Vissza a csatatérre & A veterán
Bosszú és megbocsátás
Nemrég egy filmje kapcsán újra megemlítettem Sydney J. Furie kanadai rendezőt és úgy éreztem, a Bíbor szív és A fiúk a C századból után miért ne vegyem elő a témába vágó két másik alkotását is, melyek amúgy is összefüggnek és mindkettő a háborús élmények feldolgozására koncentrál. Az első ezek közül a Vissza a csatatérre.
Tengerészgyalogos veteránok érkeznek egy forgatócsoport oldalán a jelenkori Saigonba. Egykori parancsnokuk késve csatlakozik hozzájuk, a viszontlátás pedig korántsem olyan örömteli: a szorosan összetartó szakasz kapcsolatát egy háborús incidens szaggatta szét harminc évvel korábban. Azért is jöttek most el, hogy tisztázzák, mi történt akkor. Ahogy bejárják ifjúkoruk legmegrázóbb helyszíneit és a múlt árnyaival viaskodnak, úgy kerülnek egymáshoz újra közelebb...
A vonatkozó amerikai alkotások többsége a nyolcvanas években és a kilencvenes évek elején látott napvilágot, amikor a vietnami trauma még sokkal erősebben jelen volt az amerikai közéletben és ennek feldolgozása, esetleg az egykori külpolitikai törekvések igazolása akkor még fontosabb volt, mint a békejobb nyújtása. Az ezredforduló után azonban láthatóan a filmkészítők és a nézők is nyitottabban álltak a kérdéshez. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy ez a 2001-es forgatókönyv – sok másiktól eltérően – nemcsak a főszereplő amerikai veteránok fájdalmát helyezi a középpontba, hanem többször is megszólaltatja a másik oldalt is, felvillantva az ő élményeiket és kihangsúlyozva a nyugati és keleti életszemlélet közötti különbségeket is. Ez a megközelítés mindenképp a film javára szól.
Sajnos maga a történet nem annyira drámai, mint kellene, egészen pontosan épp a fő cselekményszál érződik a leggyengébbnek, míg egy-egy mellékes jelenet egészen hatásosnak mondható. A csataképek nem fognak mély nyomot hagyni a nézőben, bár hangulatilag teljesen rendben vannak és a jelmezek, felszerelések, illetve a díszletek kifejezetten hitelesek. Ráadásul számos eredeti helyszínt láthatunk (például Huét), mivel a forgatás Vietnamban zajlott. A zenesávból inkább a korabeli slágerek maradnak meg és nem az instrumentális betétek, s nem meglepő, hogy pár klasszikust itt is elsütöttek, bár számomra az igazi nagy szám a végefőcím alatt hallható country-stílusú dal, a We’re All Heroes (In The Letters From Home), mely az alá vágott vietnami életképekkel méltó és hatásos montázzsá áll össze, melyet, úgy hiszem, a veterán nézők nagyra értékelhettek.
A színészek között csak három ismert név szerepel: Casper Van Dien, akire a Csillagközi invázióból emlékezhetünk, Carre Otis, akire a Vad orchideákból és Martin Kove, akire a Karate kölyökből, a Rambo II-ből, esetleg a Nehéz napok a Föld nevű bolygón című Disney-sorozatból. A főszereplők egy része egyébként két idősíkban mutatta meg magát, így fiatal- és idősebb kori megjelenésükhöz szükség volt a sminkmesterek alapos munkájára is.
A másik alkotás, A veterán pár évvel később készült el. Furie egy érdekes megoldással a Vissza a csatatérre már látott vagy épp kivágott jeleneteivel megtámogatva két szereplő sorsát bonyolította tovább, megint csak Vietnamba helyezve a cselekményt. Az egykori őrmester, Ray egy ütközetben eltűnt bajtársa levele nyomán tér vissza Saigonba, ahol egy hotelszoba bezártságában kerülnek újra szembe egymással. Hogy valójában miért vannak itt és mik a szándékaik, csak a film végére derül ki.
Míg az előző filmben, a veteránok feldolgozatlan sebei játsszák a főszerepet, itt szóba kerül még az eltűntek sorsa is. Ez a téma sokáig fájdalmas kérdésként létezett az amerikai köztudatban, de ezúttal nem a harciasan hazafias szólamokat halljuk viszont, hanem a jelen immár közönyös, politikai érdekektől átitatott hangjait. A bajtársiasságot pedig felváltják az önös érdekek, ami a film végkicsengését is jóval komorabbá teszi, pláne a másik alkotás ismeretében. A forgatókönyv viszont ettől függetlenül is egyértelműen harmatosabb: a történet alapvető gyengesége leginkább a fináléban bosszulja meg magát, mely mindenképpen megérdemelt volna egy kis fésülgetést. Emiatt megint úgy éreztem, a mellékes jelenetek többet nyújtanak. A színészgárda sem tett ki igazán magáért és még Michael Ironside szerepeltetése is kevés ahhoz, hogy ezt elfeledhessük.
A Vissza a csatatérre és A veterán nálunk DVD-n volt kapható. Ma már inkább használtan szerezhetők be. Mindkét lemez elég spártai kiadást kapott: angol és magyar hangsávot, illetve felületesen fordított magyar feliratot kapunk, igazi extrák nélkül.
Vissza a csatatérre
(Going Back / Under Heavy Fire)
GFT 2001 (113 perc)
Rendező: Sidney J. Furie
Főszereplők: Casper Van Dien, Carre Otis, Jaimz Woolvett, Martin Kove
Zene: Amin Bathia
A veterán – Kísért a múlt
(The Veteran)
GFT 2006 (88 perc)
Rendező: Sidney J. Furie
Főszereplők: Michael Ironside, Bobby Hosea, Ally Sheedy
Zene: Eric Cadesky, Nick Dyer