Ezt hallgatták '68-ban...

Az esztendő legnagyobb slágerei

A korszakidézés szellemében idén is tekintsük át az év legjelentősebb nemzetközi és magyar slágereinek válogatását. A választék most is hatalmas, úgyhogy nézzétek el, ha az összes személyes kedvencre nincs hely. De a legnagyobbak jó része azért itt van…

A Beatles hatvannyolcas alkotásai közül egyértelműen a Hey Jude az első, mely augusztusban jelent meg az együttes saját lemezkiadójának, az Apple Recordsnak első kislemezeként. Nyolcmillió példányt adtak el belőle és az amerikai toplistát is meghódította. A legjobb könnyűzenei dalok között emlegetik mind a mai napig. Érdekesség, hogy eredeti címe Hey Jules lett volna, utalásként Lennon fiára, Julianre, akit nagyon megrázott szülei '68-as válása. 

Simon és Garfunkel második legnagyobb slágere, a Mrs. Robinson is '68-ban jelent meg lemezen, és részben a Diploma előtt című filmnek hála óriási ismertségre tett szert, természetesen nemcsak az Egyesült Államokban. Számos feldolgozása született, illetve két Grammy-díjat is besöpört 1969-ben… A korszakot idéző alkotásokban is felhangzik, például a Forrest Gumpban.

A Hello, I Love You a Doors együttes Waiting For The Sun című albumán került kiadásra, de kislemezen is tarolt az Egyesült Államokban – mellesleg ez volt az első sztereóban készült könnyűzenei kislemez. Maga Jim Morrison írta a dalt egy öntudatosan elvonuló hölgyemény láttán, és demóként már ‘65 óta kőröztették a kiadóknál. A vietnami évek egyik meghatározó slágerévé nőtte ki magát, nem csoda tehát, hogy szerepel A szakasz filmzenei CD-jén, illetve hallható a Forrest Gumpban.

A walesi Mary Hopkin egy eredetileg orosz művel aratott sikert: a Those Were The Days Borisz Fomin szerelmes dalán alapul, melyhez Gene Raskin írt angol szöveget. Az angol verzió producere egyébként Paul McCartney volt. Angliában a toplista első, Amerikában a második helyéig nyomult vele Hopkin, akinek máig ez a legismertebb sikere. Magyar vonatkozása is van, hiszen Harangozó Teri és Szandi Azok a szép napok, a Dolly Roll pedig Ábrándos szép napok címmel készített belőle feldolgozást. Külföldön többek között Bonnie Tyler, Engelbert Humperdinck és Bing Crosby énekelte még.

A Rolling Stones Sympathy for the Devil című dala '68 decemberében került kiadásra. Szövege a Sátán gaztetteit szedi csokorba és Mick Jagger szerint az inspirációt ehhez Baudelaire művei, illetve Bulgakov Mester és Margaritája jelentette. Ráadásul szamba-rock stílusban készült, ami eleve nyújt valamiféle primitív, de lendületes és hipnotikus hangzást. Jean-Luc Godard is forgatott egy filmet abban az esztendőben a hatvanas évek zűrzavaros világáról One Plus One címmel, melyet Amerikában Sympathy for the Devil címen forgalmaztak és ebben szerepelnek felvételek a Stones-ról, amint épp ezt a dalt veszik fel. Egyebek mellett a Motörhead, Ozzy Osbourne és a Guns N' Roses is feldolgozta. A vonatkozó filmekben is felhangzik, például a Hazatérésben vagy a Trópusi viharban, de nagy sikert aratott a fiatalabbak körében a Call of Duty: Black Ops című videójáték révén is.

Pimaszság lenne megfeledkezni Otis Redding egyik legnagyobb slágeréről: a (Sittin' On) The Dock of the Bay szomorú érdekessége, hogy ez volt az első posztumusz kislemez, ami az amerikai lista élére jutott, mivel Reddig pár nappal a felvétel után életét vesztette egy repülőgép-szerencsétlenségben. Négymillió példányban adták el kislemezen és több díj között két Grammyt is bezsebelt.

Az angol Equals együttes Baby Come Back című szerzeménye is azok közé tartozik, amelyek elsőre nem arattak bombasikert: 1966-os megjelenése enyhén szólva nem keltett feltűnést, ugyanakkor Nyugat-Európában olyan szépen muzsikált, hogy '68 májusában újra kiadták a szigetországban és júliusra már a brit toplista csúcsán csücsült, de az amerikai Billboard-slágerlistára is felkerült. Leginkább az énekes, Eddy Grant guyanai akcentusa emelte ki a többi könnyűzenei szám közül.

A szintén angol Petula Clark egyik legnagyobb hatvannyolcas sikere a Kiss Me Goodbye volt, melyet 1968 februárjában jelentettek meg és hosszú kihagyás után az Egyesült Államokban is felkerült vele a Billboard húszas listájára, ugyanakkor a brit listákon rosszabbul teljesített. A rá jellemző érzelmes stílusú romantikus balladát az énekesnő később franciául, sőt németül is felénekelte. 

Az All Along the Watchtower érdekes darab, mert eredetileg Bob Dylan írta és vette fel 1967-ben. A többség mégis a rákövetkező évben rögzített Jimi Hendrix-féle változatot ismeri, mely nemcsak fantasztikus gitárszólója folytán aratott komoly sikert. Még Dylan is teljesen odavolt tőle, jobbnak találta, mint saját verzióját és bevallása szerint merített is ebből az előadásmódból későbbi fellépéseihez. Eric Clapton, Neil Young, a U2 és sokan mások is énekelték még, nem beszélve a számtalan filmes felhasználásról a Forrest Gumptól a Simpson-családig.

A Steppenwolf együttes és a Born to Be Wild sem maradhat el. A motoros életérzés máig népszerű himnusza a Billboard-toplista második helyéig meg sem állt, de marandó sikerét jelzi, hogy a legjelentősebb könnyűzenei számok között is bérelt helye van. Bruce Springsteintől Kim Wilde-ig számos előadó feldolgozta és az 1969-es Szelíd motorosok című filmben is hallható.

Az Ohio Express a Yummy, Yummy, Yummy című dallal tarolt. Mind az Egyesült Államokban, mind Angliában előkelő helyet szerzett magának és ennek is számtalan feldolgozása született. Maga a banda egyébként nem hagyományos együttes volt, hanem egyfajta márkanév, mely alatt több énekes is megnyilvánult.

1968 a magyar könnyűzenei életben is emlékezetes évnek bizonyult. Itt volt például a Csavard fel a szőnyeget, melyet a Hungária együttes adot elő a Ki mit tud? vetélkedőjén. Ezt a dalt az énekes-gitáros Fenyő Miklós 16 évesen szerezte és az első selejtezőn ezzel jutottak tovább, hogy végül a beat kategóriában ők nyerjék a döntőt. A szám túlzás nélkül az egyik első számú magyar bulisláger mind a mai napig. 

Szécsi Pál egyik legmaradandóbb alkotása is ekkor született. A Gedeon bácsi a szocialista Magyarország egy "hétköznapi csillagát", a sztárfodrászt helyezte egy jópofa és vidám dalocska közepébe, aki népszerűsége ellenére is csak egy kisember, akit otthon vár az asszony... Nyugodtan állíthatjuk, hogy talán a legfiatalabb generációt leszámítva minden nemzedék ismeri és szereti ezt a szerzeményt, és joggal.

Illésék is csupa sikerszámmal jelentkeztek: a Ne gondold, a Sárga rózsa vagy az Amikor én még kissrác voltam, mind hatvannyolcas alkotás. Utóbbival megosztott első díjat nyertek a Ki mit tud?-on, de még elnöki nagydíjat is kaptak.

Koós János hatvannyolcban már évek óta foglalkozott énekléssel és színészkedéssel. A Ki mit tud?-on is többször kipróbálta magát és abban az évben megosztott első díjat szerzett a Kislány a zongoránál című dalával.

Harangozó Teri a hatvanas-hetvenes évek egyik meghatározó magyar énekesnője volt. Hatvannyolcban egyrészt a Made in Hungary elnevezésű könnyűzenei rádióverseny során előadott Mindenkinek van egy álma című romantikus dalával nyert közönségdíjat – máig talán a legismertebb slágere –, a Sose fájjon a fejed című számmal pedig a Ki mit tud? második helyezését, illetve egy előadói díjat vihetett haza. Ezzel a dallal zárom a sort.

Ha tetszett a poszt, kérlek, lájkold a cikket, illetve
ha szeretnél még a témáról olvasni, a blogot. Köszönöm.