen győztek, hanem “elsöprő győzelmet arattak”, míg ellenfeleik rendszerint “megsemmisítő vereséget szenvedtek”. Csak egy-két helyen vallják be a szerzők (akik egyébként a Vietnami Néphadsereg magas rangú tisztjei), hogy adott esetben hátrányba kerültek (például a Phoenix-program miatt, ami nélkül nem is nagyon lehetne megmagyarázni, hogy 1969 és 1971 között miért nem került sor újabb jelentős offenzívára délen). Ugyanakkor már nem tagadják például azt, hogy a Nemzeti Felszabadítási Front megszervezése és vezetése Hanoiból történt, vagyis jól látható, hogy egyként kezelték a néphadsereget és a gerillaerőket (ellentétben azzal, amit még a hatvanas években állították). A fentiek miatt egy nehezen olvasható és némi fenntartással kezelendő műről van szó, amely viszont nagyon hasznos háttérinformációkkal szolgál, illetve végre rávilágít sok, azelőtt ismeretlen részletre. Még értékesebb lenne, ha fotókkal és részletes térképekkel is ellátták volna. Ez utóbbiak hiánya az igazán fájó, hiszen a hadi események követéséhez elengedhetetlen lenne, és pont a mű forrása miatt is joggal várhatnánk el.

Szintén hiánypótló munka az Another Vietnam című 240 oldalas album, melynek írója az a Tim Page, aki tudósítóként hosszú időt töltött Vietnamban a háború idején. Ezzel a kötettel igyekezett végre megmutatni valamit a másik oldal világából, a Vietnami Néphadsereg fényképészeinek fotóiból válogatva, egyben nevesítve is az egykori fotográfusokat (például Doan Cong Tinht, Nguyen Dinh Ut, Le Minh Truongot vagy Lam Tan Tait) és felidézve a harmincéves háborúskodás embert próbáló mindennapjait. Ez utóbbi alatt értendő a tudósítók tevékenységének bemutatása is; például megtudhatjuk, hogy a nehézkes háttértámogatás miatt némelyikük mindössze egy vagy két ősrégi tekercs filmet lőtt el a konfliktus végéig, hogy sötétszoba és profi felszerelés híján az előhívást sokszor házi szerek segítségével végezték az éjszakai égbolt alatt, esetleg egy földalatti alagút mélyén, de olyan fényképészről is olvashatunk, aki nem merte hazaküldeni az elkészült filmtekercseket, inkább hátizsákjában őrizgette őket, mindaddig, míg egy amerikai légitámadás során el nem pusztult majdnem egész háborús munkássága. A gondosan válogatott fekete-fehér fotók bepillantást engednek a vietnami hátország és a front eseményeibe. Hivatalos és beállított propagandafelvételek, már-már művészi kompozíciójú életképek, csata közben rögzített pillanatfotók, fogolyportrék, csoportképek, van itt minden. Ami bántó hiányosság viszont, hogy az 1967-68-as évekből alig kapunk bármit, bár a szöveg erre is ad magyarázatot: a Tet-offenzíva idején állítólag több száz vietnami tudósító veszett oda a harcokban, ami minden bizonnyal súlyos veszteséget jelentett a VNH haditudósítói gárdájának. Ez a kötet nagyon értékes adalék a vietnami oldalhoz, de sajnos mind közül ez a legnehezebben beszerezhető, és aukciós oldalakról sem lesz olcsó a megvásárlása. 

The NVA and the Vietcong
Írta: Kenneth Conboy és Kenneth Bowra
Osprey 1998
64 oldal

North Vietnamese Army Soldier 1958–75
Írta: Gordon L. Rottman
Osprey 2009
64 oldal

Inside the VC and the NVA: The Real Story of North Vietnam's Armed Forces
Írta: Michael Lee Lanning és Dan Cragg
Williams-Ford Texas A&M University Military History Series 2008
416 oldal

Victory in Vietnam – The Official History of the People's Army of Vietnam, 1954–1975
A Vietnami Hadtörténeti Intézet kiadványa
University Press of Kansas 2015
520 oldal

Another Vietnam – Pictures of The War from the Other Side
Írta: Tim Page
National Geographic 2002
240 oldal